Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

222 564. orszügos ülés 1881. október 23-án, pétiteken. gárok ellen. (Űgy

r van! (Úgy van! a bál- és a szélső baloldalon.) Es tüntetnek miként? Hogy a polgárok hazafisága, hazaszeretete, Magyarországhoz való ragaszkodása azt el nem birja viselni; és az a tudatlan, de hazafiasán érző nép fellázad az insultus ellen és védelemre kél. (ügy van! Uqy van! a szélső baloldalon.) Es ugyanakkor Magyarország törvényhozásában ne legyen annyi hazafiság, ragaszkodás az országhoz, hogy szintén védelmére keljen az ország törvényeinek? (Zajos helyeslés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Álljon egy kormány az ország élén, melynek egyik tagja kotnyeíeskedésével mindent elkövet, hogy a nemzet törvényhozásának tekintélyét porba alázza és a hadsereg előtt porba, sülyeszsze. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es akadnak erre bűntársak, kik ebben neki segítségül szolgálnak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Megtörténhetett, hogy fegyelem alatt álló katonák reggeltől estig tüntethessenek Fiume utczáin, tüntethessenek addig — mint a ministerelnök úr válaszából látjuk — a míg a rendőrfőnök a polgármesterhez nem megy és azt nem mondja: »Tovább nem állhatok jót a rendről, mert a nép nem akarja tovább tűrni a katonák provoeatioját és véres összeütközés előtt állunk«. Es akkor a polgármester kocsiba ül és elmegy az ezredeshez és mint a ministerelnök úr kiemelte, az ezredes parancsot oszt a tiszteknek, menjenek és a legénységet ott, a hol találják az utczán, küldjék a kaszárnyákba, nehogy az alkony óráiban a királynak Fiúméban való jelenlétét a nép és katonaság közt kiütött vérengzés gyalázza meg. De hát az az ezredes és az ezred tisztikara nem tudta a maga kötelességét addig, a míg az ezredes kötelessége teljesítésére fel nem szólíttatott ? Reggeltől estig szabadon és háborítatlanul folyhattak ezen tüntetések a magyar állami rend ellen, ő Felsége legközvetlenebb közeiében. Csak akkor, a mikor a dolog botránynyá kezd fajulni és vérengzés fenyeget, csak akkor látják szükségét az intézkedéseknek? ügy, a mint megtették az alkony óráiban, úgy a délelőtt óráiban is viszszavonulhattak volna a katonák a laktanyákba mindjárt az első tüntetések után, ha ugyan az ezredes és a tisztikar teljesítette volna kötelességét. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr azt mondja: az ezred helyzetét ott Fiúméban mi itt nem ítélhetjük meg; az a fiumeiekre tartozik. Hiszen azok már háromszor folyamodtak, hogy az ezredet Fiuméből helyezzék át. (Úgy van! Úgy van! szélsőbal felől.) És azt is a ministerelnök tir mondta, hogy az ezred zenekara egy ultra-horvát nationalista club estélyen működött és hogy ez helytelennek ítéltetett. Mik történtek? Tüntettek közlegények és altisztek. Ez rosszaltatott és megfenyíttetett. Nyilatkozatot tett Uselác százados úr: ez roszszaltatott. Az ezred tisztikara solidaritást vállalt Uselác-ezal. (Úgy van! Úgy van! szélsőbal felől.) Ugyanazon ezred, tisztikara később más tüntetést rendez. Mi ez, t. ház, ha nem a katonai fegyelem meglazulása? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy állami rendjében megbomlott birodalom, mely már a végfeloszlás közelébe jutott, tűrheti, hogy az ezredek, a légiók és azok parancsnokai politikát űzzenek. Ezt megtűrik ott, a hol a katonai hatalom erősebb, mint az állami rend; és a fellázadó katona be tud törni a Caesarok palotájába és koronát tesz a maga fejére. De ott, hol a nemzet ragaszkodik az uralkodóhoz, az uralkodóházhoz és az állami rendhez: ott nem lehet megtűrni, hogy a hadsereg tagjai, kik azért vannak felfegyverezve, azért vannak kiváltságos állással felruházva, hogy a nemzet alkotmányát, az országnak rendjét, csendjét és békéjét minden csendzavarókkal szemben megvédjék, nem lehet megtűrni, hogy ők maguk akarják a nemzet közjogi kérdéseit megoldani és abban tevékeny részt venni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hogy Uselác kapitány úr melyik nyilatkozatot tette az öt versio közül, nem tudom és azoknak sem egyikét, sem másikát ki nem választhatom. Nem feküsznek a ház asztalán a kihallgatási jegyzőkönyvek, a melyekből meggyőződhetünk arról, melyik nyilatkozat az igazi. Vájjon az a nyilatkozat igaz-e, melyet bűnténynek nevez a t. ministerelnök úr is, vagy az, melyet csak rosszalással sujtandónak tartanak. De mi még az a nyilatkozat is? Nem azt teszi-e, hogy szükséges lesz a nép közé beíelövetni? Hát ki az a nép? Áz a nép nem egy tárgy, nem egy jószág, az nem egy tulajdon, az a souverenitas, az a nemzet souverenitását foglalja magában. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert nemcsak az escetlentiás urak az emberek, polgárok és a nemzet képviselői, hanem azok a mezitlábosok, azok a szegények éptigy igényelhetnek védelmet, mint az előkelők. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Azokat, kik munkájukkal keresik meg kenyerüket és a munka letépi róluk a ruhát, (Tetszés bal felől.) egy katona nevezheti csőcseléknek és mondhatja azt, hogy azokba bele kell lőni? Belelőni a nép, közé az utolsó és végső kényszerűség. Kiben humanitás van és érzés ember és ember iránt, ki szereti az embert és szereti az emberiséget, a mint kell, hogy mindnyájan szeressük: az csak parancsszóra, végső kényszerűségben cselekszik így, de nem tartja olyannak, hogy alma mindjárt, mihelyt