Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

62 532. ersnAgos ülés 1891. Julius 16-án, esütJSrtSkön. vezetőbben kerííljön ki a tárgyalás alól. Érdekében áll tehát mindenkinek, hogy ezen törvényjavaslat ezíme is helyesen állapíttassák meg. Nagyon természetes, hogy én kizárólag a tárgyhoz, a szóban levő czímhez kívánok szólani. (Malijuk!) Azért is, t. ház, miután az idő pénz és pedig a parlamentben nagyon is drága pénz, igen röviden kívánom becses figyelmüket igénybe venni. Úgy vagyunk a czím megállapításával a jelen törvényjavaslatnál, mint a szülők születendő gyermekükre nézve: nem tudják, fiú lesz e vagy leány; találgatják, de nem tudják határozottan előre megállapítani, hogy annak milyen nevet adjanak. Jól tudjuk, halottuk és tapasztaltuk az általános vita során, hogy a jelen törvényjavaslatnál, tekintve, hogy annyian hozzászólottak, igen számos követelni való van. Ha pedig ez így áll és nincs kizárva annak lehetősége, hogy a kivitelben, a megállapításban, a midőn e törvényjavaslat tárgy altatni fog, csakugyan igen számba vehető érdemleges módosítások is fognak tétetni: e tekintetben azt gondolom és bátorkodom aján Jani, hogy talán először is a ezímnek elhagyásával, illetve függőben tartásával tárgyalnék a törvényjavaslatot részleteiben tovább és tárgyalnók a czímet utoljára. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megjegyzem, hogy ez az eszme nem új. 1870-ben, midőn a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatnak a czímét tárgyalták, szintén felvetették e kérdést és meggyőződésem szerint helyesen. Ugyanazért a következő indítványt vagyok bátor a t. képviselőház elé terjeszteni: »Indítvány. Tekintettel arra, hogy előre tudni még nem lehet, vájjon a 720. számú törvényjavaslat a részletes tárgyalás folyama alatt miképen módosul és miképen nyer megoldást: indítványozom, mondja ki a t. képviselőház, hogy a közigazgatási bizottság, valamint a kormány általi szövegezése szerint benyújtott 720, számú törvényjavaslat czíme a törvényjavaslat részletes tárgyalása után tárgyaltassék s állapíttassák meg.« Elnök: Ki következik? Nagy István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán : T. ház ! Miután a törvényjavaslat czíménél csak most legközelebb is Eötvös Károly t. képviselőtársam az igen t. ministerelnök s a kereskedelmi minister úr nem épen a tárgyhoz tartozó dolgokat is felhoztak: engedtessék meg nekem, hogy mielőtt a tárgyra áttérnék, mivel közbeszólottam, a köztük folyt vitának egy pontjára igénytelen nézetemet elmondhassam ; mert hiszen közérdekű ügyről van szó, mint képviselőnek pedig jogom van hozzászólani egy pár szóval ahhoz, a mihez mások igen hosszasan szólottak. (Halljuk! Halljuk !) Az igen t. ministerelnök úr azt állította Eötvös igen t. képviselőtársammal szemben, hogy kivételeket a hirdetésekre nézve általában nem tesz a kormány; azt a magas meghagyást pedig, a melyre ama hivatalos rendeletben, a melyet Eötvös Károly t. képvisetőtársam neki rendelkezésére bocsátott, utalás történik, nem általánosságban érti az igen t. ministerelnök úr, hanem csak kivételes esetnek mondja. De ez a kivételes eset mégis bizonyítja azt, hogy fordulnak elő oly alkalmak, a mikor csakis a hivatalos lapnak és a »Pester Lloyd«-nak ezen német nyelvű orgánumnak adatnak hivatalos hirdetések. A magyar államnak és a magyar kormánynak a hivatalos nyelve a magyar. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből az elvből, mint szigorú következményt, azt vonom ki, hogy a magyar kormánynak hivatalosan egyéb, mint magyar nyelvű hírlapokban nem szabad hirdetni, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) legalább a belföldön; mert nem mondom, hogy értékpapírok kibocsátásánál, hogy a Majna melletti frankfurti vagy párisi, vagy londoni tőzsdék is értesülhessenek erről, ne hirdethessen külföldön ; de Magyarországon, hazánkban én minden idegen nyelvű lapot határozottan kizárandónak ítélek a magyar állam hivatalos hirdetéseiben való részeltetésből (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondhatják talán ez ellen, hogy az illető körök így inkább értesülhetnek a pályázatokról. Ez előttem nem argumentum. Az, a ki pályázni akar, úgy is talál módot, hogy értesüljön a pályázatokról. Mi nagyra vagyunk a mi államiságunkkal; legyünk is, legalább ide benn és ne adjuk fel magunk közt, mert, fájdalom, a külföld keveset tud arról és minket csak Ausztria provincziájának tartanak iigy nyugaton, mint keleten. (Ügy van! a, szélső baloldalon.) Eleget utaztam Európában és Ázsia egy részében és mondhatom, ott a magyar államról édes keveset tudnak: azért, mert diplomácziánk sehol nincs és magyar lobogó sehol nincs, (ügy van! a szélső baloldalon.) De ha államiságunkra annyit adunk, adjunk legalább idebenn. Nem érintek pártlapokat, nem bánom, bármely párthoz tartozzék a lap, csak magyar legyen. (Élénk helyeslés a szélsőbal felöl.) Ha a magyar állam hivatalos nyelve a magyar, méltóztassék ezen elvhez mindvégig correcte és szigorúan ragaszkodni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ismétlem, a vállalkozó, a ki pályázni akar, meg fogja a módját keresni és találni nagyon könnyen annak, hogy megértse az állami hirdetéseket, ha azok magyar lapban jelennek meg. De itt van Ausztriának egy provincziája: Lengyelország. Méltóztassék Lembergbe elmenni;