Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-556

if. 8§Ö. ©magos filés 1891. október fl-än, kedden. amúgy is eléggé igénybe vett magyar nyugdíjalapot terhelni. (Helyeslés.) Nem akarom ezúttal hosszasabban igénybe yenni a t. ház becses türelmét, noha az általam csak futólag megemlített kérdésekről nehéz feladat csak amúgy röviden értekezni; befejezem tehát előadásomat és a t. ház szíves türelméért köszönetet mondva, újból is kijelentem, hogy a jelen törvényjavaslatot, melyben egy kényszerhelyzet elutasíthatlan szüleményét látom, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom (Élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Azért nem állottam fel a közvetlenül előttem szólott 1. képviselőtársam beszéde után, mert azt hittem hogy az igen t. minister úr válaszolni fog a most hallott, sok tekintetben érdekes észrevételekre. Meg is vagyok róla győződve, hogy ezt nem fogja elmulasztani. Engedje meg most a t. ház, hogy röviden én is hozzászóljak az előttünk fekvő törvényjavaslathoz és ez iránt pár perezre kérem a t, ház becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Abban, a velem ritkán történő kellemes helyzetben vagyok, hogy ezen törvényjavaslatnál az igen t. honvédelmi minister úrnak az én igénytelen szavazatommal kedveskedhetem, a mennyiben azt a magam részéről is elfogadom. A mikor a Ludovica-akadémia tanfolyamainak, a létszámra vonatkozólag, kibővítéséről szóltunk, akkor már a bizottság

1

'an, — sőt úgy emlékszem, hogy itt e házban is kifejeztem abbeli nézetemet, hogy ezen intézet örvendetes fejlődésére, — mert hogy az csakugyan virágzásnak örvend, ezt örömmel vallom be, — részemről is meghozom mindazon áldozatot, a mi a mai körülmények közt meghozható. Mindazáltal a létszámnak legközelebb történt felemelését nem tartom elegendőnek arra nézve, hogy a honvédségnél, a századkeretek jelentékeny szaporodása mellett, évenkint előálló tiszti fogyatékot az onnan kikerülő ifjak betölthessék. A honvédségnél ugyanis a most fennálló századkeret-létszámot véve alapúi, az évi természetes fogyaték szükségessé teszi, hogy 140—150 hadnagy neveztessék ki évenkint. A Ludoviea-akadémiából pedig a mostani létszám mellett, a legjobb esetben is kerek számot véve, mindössze is csak kilenczvenen léphetnek ki. Igaz, hogy ott vannak aztán azok az egyéves önkéntesek, a kik letéve a tiszti vizsgát, hajlandók a tiszti pályát életpályájukul választani és nemcsak tartalékos, hanem activ szolgálatot vállalni, de ezek száma nem hiszem, hogy többre menne évenkint 10— 15-nél. Ezeken kivtíl egy néhány alkalmas fiatal tisztet nyerünk azokból, a kik a tisztképző tanfolyamot végzik és megszerzett képességeik folytán, alkalmasoknak ítéltetnek az activ tiszt? szolgálatra. Nem hiszem azonban, hogy e suecrescentiakkal együtt 125-nél többre menne azok száma, a kik évenkint a honvéd tiszti kardbojtra alkalmasoknak ítéltetnek. Szóval, még mindig marad 25— 30 főnyi hiány, a melynek elenyésztetéséről, a fogyatéknak kisebb-nagyobb mérvéhez képest, gondoskodni kell. Azt a módozatot a melyet a t. honvédelmi minister úr ezen törvényjavaslatban ajánl, én mint kisegítő módozatot elfogadom, valószínűnek tartván, hogy a honvédség tisztikara számára ezen az úton is fogunk néhány alkalmas tisztet nyerni; bár teljesen igaza van abban az előttem szólt t. képviselőtársamnak, hogy ez csak palliativ gyógymód, aprólékos toldozás, a melylyel a t. honvédelmi minister úr nem akarja jobban megbolygatni már úgy is eléggé megbolygatott végrendszerünket. S habár csak ideiglenesen segít is a minister úr a honvédségi tisztikarnál tapasztalható hiányon, — mert ez szerintem a bajon állandóan segíteni nem fog, — én mégis elfogadom ezt a kisegítő módot, mert ezzel módot nyújtunk azon egyéneknek, kik a közös hadsereg kötelékében vaunak és tettlegesíttetni akarják magukat, hogy a honvédségbe lépjenek át tisztekül; mert ez által még azt is elérjük, hogy ezek legalább nem fognak — a mint ezt, fájdalom a tapasztalat bizonyítja a közös hadsereg kötelékében — a magyar nemzetiségre nézve elveszni, hanem a honvédségnél megmaradnak magyaroknak és mert így, ezen törvény alajjján, meg fogunk menthetni egy-két lelket nemzetünk számára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mi már most azon eszméket illeti, a melyeket Nagy István képviselőtársam felvetett és a melyeknek egyike-másika alkalmasnak is látszik a tiszti hiányon maradandóan segíteni: most rögtönösen, behatólag nyilatkozni felőlük alig lehet, mindazáltal, a mennyire ez egyszeri hallás után lehetséges, röviden oda nyilatkozom, hogy a t. képviselőtársam által felvetett két eszme közül én az első módot, vagyis azt tartom czélszerűbbnek, hogy a Ludovica-akademia annak idején olyképen terjesztessék ki, hogy a jelenlegi kilenczven hely helyett 120 hely állíttassák fel s e szerint a mostani 30—30 helyett 40—40 egyén essék egy alosztályra, a mi könnyen vihető keresztül, mert magam is foglalkozván a tanügyekkel, tudom, hogy negyven növendék egy alosztályban nem sok és így három parallel osztályban 120 növendék igen könnyen foghatna helyet. Nem tagadom azonban, hogy ez mindenesetre költség-szaporodást okoz, a mit természetesen tekintetbe kell venni. A mit a t. képviselő úr a 600 frtról állított, arra nézve azt vagyok bátor megjegyezni,hogy