Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-564

SÍ4 364- wsKéttfts ttlés 1891. október 2S-áu, pénteken. ezen esetben fordult ugyan elő súrlódás ezen ezred legénysége és a város polgári lakossága közt, hogy azonban ezen események bekövetkeztéig a legjobb viszony volt az ezred és a lakosság közt, ennek igazolására méltóztassanak megengedni, hogy Ciotta János polgármester úrnak folyó évi augusztus 1-ről kelt 152. számú jelentéséből, mely a vizsgálati iratokhoz van mellékelve, a következőket felolvassam: »Fel kell említenem és hangsúlyoznom, hogy a cs. és királyi 79. gyalogezred viszonyai, mióta itt állomásoz, a polgárság iránt, mindig jók voltak és megelégedésemre szolgál kozzátohetni, hogy épen úgy, mint az előbbi parancsnek urak, úgy a jelenlegi parancsnok, Ivanossich ezredes, mindig a legnagyobb előzékenységgel viseltetett a törvényhatóság iránt és mindig azon szándékát tanúsította, hogy a városi hatósággal az egyetértést megszilárdítsa. Nem tudnám jobban megvilágítani az ezredben fennálló fegyelem kitűnő voltát, mint a tény felemlítése által, hogy midőn június hó 24-én délután Ivanossich ezredessel rövid értekezésem alkalmával őt a rendőrség által a katonaság és polgárság közötti béke fentartása végett nyilvánított aggodalmakról értesítettem, elég volt arra, hogy az ezredes úr, több tisztet a város különböző részeibe küldött a csoportokban találó katonák felkeresése végett, hogy azonnal minden további kellemetlen eseményeknek véget vessen.« Aki ismeri a fiumei viszonyokat, tudja, hogy a jelenlegi polgármester teljesen ismeri a fiumei viszonyokat és birja a város lakosságának teljes bizalmát s mit a polgármester az ezred és polgárság közti viszonyról mond, annak hitelt kell adnom és így az egy alkalomból felmerült incidens nem képezhet elég okot arra, hogy oly intézkedés keresztülvitelét tartsam az egyedül helyes megoldásnak, mely a területi beosztás megzavarásánál fogva más tekintetekben okoz komoly nehézségeket. Áttérek most, t. képviselőház, Horánszky Nándor kéyviselő úr Julius 15-iki interpellatiojának második részére, mely következőleg hangzik : »Szándékozik-e a kormány mielőbb tárgyalásokat indítani az iránt, hogy a jelenleg Fiúméban levő horvát gymnasium onnan eltávolíttassák?* Mielőtt ezen kérdésre válaszolnék, kénytelen vagyok az ő Felsége által 1870 ben szentesített fiumei provisorium harmadik részét felolvasni, mely a következőleg intézkedik: »A cultus és közoktatás tekintetében Fiume város és kerülete a magyar közoktatási minister és a pesti közös törvényhozás alatt fog állani, kivéve azon gymnasiumot, mely Fiúméban eddig horvátfiumei alapokból állott fenn. Ezen gymnasium, mint eddig volt, horvát gymnasium marad, mely a horvát-szlavón kormánytól és országgyűléstől fog függni«. Az ő Felsége által szentesített és 21 év óta fennálló provisorium ezen határozott rendelkezése szerint ezen kérdés önállóan nem bírálható meg, hanem csak úgy ítélhető meg, ha Fiume közjogi helyzete általánosan vétetik figyelembe és azért kénytelen vagyok ezen kérdésre adandó válaszomat összefoglalni az interpellatio harmadik részére adandó válaszszal; ezen harmadik részben azt kérdi Horánszk)^ képviselő úr : »Szándékozik-e az 1881—84-iki országgyűlés által kiküldött regnicolaris bizottság működésének megszakadt fonalát iijból felvenni és az annak jelentésében foglalt határozati javaslat értelmében részint kormányzati, részint törvényhozási úton mindazon intézkedéseket kezdeményezni, melyek a Magyarország és Fiume közötti kapcsolat szorosabbra fűzése czéljából HorvátSzlavonország hozzájárulása nélkül is a fennálló törvények keretén belül keresztű!vihetők.« Ezen kérdést kétfelé kell osztani, tudniillik : 1. helyes és időszerű volna-e magát a provisoriu mot, vagy az abban foglalt intézkedéseket valamely részében megváltoztatni? s 2. lehet-e egyes intézkedéseket létesíteni önállóan a magyar országgyűlésnek, vagy a magyar kormánynak a többi tényezők hozzájárulása nélkül és melyek ezen intézkedések? (Halljuk!) Az első kérdést illetőleg, mely Fiume városának a provisorium által teremtett helyzetén valamely változás eszközlésére vonatkozik, azt hiszem, tisztában van mindenki, hogy az nem történhetnék máskép, mint az 1868 : XXX. tcz. 66. §-a alapján, vagyis kiküldött regnicolaris deputatiok által. Ily tárgyalás felfogásom szerint, akkor indítható meg, ha kilátás van a kérdésnek helyes és az eddigi állapotnál helyesebb megoldására; különben, ha ez a feltétel nincs meg megingattatnék a hit és bizalom a létező állapotok iránt, a nélkül, hogy kilátás volna arra, hogy új állandó helyzet volna teremthető, a mint ezt az 1883/84. tárgyalások tanúsítják. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ha már most például a fiumei gymnasiumnak eltávolítását a regnicolaris bizottság tárgyalásai útján kívánná a kormány: ez felfogásom szerint, nem történhetnék másként, mint ezen tárgyalások útján létesített egyezmény alapján, vagyis azon kívánalmakkal szemben, melyek Magyarország részéről támasztatnak, egyszersmind figyelembe kellene venni más kívánságokat is, melyek a másik oldalról vettetnek fel és így bizonyos mértékben el kellene térni a jelenlegi provisoriumtól, a mi, nézetem szerint, az érdekelt felek egyikének sincs érdekében. De, daI czára ennek, a provisorium létesítése óta több