Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-569
276 589. országos öles 1891. november 7-én, szombaton. okoknál fogva a közgazdasági bizottság is megadandónak véleményezi. Mindezek alapján van szerencsém a t, háznak ezen törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon ) Hclfy Ignácz: T. ház! Megvallom, némi sajnálkozássíd látom, hogy a képviselőház a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben kényszerhelyzetben van, abban a tekintetben, hogy oly tág meghatalmazást kénytelen adni a kormánynak, mint a minő a törvényjavaslatban kéretik. Hogy oly értelmű meghatalmazást kapjon a kormány, mely szerint azon esetre, ha a szerződések kellő időre létre nem jöhetnek, azokat mostani állapotukban meghosszabbíthassa, erre gyakran fordul elő eset; hanem az máiegészen más bírálat alá esik, ha a képviselőház annyira kiadja kezéből a jogot, hogy meghatalmazza a ministert arra is, hogy ne csak határo zatlan időre meghosszabbíthassa a szerződéseket, hanem azokat a saját belátása, szerint, illetőleg a körülményekhez képest módosítsa s ily módosított alakban tartsa fenn bizonyos időre, t. i. addig, míg a végleges szerződések létrejöhetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) De oly kényszerhelyzet, melyet én nem szívesen látok, s általában alkotmányos érzületű ember nem láthat szívesen. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) De ha már a helyzet olyan, hogy a minister úr kénytelen ily meghatalmazást kérni, azt hiszem, legalább is annyit bele kellene szőni a törvényjavaslat szövegébe, hogy a minister köteles legyen azonnal, a mint ezen törvényjavaslat alapján bizonyos megállapodásra jutott, e tárgyban jelentést tenni a háznak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert az még sem járja, hogy a törvényhozás például január 1-től fogva határozotlan időig azt sem tudja, hogy milyen kereskedelmi viszonyban állunk Törökországgal, Bulgáriával, Spanyolországgal és Portugáliával, Én tehát azt vagyok bátor indítványozni, hogy ha a minister úr a saját felelősségére, ezen törvényjavaslat alapján, bizonyos módosításokba beleegyezik s azok tekintetében megállapodásra, jut, vállaljon kötelezettséget az iránt is, hogy azonnal, a, mint a megállapodások megtörténtek, hivatalos jelentést tett a háznak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Indítványom tehát eoneret alakban az, hogy a mostani 2. §. helyébe jöjjön egy új szakasz, mely így szólana: »A jelen törvény alapján létesítendő egyezményekről a minister jelentést tesz a képviselőháznak.« Ez után jönne a mostad 2. §., mint új 3. §. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor kereskedelmi minister: T. ház! Távol van a kormánytól, hogy bármiféle kényszerhelyzetet teremtsen a törvényhozás részére. Hiszen maga a törvényjavaslat azzal veszi kezdetét: a kormány felhatalmaztatik, hogy a végleges megállapodások létrejöttéig tehessen bizonyos intézkedéseket. Önként érthető, hogy a végleges megállapodások csakis a törvényhozás szentesítésével lennének életbeléptethetök. A mi pedig az ideiglenes megállapodásokat illeti, t. ház, legyen szabad a következőket előadnom. (Halljuh! Halljuk!) A török birodalommal és Bulgáriával való ilyetén megállapítások tekintetében, t. ház, a kormány feltétlenül súlyt helyez arra, hogy az a szövegezés, mely itt a törvényjavaslatban foglaltatik, változatlanul tartassák fenn, A B török birodalommal való forgalmat illetőleg, t. ház, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen birodalommal a szerződéses tárgyalások részünkről folyamatba vannak téve, de igen nyomós indokok vezetnek bennünket abban, hogy a t. képviselőháztól azt a felhatalmazást, a melyet már egy ízben méltóztatott megadni, most újra kérjük, remélve annak elnyerését. A Bulgáriára vonatkozó második jjontot pedig érdemi indokok mellett még azzal is vagyok bátor indokolni, hogy az 1890 : XLII. törvényczikkben hasonló felhatalmazás a kormány részére már meg van adva és hogy most ugyanoly kérelemmel lépünk a törvényhozás elé, azzal épen azt akarjuk bizonyítani, hogy e kérdésben is a törvényhozásnak újabb elhatározását a magunk részére kiké rendőriek tartjuk. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ezen két pontra, nézve tehát bátor vagyok ismételni, hogy a kormány kénytelen az iifrj és az ország érdekében az előterjesztett szövegezéshez ragaszkodni. Ellenben, t. ház, időközben tudomásomra jutott körülmények következtében a harmadik pontra nézve (Halljuk! Halljuk!)kész vagyok a részleteknél teendő oly módosítványt elfogadni, mely kimondaná azt, hogy a Spanyolországgal és Portugáliával esetleg létesítendő megállapodások, a mennyiben 1892. deczember 31-én tálra terjednének, csakis a törvényhozás előző jóváhagyásával lehessenek életbeléptethetök. (Helyeslés jobb felől.) Spanyolországra és Portugáliára nézve ezen kikötés fölvétele, tehát egy bizonyos határidőnek kitűzése, most már nehézségekbe nem ütköznék. Ezek előadása után kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni; azután a részletes tárgyalásnál lesz helye annak, hogy a mondott értelemben esetleg teendő indítványhoz a magam részérői is hozzájárulhassak. Önként érthető, t. ház, hogy ebből az következik, hogy Helfy t. képviselőtársamnak benyújtott módosítása —
