Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-555

666. országos Illés 1991. október Un, hétfőn. i pedig intézkedés foglaltatik, hogy azon összeg, mily czímen számoltassék el. A pénzügyi bizottság részéről, miután a törvényjavaslatban foglalt rendelkezés szentesített határozaton s törvényes intézkedésen alapúi: van szerencsém a törvényjavaslatot általánosságban s részleteiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Méltóztatik tudni, hogy én és elvbarátaim azon költségekhez, melyeket a közösügyi bizottságok szavaznak meg, soha hozzá nem járultunk; nem járultunk azon okból, a mely okból elítéljük magát a közösügyi intézményt, mint a mely hazánk függetlenségét, törvényhozásunk integritását csorbítja. Ennek alapján tehát e tekintetben csak anynyit bátorkodom kijelenteni, hogy miként a múltban, úgy a jelen alkalommal is mi ezen költségekhez szavazatunkkai nem járulhatunk. De midőn ezt előrebocsátom, lehetetlen, hogy mégis egy megjegyzést ne tegyek azon formára nézve, a melyben az ezen költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat elénk terjesztetik. A törvényjavaslat maga egyszerűen constatálja azt, hogy a múlt évben a delegatiok megszavaztak egy bizonyos összeget, melyből tehát Magyarországra a quota szerint bizonyos összeg esik. —Fölszólíttatik a ház, hogy ezt az összeget fedezzük. Az indokolás pedig, mely e javaslathoz csatoltatott, nem tesz egyebet, mint ismétli a törvényjavaslat szövegét, épen csak e négy szóval kibővítve: »a hadsereg természetbeni élelmezésére.« A pénzügyi bizottság ismétli a törvényjavaslat szövegét és a minister úr indokolásának ezt a négy szavát s evvel mindketten ajánlják a törvényjavaslat elfogadását az országgyűlésnek. Ugyanezt ismételte a t. előadó úr is. Már engedelmet kérek t. ház, én azt hiszem, mikor körülbelül félmillió forint új teherről van szó — de volna bár szó akárminő kicsiny összegről is — annyit legalább megkövetelhet a törvényhozás, megkövetel magának az országgyűlésnek decoruma, hogy ezen új költséget tüzetesen indokolják és ne érjék be azzal, hogy »a hadsereg természetbeni éleímezésére«. Hiszen erről gondoskodva van a költségvetésben. —Meg kellene tehát mondani, miből állott elő ezen költség, mily mennyiségben, mily czélokra használtatik az fel; szóval tüzetes indokolással kellene felszerelni egy ily törvényjavaslatot, hogy a törvényhozás abban a helyzetben legyen, hogy ellenőrizhesse a delegatiok által megszavazott összeget. — Mert ne méltóztassék felejteni, hogy a fennálló törvény szerint a magyar országgyűlés nincs ugyan azon helyzetben, hogy a megszavazott összeg nagyságára nézve módosító intézkedést tegyen, de az indokokat, hogy egyáltalán helyes-e azon költség, ismernie kell; és ha ezen költséget I indokoltnak nem találja, jogában áll azt egyszerűen visszautasítani. Ez világosan kiderül magának a törvénynek szövegéből is, mert csak ily érte lemmel bírhat a törvénynek azon intézkedése, hogy a delegatiokban megállapított összegek a képviselőház által szavazás utján felveendők a költségvetésbe. Mert mit jelent az, hogy szavalás utján? A mi szavazás alá bocsáttatik, igen természetesen, azt szavazás utján lehet igennel is, nemmel is eldönteni. — Épen ezért, mondom, annál szükségesebb, hogy az indokolás mindig tüzetes, kimerítő legyen. Miután ez itt absosute hiányzik felkérem az igen t. minister urat, szíveskedjék legalább élő szóval közelebbről tájékoztatni a házat ezen újabb költség felől; jövőre pedig, a meddig ezen intézmény fenmarad, méltóztassék az ily előterjesztéseket ép oly tüzetesen indokolni, mint egyéb előterjesztéseit szokta. (Helyeslés a szélsőbalon.) Csanády Sándor: T. ház! Én és azon politikai párt, a melyhez tartozni szerencsém van, t. i. a 48-as párt, az 1867-iki évtől kezdve a közösügyes kiegyezés létrehozása, megteremtése óta egyetlen egy garast sem szavaztunk meg ezen, a hazára és a nemzetre nézve káros és veszélyes intézményre: a közös ügyek fentartására. Miután tehát a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat is ez irányban mozog, nem fogadom el a törvényjavaslatot s rosszalásomat mondom ki a delegatio iránt azon mellőzés miatt, hogy az országgyűlés híre-tudta és beleegyezése nélkül rótt ki költségeket e különben is elszegényített, kirabolt nemzetre. Nem fogadom el a a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nagy István jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos:T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úr bevezető beszédében azt mondotta, hogy azon költség, a melyre fedezet kéretik, a delegatio által meg volt szavazva és szentesített határozatoknak eredménye. Ennek következtében természetes dolog, hogy azok, kik a kiegyezés alapján állanak és azt elfogadták, a kiegyezési törvény szabványainak magukat alávetik és az ily költségeket e házban is megszavazzák. Ezen eljárásnak egyik törvényes indoka feltalálható a kiegyezési törvény 41 ik §-ában, a mely világosan és határozottan kimondja, hogy a delegatio által megállapított költségeket az egyes országok törvényhozásai tárgyalás alá nem vehetik, hanem mindegyik ország köteles a fenálló arány szerint a törvényszerűen előre megállapított közös költségekből ráeső részt viselni. Ismétlem tehát, hogy én itt e költséget megszavazom és pedig világosan és határozottan a törvényeknek megfelelő álláspontomnál fogva. Hozzá kell tennem még azt is, hogy miután a háznak kegyes bizodalma folytán a delegationak tagja voltam és ezt a költségvetést én annak