Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-533

588. országos ülés 1891. Jnlius 17-én, pénteken. 77 ban praeeedens-e ez? Hát e törvényjavaslat benyújtását melyik országgyűlési határozattal indokolja a ministerelnök úr? Vagy melyik trónbeszéddel indokolja, hogy ily törvényjavá'datot volt kénytelen benyújtani? Ellenkezőleg, a trónbeszéd nem erről beszél, hanem szól a közigazgatási bíráskodásról. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ezt benyújtja, legyen meggyőződve, hogy e padokon senkinek sem lett volna ellene kifogása, még ha az ügyek ágy hozták volna is magokkal, hogy égető letárgyalásának szüksége mutatkozik, még e napokban tárgyalta tott volna. De e törvényjavaslatnak sem trónbeszéd, sem országgyűlési határozat nem indokolja sürgős szükségességét; tehát sem az 1869-iki, sem az 1870-iki törvényhozások azon tényével, hogy akkor júliusban tartson ülést a ház, a mai tárgyalás erőszakos jellegét letörölni nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartottam ezt a kis felvilágosítást előadni a ministerelnök ár azon állítására, melyet említettem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es most visszatérek ismét a ezímhez. (Mozgás jobb felöl.) Már említettem a közigazgatási bizottságjelentésének azon részét, mely indokolja, hogy a czímet miért változtatták meg és miért íratták fel a kormány által eredetileg javasolt czím helyett azt, hogy: a megyei közigazgatásról, hogy tudniillik jobb hangzásává tegyék. De van még egy másik passusa is, melyet nem olvastam fel, de most be kell mutatnom, hogy megismertessem a közigazgatási bizottság jelentésének azon — hogy így fejezzem ki magamat — nemcsak a jobban hangzásra, de mások félrevezetésére irányuló szándékát, hanem még a tényeknek és fogalmaknak tiszta összezavarását is magában foglalja a czím. Mert azt mondja a közigazgatási bizottság jelentésének további része: »de egyúttal azon okból is meg kellett változtatni a czímet, mert a közigazgatás általános fogalma alatt az önkormányzatot is benfoglaltnak tartotta.« Hát, t. ház, ez előttem egészen új és általam eddig ismeretlen fogalom. Oroszországban van közigazgatás, de engedjenek meg, nem fogja senki mondani, hogy a midőn orosz közigazgatásról beszélünk, beleértjük az orosz önkormányzatot is, mely nem létezik. (Úgy van! a szélsB baloldalon.) Vagy Francziaországban, midőn oly igen centralisált volt a közigazgatás, ki értette a »közigazgatás<'. kifejezés alatt az önkormányzatot is? Hogy a közigazgatás az önkormányzatot magában foglalja: ez egészen új dolog és reménylem, hogy e fogalomnak, a melyet mi véges eszünkkel felfogni képesek nem vagyunk, a t. előadó úr magyarázatát fogja adni, mert hiszen ez kötelessége is. Ez előttünk érthetetlen, de nemcsak érthetetlen, hanem az a helyes és logicai magyarázatba is ütközik; a miért is ezt a kifejezést indokolni szükséges vagy pedig vonja azt vissza, mert ez így nem maradhat. A közigazgatással tehát nem jár feltétlenül együtt az önkormányzat. De a t. előadó urnak van itt egy mentsége és azt mondhatja, hogy vármegyei közigazgatásról beszélünk, ez pedig a mi közjogi magyarázataink szerint intézményes önkormányzati közigazgatás. Nagyon fogok örülni, ha így érti a t. előadó úr: de akkor le fogja belőle vonni a consequentiákat is. Mi legkevésbé sem tiltakozunk az ellen, hogy a eznn megmaradjon, de ha már megmarad, feleljen is meg az egész javaslat aczímnek s ne legyen az esnk üres czím vagy oroszlánbőr, hanem tartalmazza a lényeget is. Itt eszembe jut az a festő, a kire rábízták, hogy fesse le a, Vörös tengert, midőn az az átvonuló zsidók felett összecsap. Festett is ő egy nagy Vörös tengert s midőn a megrendelőnek odaadta, ez látván a képen a vörös mázolást, így szólt: a tenger itt van, azt látom, de hát a zsidók hol vannak? Azok a tengerbe estek s belefúltak, volt a festő válasza. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ez a czím is olyan, t. ház, hogy bár a megyei közigazgatásról szól, de a mikor azt kérdezzük, hogy hol keressük hát a közigazgatás lényegét, az önkormányzatot, azt látjuk, hogy az is belefúlt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy még egyéb megjegyzésem is van a czímre nézve, mielőtt határozati javaslatomat benyújtanám, közbevetőleg még egy kis történeti reflexiót is kell tennem egy igen fontos tényre, mert ez a, czím, a mint az van és a mint mi értelmezzük, nekünk azt a reményt adja, hogy a mint ezt későbben ki is fogom fejteni, talán a 12. órában megfordul a kormány és a jobb meggyőződés fog erőt venni rajta. Ezen reményben kötelességemnek tartom különösen a megyei joggyakorlatnak megvilágítására egy némelyeket előadni, (Halljuk! Halljuk!) miután jövőre ennek még hasznát vehetjük, nehogy a házban nagyon tekintélyes helyről jött értelmezés alapot verjen. Úgy a ministerelnök úr, mint mások is hivatkoztak a régi megyei candidationalis jog gyakorlására a e tekintetben többen azt mondták, hogy a candidationalis jog a főispán feltétlen joga volt. Ez nem így van, t. ház és én erre nézve azt a kérdést intézem : hogy hol van erró'l a magvar közjogban, a magyar íCorpus juris« ban szó, a mi ezt igazolhatná ; a válasz természetesen az, hogy ilyen jog nem létezik, hanem létezik gyakorlat. Hát erre én, azt mondom, hogy létezhetik gyakorlat, azaz nem is gyakorlat, hanem abusus (Igaz! Úgy vart! a szélsőbalon.) s történik az a visszaélés, hogy a törvények igazi értelmét elmagyarázzák; ma is úgy állunk, hogy egyes megyékben a hatalom érdekében már nagyon sok törvényt félremagya-