Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

gg 532, orszAgos ttlés 1891. .július 16-än, csütörtökön. a vármegyei intézmény miatt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: A ministerelnök úr ezt nem hallgatja. Thaly Kálmán: Majd érdekeld fogja a vége, midőn az ő őseiről is fogok beszélni. Említettem a bécsi kormány azon ipari és anyagi politikájának maximáját, a mely III. Károly idejében kezdődött és Mária Terézia uralkodása alatt virágzott és érte el tetőpontját s a mely szerint Magyarország nyerstermelő országúi tartassék fenn Ausztria számára, hogy Magyarország kénytelen legyen az ő iparterményeit megemészteni. Tartozom ezt néhány vonással bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Először is a helytartó tanács már III. Károly alatt utasítást kapott, hogy gyárak építésére Magyarországon engedélyt ne adjon. Hogyan fejlődhetett volna tehát akkor iparunk, t. ministerelnök úr? A vármegyék szívesen megengedték volna gyárak emelését, de Bécsből jött utasítás miatt a helytartótanács azt megakadályozta. A törökök kiűzése óta hazánk ipar és gazdaság tekintetében gyorsan kezdett fejlődni. Az a fejedelem, a kinek hamvai haza szállítására a képviselőház már rég hozott határozatot, de a kinek emléke iránt még mindig tartozunk a nemzeti hála adójának beváltásával: ez a fejedelem szabadságunk egyik legönzetlenebb küzdője, a kinél nagyobb áldozatot a magyar hazáért soha senki sem hozott, II. Rákóczi Ferencz, háborúskodása közepette ráért arra is, hogy kereskedelmi enquéteket, gyűléseket tartson és gyárakat emeltessen. Munkácson posztógyárat építtetett, mert sok százezer frt ment ki akkor Törökországba, sárga, piros és más akkori keleties öltözetünkhöz szükséges posztóért. Huszton nagyszabású bőrgyárat állított és abba örményeket, görögöket és törököket hozatott, hogy megtanítsák a magyarokat ezen ipar tízesére és hogy a pénz az országban benmaradjon. Ugyanő fegyvergyárakat is állíttatott, hogy fegyvereink nálunk készüljenek. Mikor a szatmári béke létrejött, Magyarországon két nagyszabású fegyvergyár állott Kassán és Beszterczebányán. Csetneken kardgyár volt, Erdélyben Toroczkón puskacsöveket öntöttek, Szomolnokon is ugyanez történt. Szóval ekkor meglehetős gyáripar kezdett több irányban kifejlődni, mert még a háborús időben, pedig majdnem egész uralkodása folytonos háborúskodás alatt telt el, ráért minderre a fejedelem. Mit tett III. Károly kormánya? A mint Munkácsot átvette, a posztósokat elkergette, a huszti bőrgyárat beszüntette, a kassai és beszterezei arsenál készleteit Bécsbe szállíttatta, Kassán meghagyta, hogy fegyvereket ezentúl ne gyártsanak: szóval a magyar posztó, fegyver- és bőripart tönkretette. Igen, t. ministelnök úr, talán ennek is a szegény vármegyék az okai? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nevezzük meg a bűnöst, ki valóban hátrataszított bennünket haladásunkban, nevezzük meg nevén, hisz ezek. történeti dolgok, nem sértünk velük senkit, de ha sértenénk is, az igazság mindenkor igazság marad, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Anyagi téren az osztrák politikának egy szép példáját említhetem. Hollandok jöttek be hazánkba, a kik hazájokat tudvalevőleg a tengertől vették el művészi feltöltések és csatornázások által. Ezek látván a törököktől visszahódított földek gazdagságát, mérnöki tudományukkal Békés-, Csanád-, Csongrádmegyéket termőföldekké varázsolták és már abban az időben a Tisza szabályozását, a mocsarak kiszárítását és az irrigationalis csatornák építését a rizstermesztés végett czélhavették. Kérvényt intéztek tehát a helytartótanácshoz és az udvari kancelláriához, a melyben magukra vállalták a„Tisza-szabályozást a mocsarak kiszárításának munkáját, ha a csatornákon vezetendő vizekért szedendő díjak az övéik lesznek bizonyos éveken át. Mi volna, t. ház, ma Magyarország alföldje, ha a múlt században a hollandusok szabályozták volna a Tiszát, de nem olykép, a mint azt ma vitték keresztül, t. i. felülről lefelé? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minő előhaladása lett volna Magyaországnak a földmívelésben és mennyire sűrűbb lett volna a népesség ezeken a helyeken, ha a hollandusok ajánlata akkor elfogadtatott volna? Mit tett az osztrák kormány és mit tett a kegyes királyné, a kinek a trónját a magyarok mentették meg? Azt válaszolták: miután a hollandusok kálvinisták, ő Felsége pedig az eretnekek számát nem akarja szaporítani Magyarországon, úgy is elegen vannak, nem engedtetik meg. Ilyeneket használtak fel, t. ház, hogy Magyarországfölvirágzását nehezítsék és külföldiek betelepülését akadályozzák. (Egy hang a szélső baloldalon : Ezt nem a megyék telték!) Ezek a sokat szidott megyék s ezek a rendi országgyűlések megtették azt, a mit a maguk készakarva szűkké tett látkörükben megtehettek. De menjünk tovább. 1723-ban ott találjuk a magyar rendi országgyűlésnek egy intézkedését, mely sajnálattal eonstatálván, hogy Magyarország az ipar terén elmaradt, hogy kézműiparos is kevés van, gyáriparról pedig alig lehet szó, hogy az ügyes kézmű-iparosok a külföldről mind nagyobb számban vándoroljanak ide s hogy őket ide édesgethessék, 15 évi adómentességet decretált a külföldről beköltözött iparosoknak, íme a megyék jól felfogták az ország javát s a rendi országgjuílések meghozták az intézkedéseket, a hol meghozhatták. Ez is segített valamit és vándoroltak is be külföldről iparosok;