Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-561

152 B«Í. omágfts ülés 1891. október 19-én, hétfőn. kormány pártja van többségben; ha önöknek nem tetszik, hogy ezen párt egységét megbontaniuk nem sikerűi: (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon.) igen sajnálom, de arról nem tehetek. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja a képviselő úr, hogy bizalommal néz a választások elé, hogy ők a kormány által követendő bármely eljárás mellett sem fogják magukat az általuk követett útról letereltetni. Ha így állana a dolog, t. ház és ha a tapasztalás azt mutatná, hogy a t. képviselő uraknak csakugyan van kitűzött zászlajuk, van kitűzött czéljuk, a mely után törekednek: akkor mindenesetre mindenki csak helyesnek találná, hogy — legyenek bár kisebbségben vagy többségben — követik azon ezélt és igyekeznek a nemzetet a maguk részére megnyerni. De akkor mindenekelőtt az szükséges, hogy saját eszméjüket, saját czéljukat el ne hagyják és az iránt bizalommal viseltessenek: már pedig méltóztassanak megengedni, e bizalomnak nem nagy jelét adják azzal, ha mindig egyik vagy másik olda Ion oly szövetségeseket keresnek, a kik elveiknek közvetlen és megcsonkítatlan keresztülvitelét csak megnehezítik. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Ha azt kívánják, hogy a nemzet bizalommal legyen önök iránt: akkor először is legyenek bizalommal saját czéljaik iránt ; igyekezzenek a maguk lábán járni és czéljaikat mások szövetsége és segítsége nélkül elérni. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) De, t. ház, tökéletesen áll az, hogy egy párt nem önczél, hanem csak eszköz nagy czélok elérésére, melyeket maga elé kitűzött. És ha önök a túloldalon azt mondják, hogy a kormánypárt és a kormány politikája, vagy a kormány maga is beteg: akkor, azt hiszem, mégis csak egy kis csalódásban ringatják magukat; mert — hogy hasonlattal éljek — rendesen az, a ki sárgaságban szenved, mindent sárgának szokott látni. (Elénk derültség és tetszés jobb felől. Felkiáltások szélsőbalon: Hát a sárga-feketeség!) Lehet, hogy vannak önök közt olyanok, a kik nem a lehető legjobban érzik magukat és azt képzelik mindig, hogy más ember is oly beteg; de az, a ki beteg és különösen a ki komolyan beteg, nem szokott bizalommal nézni a jövő elé: mi pedig — úgy a kormány, mint a párt — bizalommal nézünk a jövő elébe s azon meggyőződésben, hogy azon út, a melyen járunk, helyes, bizalommal tekintünk a jövő fejleményei elé. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És midőn be fog következni a beszámolás ideje, oda fogunk állni a nemzet elé épúgy, mint önök és meg fogjuk kérdezni tőle: (Zaj a baloldalon.) a mi politikánk helyes-e vagy az önöké; mert annak bírálója csak a nemzet lehet. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelmi minister úr kíván szólani. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tudván, hogy a misterelnök úr kíván nyilatkozni, nem akartam előbb szólni, de most, ha a t. ház méltóztatik megengedni, személyes kérdésben szándékozván felszólalni, bosszút akarok állani, t, ház, a miatt a véghetetlen injuria miatt, mely rajtam elkövettetett. (Derültség. Halljuk !Halljuk!) Én itt napok óta hallgatom a vitatkozást, a szellemek mérkőzését és íme, ma meglepetem azzal, hogy egy nagy szellem az ő satyrájának éles fegyverével engem oldalba döf (Élénk derültség.) s ez által, ha szabad megjegyeznem, méltóvá tette magát arra, hogy az ujdonsági díjat elnyerje. (Nagy derültség jobb felöl) Hát a satyra, t. ház, oly nagy szellemnek a szájából kétszeresen veszélyes fegyver. Először birja a szó hatalmát, másodszor mindig akkor erősebb, mikor az igazság ellen küzd és midőn a saját értékének hiányát palástolni igyekszik. (Tetszés jobb felöl.) Az egész vitában csak a függetlenségi párt járt a legjobban és valóságos phlegmával nézett az egészre, mert egyfelől Jászberényben a képviselő úr ajánlotta fel a szövetséget a szélsőbalnak, ma pedig rólunk állítja azt, hogy mi hízelgünk a szélsőbalnak és ekként versenyezünk. (Derültség a jobbóldalon.) A szerencse csak az, hogy e kérdésben a t. képviselő úr véleményében itt ezen az oldalon nem osztoznak. De méltó-e, t. képviselő úr, a satyra, a melyet használni méltóztatik ? Azt hiszem, nem; mert a tényekben rejlik vele szemben a satyra. Napok óta méltóztatik állítani, hogy minden, a mit ez oldalon teszünk, rossz. Gr. Apponyi Albert: Ezt nem mondtam! Baross Gábor kereskedelmi minister: Hogy mindennek, a mi nemzeti, mindennek, a mi magasztos, követője és hirdetője csak ő; (Tetszés jobb felől.) és akkor, a mikor inog a talaj lábai alatt, siet új mezt ölteni és így kínálja magát az országban: Ez a satyra! (Zajos helyeslés és tetszés jobb felöl. Mozgás bal felől.) Elnök: Gr. Apponyi Albert kíván személyes kérdésben szólani. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Félremagyarázott szavaim és személyes támadás miatt kénytelen vagyok a t. ház figyelmét egy pillanatra igénybe venni. (Halljulc!) A t. ministerelnök úrral szemben egész