Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

Os 583. országos Ülés 1891.jnltas 16-án, csütörtökön, Szápáry Péter, valamint Miklós fia is, kit miután maga nem hadakozhatott, elküldött a nemesi insnrrectioba, a szabadságharczosok közt szerepelt. A ministerelnök úrnak tehát egyik őse, Szápáry Miklós is segédkezett Ormósd várának, németül Friedaunak Stájerországban való megostromlásáhan. Rittersburg ostromában is részt vett s itt ágy viselkedett, hogy — a mint ez a kalocsai érsek, gróf Széchenyi Pál egyik levelében benne van — az érsek Szápáry Miklóst Rákóczi Ferencznek az ezredesi diplomával való kitüntetésre ajánlja. Mikor azonban fordult a a koczka, alkalmazkodtak és a császári párthoz csatlakoztak, (Derültség a szélsőbalon.) mikor Rákóczi hadait tűi ;< Dunáról egyelőre kinyomták. Egyet azonban constatálnom kell és ez az, hogy a Szápáryak, akár Péter, akár Miklós, a magyar nemzet ellen soha kardot nem fogtak és a szabadságharczosok ellen nem harczoltak, a mit, fájdalom, sok főnemesi család, köztük a Pálffyak is megtettek. A Szápáryak ezt nem tették soha, még akkor sem, mikor újra a császári párthoz mentek. Ezt érdemükül constatálom. Ezt azért hozom fel, hogy bebizonyítsam', hogy a ministerelnök úr ősei a vármegye ölén nőttek nagygyá és mint vármegyei alispánok lettek várurakká, főrendekké és mágnásokká s hogy van bizonyos tragicum abban, hogy a megyét az ennek ölén nagyra nőtt családnak egyik ivadéka iparkodik megölni, a ki Hevesmegye keblén kezdette sikeres és fényes pályáját. Bocsássa meg nekem a t. ház e történeti remiuiscentiák felemlítését, (Halljuk ! Halljuk !) de én iparkodtam meglehetős tárgyilagossággal előadni a dolgokat, elmondva és felemlítve azok fényoldalát, de kárhoztatv cl RZÖKíi t, kik hazánkat a fejlődés teréről iparkodtak visszaszorítani és letaszítani. En ezeket a szavakat a megyei intézmény múltja és tisztessége érdekében emelem, a menynyiben e dolgok inkább történhettek később, akkor, mikor a magyar nemesség művelődése már ép ama bécsi atyáskodó politikai irány következtében szíík körre szoríttatott s a mikor mint például a jelen század elején, voltak oly ge:ieratiok, a melyek csak a maguk privilégiumát látták jónak őrizni. Ha egyes kivételek itt-ott a megyében voltak is, a történetírónak kötelessége constatálni azt, hogy nagyban és egészben, sőt nagy túlnyomó részben a magyar megyék a maguk hazafiasságát nemcsak meg nem tagadták és a magyar nemzet előhaladásának sem a szellemi, sem az anyagi téren kárára lenni nem iparkodtak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem ellenkezőleg, a mint az . idézett 1723. törvény és a Ludovica Akadémiára tett alapítványokhoz való hozzájárulások mutatják, iparkodtak s törekedtek tőlük telhetőleg az ország érdekeit előmozdítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket constatálván, miután a javaslat czíme nem fejezi ki a javaslat valódi tartalmát, noha e tekintetben részemről módosítványt nem nyújtok ! is be, de a mint ez a beszédem elején tett kijelentésemből is következik, én a czímnek sem ! azt a variánsát, mely az eredeti törvényjavas\ latban van, sem azt, a melyet a közigazgatási | bizottság ajánlott, el nem fogadom; (Helyeslés a szélsőbalon.) hanem' a kifejtett okoknál fogva i pártolom a b. Prónay Dezső és Győry Elek | képviselőtársaim által benyújtott határozati j javaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József. T. ház! (Halljuk! j Halljuk!) Hogy a czím kérdésénél felszólalok I oka ennek az, hogy a t. ministerelnök urat és a I t. kormányt újabb megfontolásra kívánom bírni ! arra nézve, hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál az alkotmányos parlamentaris alakokat minél teljesebben fentartsa, annál is inj kább, mivel e mellett a kormány fentarthatja i amaz álláspontját, a melyen áll. (Halljuk! | Halljuk!) Ha egy hosszú élet 58 éves tapasztalása ; nem volna mögöttem, mert már 1832-ben, az ! akkori követi táblának, igaz, mint távollevő j követe, de mégis törvényhozó tagja voltam, (El| jenzés a szélső baloldalon.) nem szólalnék fel; de I így azon tapasztalatok nyomán, a melyeket éle1 tetnben, nemcsak 1848 előtt, mint az akkori | szabadelvű pártnak elejétől fogva tagja, hanem \ 1867-től fogva is, mint a függetlenségi párti j ellenzéknek tagja szereztem, báTörságot veszek ; magamnak arra, hogy még egyszer felemeljem i intő, óvó és kérő szavamat. (Halljuk! Halljuk! a í szélső baloldalon.) Először is a sajtóra nézve kívánok nyilatj kőzni. Jól tudom, hogy a sajtószabadság minden I nemzetnek legnagyobb kincse s így távol van \ tőlem, hogy itt a sajtóval szemben még parla; menti vizsgálatot is kívánjak. Én azt hiszem, i hogy használja bár a sajtó a legtiszteletlenebb t kifejezéseket, ezeket kijavítja maga a sajtósza! badság. Mindazáltal kérnem kell, magának a | sajtónak érdekében, hogy ha ő parlamenti tisz| tességre akar tanítani pártot és pártokat, ezen tisztesség követelményeit első sorban önmaga figyelje meg s a megfigyelésből vonja le magára nézve a következtetést. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) Ha a sajtó bárkivel szemben is tiszteletlen kifejezéseket használ, az illető jogosítva . van vele szemben ugyanazon tiszteletlenséget , elkövetni. Én nem követem el; de nincs min-