Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-563
S«8. őrsiig©* ülés 18M. oktéber 32 én, csfttSrtökBK. Jgg a mikor valaki oly politikai perfid támadást intéz e párt ellen, mint a minőt intézett a minister úr, (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) vájjon én a politikai tények és helyzet felderítése, továbbá a közvélemény szemeinek felnyitása érdekében, a t. minister úr politikai gyengeségének felismerése érdekében helyesen eselekedtem-e, midőn . . . Kubinyi Géza: Gorombaság nem helyes! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Horánszky Nándor: a tanúsított prnepotens eljárással szembei; politikai természetű beszélgetésünk tartalmát elmondtam. (Helyeslés bal felöl; mozgás a jobboldalon. Félkiáltások-: Nem tette!) A másik az, hogy, ha valaki rosszul emlékezik, akkor a minister úr emlékezik rosszul. (Élénk helyeslés bal felöl, ellenmondás a jobboldalon. Zaj) Jelentse ki nekem a t. igazságügyi minister úr, ha vállalkoztam-e én arra, sőt volt-e közöttünk szó arról, hogy én a minister urat arra a politikai pártra, vagy pártállásra követni fogom. Ez a kérdés, ezt állítsuk helyre. Remélem, hogy ilyet a minister úr állítani nem fog. Volt köztünk politikai 1:eszelgetés, t. ház, olyan természetű is, a minőre a kérdést átszándékozik játszani a minister úr, természetesen agyonhallgatásával azon másik ténynek, a melyet itt felemlítettem és a melyből óhajtom, hogy az ország ítéljen. (Halljuk! Halljuk!) Volt szó jelesen arról a rivalitásról, a mely a minister úr és gróf Apponyi Albert közt a pártban a megférhetetlenségig terjedt és erre vonatkozólag mondtam én . . . (Egy hang jobb felől: Nem ide tartozikl) . . .méltóztassanak meghallgatni, amegférhetetlenség nem Apponyi Albert t. képviselőtársam részéről volt, azt mindenki tudja és gondolom elhiszik önök is. (Derültség bal felől.) Midőn ezen megférhetetlenségről volt szó, mondtam, hogy ha gróf Apponyi a liberális elvek követését bármely perczben megtagadná, abban a perczben elhagynám őt, mert összes felfogásaim, gondolataim, traditioím, munkával foglalkozó polgári állásom a szabadelvűséggel van összeforrva, a melyet soha és senkinek kedvéért elhagyni nem fogok, valamint hogy az ellenkezőt is soha nem követtem. (Élénk helyeslés bal felől) Erről és nem többről volt szó és ezt ne méltóztassék átvinni arra a másik térre,amelyen köztünk a beszélgetés történt, a melyet híven, objective és úgy a mint köztünk történt, adtam elő, a melyhez hozzá semmit sem tettem, a melyből semmit el nem vettem. Ismétlem, ebből ítéljen az ország. (Élénk helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügy minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Zaj a baloldalon.) Egyszerűen és röviden praecisirozom és ismétlem állításomat. Midőn abból a pártból való kilépési szándékomat a képviselő úrral megbeszéltem — nem arról, hogy ide jövök-e vagy nem, mert ő maga mondja, hogy az reménytelen helyzet volt — ő határozottan és nyíltan azt mondta, hogy ő is kilép velem abból a pártból . . . Horánszky Mndor: Ha illiheralis irányt követ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem, minden feltétel nélkül szólott, azt ismondtam, sehova sem megyek. Horánszky Nándor: A Vns-útcza szögletén történt. Szilágyi Dezső igazságügyminister: . . . Minden feltéted nélkül kilép velem abból a pártból és én senkinek és az ő ajánlatát sem fogadtam el. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Madarász József jegyző: Kun Miklós! Kun Miklős: T. ház! (Hosszan tartó zaj. Felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk!) A ház mélyen t. elnöke . . . (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak conversálni. (Nagy zaj.) Névszerint fogom meginteni azon képviselő urakat, a kik folytonos beszélgetésük által megakadályozzák azt, hogy a szónok beszélhessen. (Halljuk! Halljuk!) Kim Miklós: T. ház! Én egyszerűen köszönetet akarok nyilvánítani. Midőn ezt teszem, kötelességet telje n'tek. Azt pedig, hogy kötelességemet teljesítsem, megengedi a t. ház. (Halljuk ! Halljuk!) A ház mélyen t. elnöke ma e kifejezést: »handabandázás« — imparlamentarisnak jelentette ki. Én e kijelentéseért legmélyebb köszönetemet fejezem ki, habár későn is, de hogy ily későre jutottam vele, nem az éti hibám. (Halljuk! Halljuk!) Ez évi június 23 án ugyanezt a kifejezést használta ellenem egy túloldali képviselő, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Tisza István!) Igen, Tisza István képviselő úr volt az és én nemcsak, hogy abban az elégtételben nem részesültem, hogy a képviselő urat rendreutasították volna, de még csak nem is figyelmeztették e kifejezéséért. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn tehát most ilyen elégtételben részesülök, kötelességemnek tartom őszinte köszönetemet nyilvánítani, bár azt hiszem, hogy a multak után ítélve, a »handabandázás« szó mindennapi, parlamentáris kifejezés. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Nem akarok a dolog mélyére bocsátkozni, de megmondom határozottan, hogy ha én azt a szót, melyet egyszer imparlamentarisnak találtam, máskor nem találtam annak, akkor hibáztam. Különben, t. ház, van abban egy kis különbség, ha általános vitákban használtatik ily kifejezés, vagy ha egyes személyeknek úgyszólván egyéni vitájában valakinek individualitása ellen alkalmazzák azt, a mikor annak értelme ki van hegyesítve. (Helyeslés.) 26*
