Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-560

5fiÖ. országos ülés 1891. október 11-én, szombaton. 103 én tagadom. És immár ily előzmények után értem, hogy az önök ministerelnöke és az önök jjártja vele együtt nem értik és nem fogják fel, mi az a nemzeti politika? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Én azonban a ministerelnök úrnak azt a szemrehányását, hogy mi a függetlenségi és 48-as párttal barátságban, szövetségben kívánunk politikát folytatni önök ellen, azzal utasítom vissza, hogy én ezt a szövetséget azért kívánom, mert itt magyar érzelmű, magyar emberekkel, magyar kerületek választóival szövetkezünk, a kik hazájuk iránt és hazájuk felett nem alkusznak, (Úgy van! bal felöl) nem adják oda hazájuk jogának szeretetét és ideáljait. Ez az ok, a miért én szívből ezzel a párttal tartok és nem Önökkel. (Helyeslés bal felöl.) És ha önök e miatt szemrehányást tesznek nekünk, vagy azoknak és veszélyeztetve látják a hazát, az alkotmányt, vagy a közügyet e szövetség által: akkor egy kérdést intézek önökhöz. (Halljuk! Halljuk !j Tegyük föl, hogy ő Felsége a király, belátván azt, hogy Magyarország s a magyar nemzet, az ő és családja uralkodásának Európában, sőt az osztrák örökös tartományok megtartásának is legbiztosabb alapja, azon meggyőződésre jut, hogy a magyar nemzetnek valódi tömegével, annak igaz nemzeti érzéseivel teljes harmóniába jutni neki legfőbb politikai érdeke; és ő Felsége a nemzeti választásokból meggyőződvén arról, hogy a nemzet által kívánt politika más, mint az önök által eddig annyi évtizedeken át követett és általam az imént ecsetelt politika; saját intiativájából kijelentené, hogy ő a magyar nemzettel békében és szeretetben óhajtván élni, a magyar nemzet lelkesedésére számítva, megadja a magyar nemzetnek mindazon jogokat, a melyeket Irányi Dániel követel: akkor mit fognának tenni önök? (Felkiáltások a szélsőbalon: Elleneznék!) Vájjon önök akkor azt mondanák-e: az a politika, melyet Irányi Dániel követ, veszélyezteti Ausztriát, a dynastiat, az forradalmi és nem tudom, még micsoda és mi ezt a politikát a haza, Magyarország édekében ellenezzük? Avagy br. Fejérváry volna az első, a ki meghódolva ő Felsége parancsának, beállna Irányi ministeriumália, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) — ha ugyan őt Irányi tárczával megbízná — honvédelmi ministernek? (Élénk derültség a baléi szélső baloldalon.) Az igaz, hogy akkor azt a fekete-sárga jelző zászlót azonnal eltávolítanák (Derültség a baloldalon.) Csatár Zsigmond: Élelmes ember ágyszokott tenni! (Zajos derültség.) B. Kaas Ivor: Ezt feltéve, ha így cselekednének és így éreznének, akkor nekünk, kik nem a kormányhatalomért, hanem a nemzeti hatalomért csinálunk politikát, kik nem a ínan] dátum ingyen élvezetéért (Felkiáltások jobb felöl : \ No, no!) engedelmet, az ingyen mandátum élveze| téért, hanem a nemzeti törekvéseknek megvalósításáért küzdöttünk és küzdünk és küzdeni fogunk továbbra is — (Élénk helyeslés a bál- és szélsőbalon.) Csanády Sándor: Úgy legyen! (Derültség.) B. Kaas Ivor: — önök nem tehetnek szemrehányást azért, hogy mi az önök nemzetrontó politikája ellen küzdünk és remélem, mert bízom a nemzetben, hogy a nemzet önöket onnau abból a hatalomból el fogja mozdítani. Ily bizalmatlanságból nem szavazom meg önöknek az indemnityt. (Hosszantartó élénk helyeslés a bah és szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt, ha kíván nyilatkozni, szó illeti még az előadó urat. Az előadó úr nem kívánván szólni, szó illeti Helfy és gróf Apponyi Albert képviselő urakat. Helfy képviselő úr nem lévén itt, gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! Helfy a terembe lép. Felkiáltások bal felöl: Itt van Helfy!) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Talán lemondtam volna a zárszó jogáról, ha tegnap nem hangzott volna el itt a teremben két oly beszéd, a melyre felelni kétszeres okból kötelességem : kötelesség azon tiszteletnél fogva, a melylyel minden képviselő tartozik Magyarország ministerei iránt, de kötelességem azon dolgoknál fogva is, a miket e két beszédben elmondottak, különösen a mit a t. pénzügyminister úr mondott el. E két beszéddel akarok röviden foglalkozni, az egyikről a pénzügyminister úréról, elismervén, hogy szívesen foglalkozom vele, mert habár ellenkező nézetben vagyunk, beszéde jeles beszéd volt és szívesen foglalkozom a másikkal is, melyet jelesnek ugyan nem, de jellemzőnek kell elismernem. (Úgy van! Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) Majd bátor leszek későb elmondani, mit értek a »jelleraző<< szó alatt. Mindkét minister úr abban találkozott, hogy rendkívül jó kedvük volt, mindkettő szellemeskedett. Horánszky Nándor: Mert ez idő szerint talán szent a béke, (Derült ég a bal és szélső baloldalon.) hogy holnapig tart-e, más kérdés. Helfy Ignácz: A t. pénzügyminister mindent elmondott, a mit az indemnity-javaslat mellett elmondhatott, épen esak a fődologra nem reüectált egyetlen szóval sem; mert itt a kérdés lényege nem az, hogy a t. kormány indemnityt kér, mert hiszen azt mindenki belátja, hogy ha a költségvetés a maga rendes idejére el nem készülhet, alkotmányos kormány kénytelen indemnityt kérni. Ezt tennők mi is, ha a kormányon