Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-532
50 532. országos ülés 1891, jnlins 16-ári, csütörtSkön, zött czélunktól legkevésbbé is eltántorítanak, mert mindennap jobban meggyőződünk arról, hogy mi megálljuk a sarat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék a t. ház komolyabban meggondolni, vájjon lehet-e valamit szemére hányni e pártnak? Hiszen Eötvös Károly t. képviselőtársam olyan udvarias volt a t. ministerelnök iránt, (Derültség a szélsőbalon.) hogy megvallom, egy kissé magam is elpirultam. Kérve kérte a a ministerelnök urat, hogy a gr. Apponyi Albert és b. Prónay Dezső t. képviselőtársaim által tett indítványokra aludjon egyet, forduljon meg egyszer-kétszer, hát ha jót álmodik. (Derültség a szélső baloldalon.) De hiába, a t. ministerelnök úr azt hiszi, hogy ha a törvényjavaslatot beadia, azt keresztííl is viszi és ha keresztülviszi, ő lesz Európának legnevezetesebb embere. Csalódik/fDemZteég.) A » Nemzet« múltkor azt irta tréfásan, hogy Kemény Pál nem-je felért két nemmel, az enyém pedig az egész pártéval. Ha az a lap engem, a [párt közlegényét, így meg líesért: én ámbár csak árnyéka és a legutolsó embere vagyok ennek a pártnak, de felfogom a fegyvert, a hol szükséges és van báTörságom azt kilőni; sőt mint ellenség ellenséggel szemben szokott állani, nem nézem, hogy generális van-e előttem vagy más valaki, kilövöm fegyveremet, odavágok a karddal és így védelmezem pártomat. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a magyar országgyűlés tagjai nem lehetnek egymásnak ellenségei, mert mindnyájan egy hazának vagyunk fiai. (Helyeslés jobb felől Zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Van és volt rá eset!) Dobay Antal: Köszön ettél veszem az igen t. elnök úrnak szíves figyelmeztetését. Én nem akartam sérteni; nem is oly értelemben mondtam szavaimat, mint azt magyarázták. Mindazok daczára, a mik itt lezajlottak, mégis azt hiszem, hogy még ma sem volna talán olyan nagyon késő, ha a t. miinsterelnök úr egy jó alvás után megkísérelné, hogy miként lehetne ezt a dolgot úgy kiegyenlíteni, hogy az a bársonyszék a jövőben is biztosítva volna számára. A t. ministerelnök úr egy betű garantialis törvényt sem nyújt be, hanem csak megígéri, hogy beadja azokat: de erre a mi pártunk kénytelen azt mondani, hogy erre nem adunk semmit. Nem érzem magam arra hívatva, hogy a garantialis törvényjavaslatok benyújtása után elfogadhatónak mondjam a jelenlegi törvényjavaslatot, mert még akkor is gondolkozóba esimni a felett, hogy vájjon jól lesznek-e a garantialis javaslatok; de mivel minden oldalról hangoztatják a garantialis törvényjavaslatoknak benyújtását, kérdem: nem volna-e helyesebb e törvényjavaslatokat is most benyújtani és arra hivatkozni, hogy íme eleget tettem a közvéleménynek, benyújtottam a garantialis törvényjavaslatokat, tehát a közvélemény mellettem van. Ugyanazért kérem a t, ministerelnök urat: gondolja meg, tegye jóvá azt a hibát, melyet elkövetett, mert mentül magasabb helyen követik el a hibát, annál nagyobb súlyú az. A ezímet nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nagy István jegyző: Eötvös Károly! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőiláz! Csak röviden jelzem, hogy én a ezímet sem azon alakjában, mint az eredeti törvényjavaslatban van, sem pedig abban az alakban, a mint az a közigazgatási bízott ág jelentésében fogalmazva van, helyesnek nem tartom, mert — nézetem szerint —• a törvényjavaslat tartalmának és ezéljának nem felel meg. Még az eredeti törvényjavaslat czíme sokkal jobban megfelel, mint a közigazgatási bizottság által javasolt czím és e tekintetben csatlakozom b. Prónay Dezső javaslatához. De ha ez el nem fogadtatnék is, jobbnak és megfelelőbbnek tartom az eredeti ezímet. Fölhasználom, t. ház, ezt az alkalmat arra, hogy a t. minsterelnök úr által a szombati ülésben hozzám intézett és némely szavaimra vonatkozó kijelentéseire észrevételeimet megtegyem. (Halljuk! Halljuk!) Nem akartam sem személyes felszólalás czímén, sem egyéb közbenső czímen a t. ház idejét igénybe venni; de a ministerelnök úr oly állításokat hozott fel, melyeket szó nélkül nem hagyhatok, sőt egyenes felhívást intézett hozzám a vicinális vasútakra vonatkozólag, melyet a szombati ülésben nem volt alkalmam hallani. A t. ministerelnök úr egy általam felhozott német nyelvű hírlapra vonatkozólag kijelentette azt, hogy az a német nyelvíí hírlap, a Pester Lloyd, a kormánytól semmiféle subventiot nem kap. A szónak ezen szoros meghatározása értelmében az igen t. ministerelnök xxrnak igaza lehet; mert nekem ellenkező adatom nincs. De én ezt a szót: »subventio« nem is használtam. A subventio alatt azt értjük, hogy a kormány, vagy valamely párt, vagy valamely egyes ember határozott összegekkel jön egy lapnak segélyére. Ily értelemben én ezt nem mondtam, nem is értettem, de beszédemből nem is érthette senki. Én csak azt állítottam, hogy azt hirdetésekben és hirdetési díjakban nyeri; és állítottam azt, hoo»v erre nézve nekem hivatalos adatom van. A t. ministerelnök úr szórói-szóra azt állította beszédében: »Határozottan tagadni merem« — úgymond—»hogy a kormánynak rendelete lenne arra nézve, hogy csak a»Budapesti Közlöny* és a »Pester Lloyd« kapjon bizonyos hirdetéseket.«
