Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-532

jnlius 16-án, csütörtökön. QQ 532. országos, ülés 1891. kivűl szintén megteszi a magáét, hogy a kérdés tisztába jöjjön s e tekintetben hozzá szó ne férhessen. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi azt illeti, t. ház, hogy a kormánynak kötelessége a háznak jentést tenni az ily ügyekben, azt a legnagyobb készséggel elfogadom; de meg kell jegyeznem Eötvös Károly képviselő árnak, hogy nekem erre semmi alapom, sem okom nincs ezúttal, mert semmiféle ilyen dologról tudomással nem bírok. Sőt a vicinális vasutak körül tett tapasztalataim szerint nem is tartom valószínűnek ; de mégis megtörténhetik ; ha tehát ilyet méltóztatik állítani, méltóztassék coneret adatokat szolgáltatni. Ez oly természetes folyománya a kérdésnek hogy másképen nem is lehet hozzászólani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) k. mi végűi azt illeti, hogy t. képviselőtársára azt méltóztatott mondani múltkori beszédében, hogy fényes nappal veszteségek folynak a helyi érdekű vasutak körül: ez ellen szólaltam fel s talán ezt veszi rossz néven a t. képviselő úr, ha ennek igazolását kérem tőle? Hisz nem lehet nagyobb váddal illetni embert, mint ha a törvényhozás előtt mondanak ilyesmit. Méltóztassék meggondolni, hogy ha valaki nem is itt, hanem a házon kivűl mond ilyesmit, ezért felelősséggel tartozik és ez elől kitérnie nem lehet. Nekem és minden hazafinak érdekében áll, hogy az ilyen vád mibenléte kideríttessék, (Helyeslés a jobboldalon.) de csak akkor látom helyén a föllépést, ha panasz terjesztetik elő. Ha ily igazolt vád áll előttem, akár parlamenti, akár más bizottságnak alávetem magamat; de a t. ház megítélésére bízom, vájjon ez esetben helye volna-e a parlamenti bizottság kiküldésének? A kormány elég erőt és képességet érez magában, hogy az igazságot kiderítse és arról a törvényhozásnak jelentést tegyen; ez gondolom elég garantia és azért a parlamenti bizottság kiküldésének helye nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Constatálni kívánom, t. ház, hogy a mit mondottam, semmiképen sem ellenkezik azzal, a mit Eötvös Károly képviselő úr szombati és mai felszólalásában mondott. Azt mondotta szombaton, hogy »ha több adatot is kívánna és ha ezen egyetlen egy hivatalos értesítés nem volna elég, tisztelettel jelentem, hogy fogok szolgálni többel is.« Bátor vagyok constatálni, hogy a képviselő úr több adattal nem szolgált. Mai felszólalásában időt kért; én az időt megadom és bevárom az adatokat. De azon állításokkal szemben biztosíthatom a t. házat, hogy a kormány és a kormánynak minden ágazata részrehajlás nélkül jár el a hirdetések kiadásában és ha adatokat méltóztatnak kívánni, azon egy-két adaton kivűl, melyeket a mulíkor előterjesztettem, egész gyűjteményét fogom bemutatni az ellenzéki lapoknak, melyek állami hirdetésekkel bőven vannak ellátva. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Csak magyar lapokba tessék hirdetni!) Nem hagyhatom megjegyzés nélkül Eötvös Károly közbeszólásának egy igen komoly szavát, a melyről, bár jobban szerettem volna, ha nem hallom, de minthogy a vita hevében megtette, kötelességemnek tartom arra reflectálni. (Halljuk ! Halljuk !) Ha a képviselő úr jónak látta ez alkalommal is fenyegetéssel élni a kormánynyal és kormányelnökkel szemben: biztosíthatom őt, hogy engem az ily fenyegetés kötelességem teljesítésétől eltéríteni nem fog; biztosíthatom, hogy cselekedeteimért minden körülmények közt elvállalom a felelősséget és nem fogok azokért soha másnak a háta mögé bújni. (Hosszan tartó élénk éljenzés és tetszés a jobboldalon.) Eötvös Károly: Mindenekelőtt Kubinyi Géza képviselő úr teljesen lovagias nyilatkozatára kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a mit a bosszúság hevében netalán sértőt mondottam közbekiáltására adott feleletemben, igazán sajnálom. (Helyeslés.) A mi az igen t. ministerelnök úr kijelentését illeti: higyje el, vagyok olyan magyar ember mindig, mint ő és csak örömet gerjesztett bennem, ha az ország legelső tisztviselőjét mindenütt olyan hatalmas igazi, őszinte önérzettel látom fellépni. Hiszem, hogy nemcsak velem és a kisebbséggel szemben és nemcsak akkor, midőn a többség a háta mögött van, hanem hasonló önérzettel fog fellépni akkor is, a midőn a többség közvetlenül nem fog a háta mögött állni. De azért higyje el rólam is a t. ministerelnök úr, a mit önmagáról elhisz, hogy én és barátaim is minden fenyegetés ellenére is megtesszük minden kötelességünket és attól minket vissza nem riaszthat senki sem. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobb felől: Ki fenyegetett?) Még az sem riaszt vissza, ha tudjuk azt, hogy mi nehéz fáradalmaink és áldozatkészségünk jutalmát ugyan nem látjuk, míg a t. ministerelnök úr látja. (Tetszés a szélső baloldalon.) De a t. kereskedelemügyi minister urat figyelmeztetem újból, hogy velem szemben talán még annyira sem lehet a vasúti kocsit a sínről lefordítani, (Derültség szélsőbal felől.) mint a hogy legutóbbi felszólalásom alkalmával megkísérelte, mert a midőn én coneret esetről beszélek, ő azzal a miatyánkbeli általános igazsággal lép fel, hogy ne vádoltassák senki sikkasztással és bűnnel, ha az nincs bebizonyítva és ezt akképen hozza fel, mintha én ezt megcselekedtem volna. Ez, t. ház, bocsánatot kérek, de ismét csak