Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

224 &6S. országos ülés 1891. október SS-án, pénteken. válaszát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső hal­oldalon.) Megvárom és követelem, hogy más el­járást kövessenek. Tessék majd a közös had­ttgyministernek érvényesíteni hatalmát, a mely­lyel bír, de szoljának már le arról, hogy türe­lemmel nézzenek el ilyeneket. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mert valakinek kell azon ezred mögött lenni, ki azt védelmezi; mert ha nincs, a ki védelmezi, a ki bátorítja, azok a katonák nem mertek volna szembeszállni a polgárokkal s a polgári renddel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát egy kapitány, egy őrnagy, a kit az ezredese eltiporhat minden védelem nélkül a had­sereg mai kötelékei közt és ha az ezredes ren­del neki valamit, az előtt föltétlenül meghajtja a fejét, de a mit Magyarország törvényei ren­delnek, arra a felsőbbségétől kérdi meg, kell-e engedelmességgel lenni vagy nem; és egy ezre­desre van bízva, hogy Magyarország állami rendjét elismeri-e, avagy nem ismeri el, hanem a szerint tüntet, a mint az ő kedve megengedi, mert igen jól tudja, hogy a. magyar nemzettel szemben minden támadás szabad és védelmezőkre talál, ott találja meg a védelmezőket, a hol vette magának a honvédelmi minister úr (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) azt az utasítást, azt a gondolatot, hogy a hadsereget a magyar tör­vényhozással szemben kell védelmeznie és oltal­maznia {Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) akkor, a midőn nem mint minister, nem a magyar kor­mány tagjaként, hanem a közös hadsereg egyik tisztjeként járt el és mintannak ágense és vé­delmezője lépett fel itt a magyar törvényhozás termében (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) és képes volt arra. hogy ez az új szellő, ez az új sugal­lat egyszerre annyi meggyőződést elhallgattas­son, más irányba tereljen. (Élénk tetszés a szélső­balon.) Remélem, hogy a mai napon ez a szellem nem fog uralkodni a magyar képviselőház felett és a ministerelnök úr válaszát a ház tudomásul nem veszi. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső­balon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök mint belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kern fogok mindazon kérdésekre ki­térj eszkenni, a melyeket Horánszky képviselő úr felemlített, mert arra, hogy mi történt volna akkor, ha a kiküldött, vegyes bizottság nem járt volna el részrehajlatlanúl, felelni talán nem szükséges; hiszen épen azért, mert részrehajlat­lanúl járt el, mert az ő működése teljesen tiszta és világos volt, az ellenkező esetre vonatkozó eombinatiok teljesen fölöslegesek. Már első felszólalásom alkalmával is kije­lentettem, t. ház, hogy nem fogok azon kérdé­sekkel foglalkozni, melyek, felfogásom szerint, a ház határozata alá nem tartoznak és ha Ho­ránszky képviselő ixr szükségesnek látta a kér­dések ezen részére is kitérni, én őt e térre kö­vetni nem fogom, mert sem magamat, sem a t. házat a házon kivül történtek fölött ítélni hívatottnak nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor képviselő úr jónak látta mos­tani felszólalásában definitioját adni annak, hogy mi a nép; és kifejezte azon nézetét, hogy a nép nemcsak excellentiás urakból áll, hanem a nép­nek többi rétegeit is figyelembe kell venni; (Derültség jobb felől.) és kimondta még azon nagy igazságot is, hogy a nép, illetőleg az emberek nem olyanok, mint a tárgyak, (Derültség jobb felöl.) azokra lőni nem szabad, csak a legvégső esetben. Hát én kérdem a t. képviselő úrtól: szük­séges volt-e ezen állításokért annyira feltüzelnie magát, (Élénk . tetszés jobb felől.) mint a hogy a képviselő úr tette? Hiszen ezek tiszta és világos dolgok és ezeknek elmondására és bebizonyítá­sára az a nagy hév teljesen fölösleges volt. {Élénk tetszés jobb felől.) Elmondta a képviselő úr azt is, hogy mit tart a kormányról. Engedelmet kérek, én erre nézve a képviselő úrnak véleményét, vagy bizalmát se nem kértem, se nem kérem. (Tetszés jobb felől.) En megelégszem a t. ház ítéletével és azt tartom magamra nézve irányadónak. (He­lyeslés jobb felől.) Á t. képviselő úr bizonyos kérdésekre nézve még; követelőleg is lépett fel, azt mondván, hogy ezt meg azt megköveteli, megvárja. Felfogásom szerint a képviselő úr kívánságot igenis előter­jeszthet a saját szempontjából, de követelni ilyen kérdésekben mégis csak egyedül a ház van jogosítva: (Helyeslés jobb felől.) és én csak a ház követeléseihez fogok alkalmazkodni. (He­lyeslés jobb felől.) Horánszky képviselő úr, visszatérve a Zá­grábban és Fiúméban történt tüntetésekre, azt mondotta, hogy azon tüntetésekkel szemben semmi intézkedés sem történt, a hatóságnak nyomát ebben az ügyben sehoi sem lehet látni. E tüntetésekre vonatkozólag­, t. ház, már nyilatkoztam első felszólalásomban és megmond­tam véleményemet azokról, a kik abban részt vettek és én azoknak pártját semmikép sem fog­tam. De hogy a hatóság intézkedésének nyomai ebben az ügyben láthatók ne lettek volna, azt kereken tagadom; (Helyeslés jobb felöl.) mert igenis, midőn az egyes küldöttségek a zágrábi kiállításról viszatértek, Fiúméban történtek ugyan az első alkalommal kihágások, de a második esetben a rendőrség és a fiumei kormányzó ré­széről megtörtént minden, hogy a tüntetések és zavargások ne ismétlődhessenek. (Helyeslés jobb

Next

/
Thumbnails
Contents