Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

524 552. országos ülés 1891. augusztus 14-éu, pénteken. A ház többsége elfogadja a határozati javaslat ezen részét. Következik a mentelmi bizottságnak »H.«vel jelzett határozati javaslata, a mely igy szól: »Mindezek alapján a mentelmi bizottság azt ajánlja a képviselőháznak: mondja ki a képviselőház, miszerint kívánatosnak tartja, hogy a tagjait megillető mentelmi jog fokozottabb büntetőjogi oltalomban részesüljön és a szükséges intézkedések megtételét az igazságügyministernek a büntető törvénykönyvnek általa kilátásba helyezett novellaris módosítás alkalmával figyelmébe ajánlja.« Ez az egyik pont, a melyet, úgy hiszem, ezélszeríí lesz külön szavazás alá bocsátani; vagy talán méltóztatnak kívánni, hogy az egész határozati javaslatra egyszerre történjék a szavazás? (Felkiáltások a jobboldalon: Egyszerre!) Akkor egyszerre fogom feltenni a kérdést. A másik pont így szól: »mondja ki továbbá a képviselőház, hogy a házszabályoknak oly irányú módosítását, illetve kiegészítését tartja szükségesnek, hogy a szólásszabadsággal való visszaélés által úgy a ház tagjai, mint különösen a hason kívíí állók a becsületük ellen intézett támadások miatt a ház által teljes elégtételben és oltalomban részesülj ének.« Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a felolvasott mindkét határozati javaslatot elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ellenpróbát kérünk!) Kérem azon képviselő urakat, kik a határozati j ivaslatot nem fogadják el, méltóztassanak fVl állani. (Megtörténik. Felkiállások a szélső baloldalról : Egy magyar sincs köztük, csak azt akartuk constatálni!) A ház többsége elfogadta a mentelmi bizottság: többségének jelentését és így a kisebbség véleménye elesett. T. ház! A mai ülés napirendjére még ki van tűzve: a közlekedésügyi bizottság jelentése a kereskedelemügyi minister által beterjesztett »a román királysággal létesítendő vasúti és közúti összeköttetésekről, s úgy äz ezekre, mint a mái' létező csatlakozásokra vonatkozó viszonyok szabályozásáról* szóló 786. sz. törvényjavaslat tárgyában. Ha a bizottság jelentését felolvasottnak venni méltóztatnak, a táigyalást megnyitom; az első szó a bizottság előadóját illeti. Neményi Ambrus, a közlekedési bizottság előadója: T. ház! A közlekedési bizottság részéi öl van szerencsém a törvényjavaslatot a jelentéi-ben foglalt indokok nyomán elfogadásra ajánl; ni és csak arra kérem a t. házat, hogy a szövegben előforduló sajtóhibák kijavítását a részletes tárgyalás alkalmával eszközölni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e valaki átalánosságban szót emelni ? Molnár József: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, mert keleti forgalmunk szempontjából két, esetleg három vasúti összeköttetés szerveztetett és én részemről úgy közgazdasági, mint főleg forgalmi szempontból szükségesnek tartom a kelettel, különösen Komániával való gyorsabb érintkezést. (Helyeslés.) A mi a keleti forgalom szempontját illeti, én részemről a gymesi csatlakozást nem tartom csekély fontosságúnak, mert Gralatznál a Dunával és így közvetve a tengerrel való összeköttetés nemcsak az átmeneti kereskedelemnek, de Magyarország termékeinek mentől előbb a tengerre juttatása sürgőssé és indokolttá teszik és részemről csak csodálkozásomat fejezhetem ki azon, hogy a kormány ily későn határozta el magát e kérdésben valamit tenni, vagy ily későn tudott eredményt felmutatni. Mert ha az átmeneti forgalmat nem is tekintem — a mire nézve valami túlvérmes reményeket nem is táplálhattunk— de arra, hogy Magyarország keletre eljuttassa ipartermékeit, e vasúti összeköttetés nagy lendületet fog adni, ezt csak az tagadhatja meg, a ki nem ismeri az erdélyi részek keleti kereskedelmét; a ki nem ismeri az ország keleti részének, Erdélv természeti kincseinek kiaknázatlan forrását. Es épen ez a körülmény az, a mely engem arra kényszerít, hogy a volt kormányok ellenében szemrehányást tegyek azon lanyhaságért, melylyel az erdélyi, különösen pedig a székelyföldi közgazdasági érdekek iránt viseltettek. E végből csak arra hivatkozom, hogy alig néhány évvel ezelőtt a székelyföldnek Marosvásárhelyt kivéve alig volt vasiítja, míg az ország többi részei majdnem mind be voltak hálózva ily közlekedési eszközökkel. Elég; erre nézve csupán arra hivatkoznom, hogy Udvarhely megye csak néhány év óta bírja nagy áldozatok é3 tetemes megterheltetések mellett az ő székely vasútját. Hasonlóan van Háromszék megye az ő vicinális vasiltaival. A mi pedig Csíkmegyét illeti, mely az ország keléi határán hosszában nyúlik el, daczára a me^ye áldozatkészségének, még most sem bír vasúttal, mert rigy látszik, hogy a kormány nem akar a vasút kiépítéséhez nevezetesebb segélylyel járulni. Pedig nézetem szerint a helyes kormányzási politika feladata az lenne, hogy a szegényebb vidékek részesíttessenek első sorban nagyobb mérvű segélyezésben, azok, a melyeknek anyagi ereje gyengébb s így méltán igényelhetik az ország gazdag vidékeivel szemben a nagyobb mérvű állami segélyt.