Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-563

198 668. országos ttlés 1891. október 22.én, csütörtSifin. hogy teljes solidaritás uralkodik a kormányban; teljes solidaritás uralkodik a kormány és a párt között: és daczára annak, hogy kiváló és nem köznapi nyomatékkal biró szava férfiaki ól minduntalan, azt halljuk, miszerint ott semmiféle változás sem történt; daczára annak,hogy így nyilatkozóit eddig a ház t. alelnöke. Bokros Elek képviselőtársunk — a mi a naplókból is kitűnik — ismételten így nyilatkozott Falk Miksa t. képviselőtársam választói előtt; végül így nyilatkozott a pártnak vezére és a kormány volt elnöke; szóval daczára annak, hogy a pártnak manifestálólag bevallott álláspontja az, miszerint ott semmi változás nincsen, ellenben teljes solidaritás van: a t. minister úr és a párt között mé^is a legnagyobb homály mutatkozik. Vájjon tehát nem volna szíves megmondani a t. minister úr: mi az és ki az tehát, a mi és a ki változott? Mert ezen jelenségek mellett azt csak nem akarja, elhitetni a minister úr, hogy azon elvek, a melyeket itt hirdetett és a melyeket oly drasticus adagokban adott be a t. túloldalnak, ugyanazok azok az elvek, melyeket most vall ? (Mozgás jobbról.) Nem méltóztatnék erre némi felvilágosítást adni t. minister úr? (Élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) I)e, t. ház, nekem ünnepélyesen desavoualnom és tagadnom kell azt, hogy azon elvek, a, melyeknek egy részét mi az ő működésében láttuk, ugyanazonosok azokkal az elvekkel, a a melyeket ezen a párton vallott. (Nagy mozgás jobbról.) T. minister úr: az a szellem, melyet a, consuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor kifejezésre juttatott, ugyanazonos-e azokkal az elvekkel, melyeket e párton hangoztatott? (Mozgás jobbról.) Meglehet, hogy a ministe:- úrnak kétféle elvei voltak: nyíltan bevallottak és titkon vallottak. (Derültség a baloldalon.) Hogy nyíltan bevallott akkori elveivel a mostaniak azonosak e, azt illyeténképen bebizonyítani nem lehet; titkos elveivel, hiszem, mert minden kétszínű politikának rendszerint — saját szavaival élve — settenkedve kell járni. (Derültség és tetszés a baloldalon.) Avagy legyen szabad kérdeznem: a magyar tannyelvű katonai akadémia kérdését bevitte-e a minister úr oda, abba a pártba? (Tetszés és derültség a bal- és szélsőbalon.) Hiszi-e, vallja-e és érzi-e még ezen akadémia felállításának a szükségét: és ha szó jön róla, támogatni fogja-e? (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Avagy e nélkül is — hogy legalább valamit producáljon e nagy körút után — íogja-e ezeket követelni a minister úr? (Derültség bal felől.) A kérdés még nincs eldöntve: meglehet, ho^y tenni fogja. A történtek után azonban kétlem. De állítom: a ki oly közjogi beszédeket tart, mint a milyen az utóbbi napokban a minister úr szájából elhangzott, nem hiszem, hogy álláspontjának ezt a részét oda abba a pártba valóban bevitte. Avagy ennek a pártnak volt-e szelleme az a szellem, melyet a minister úr a mentelmi jog tárgyalásakor képviselt ? (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát az a bizonyos érintési theoria, a mely úgy fél még a gyermek megnevezésétől is, hogy kényteleu egy homályos, igazán komoly politictishoz nem is illő formulához folyamodni. No az ilyet a minister úr erről a helyről oda nem vitte. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Lehettek a minister úrnak ezek titkos felfogásai, de ezeket e párton soha nem észlelhettük, azok lancirozását e pártban soha meg nem próbálta : de ha megpróbálta volna, daczára annak a nagy súlynak, melylyeí a képviselő úr itten bírt, bizonyára ellentmondásra talált volna. (Úgy van ! Helyeslés a baloldalon.) De mióta a minister űr abban a kormányban működik, az ő tevékenysége, az ő feladata bizonyos kathegoriákra oszlik. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az egyik kathegoria az, a mit a minister űr már megvalósított, pl. a bírói szervezet. Vájjon a bírói függetlenségnek azt a tangálását, melyet a minister úrtól láttunk és hallottunk, vájjon ebből a pártból vitte e oda? (Tetszés bal felöl.) Kern méltóztatott azt tapasztalni, valahányszor ilyen kérdésekről e pártban szó volt, mindig a legkényesebben kerültük annak még lehetőségét is, hogy a bírói függetlenség érintessék 1 (Tetszés. Úgy van! bal felől.) Igaz, megengedem, t. képviselőház, hogy ki lehet magyarázni azon figyelmeztetést is, a mely figyelmeztetésre vonatkozólag a napokban a minister úrhoz egy interpellatio intéztetett; mert hiszen ki lehet mindent magyarázni; de én egyet állítok : azt nevezetesen, hogy nagy és fontos ok nélkül és olyan ok nélkül, a melyben a közvélemény nyíltan megbotránkozik, bármily ügyben a bíróhoz a ministernek figyelmeztetést intézni semmi mást maga után nem vonhat, mint a bírói kar nagyfokú megfélemlítését. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) De azután, t. ház, van egy más működési kathegoria, olyan kathegoria nevezetesen, amelynek megalkotását a minister úr, terminushoz kötve, megígérte, azonban, fájdalom, a terminus elmúlt, az alkotás nincs meg. igaz, előttünk vau a etiriai bíráskodásról a törvényjavaslat, másfél évvel túl azon időhatáron, a mely időben annak benyújtását a minister űr megígérte. De hát ebben talán valami tendentia is van, vagy legalább képzelhető: az országgyűlés végén vagyunk, tehát idáig kellett azt halasztani. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Valószínű, t. képviselőház,