Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

552. országos ülés 1891. augusztus 14-én, pénteken. 521 oldaláról hallom, mert azt hiszem, nincs senki sem e teremben, sem e termen kivül az országban, vagy egész Európában, a ki azt hihette, hogy a t. ház azon oldala elkényezteti a hadsereget. (Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: A hámok nem ezt az oldalát, hanem a túloldalt értettük!) De ha a t. képviselő urak most még azt mondják, hogy ne kényeztessük el a hadsereget, kérdem, ugyan minő hangon beszélnének akkor a hadseregről ? Ez röviden válaszom a t. képviselő iir előadására, (Zaj a szélső baloldalon.) Nem szólaltam volna fel, ha a t. képviselő urak azon az oldalon nem] lettek volna kegyesek velem annyit foglalkozni. De így nagyon természetes, hogy kötelességemnek tartom nézetemnek kifejezést adni. Magára az ügyre nézve nem akarok semmit sem mondani. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is tudnaí) Mert nézetem szerint az ügy állása annyira íel van már derítve, hogy azt jobban megvilágítani nem lehet. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) De minthogy engem azzal méltóztatnak mindig vádolni, hogy csak katona vagyok, legyen szabad azt a kijelentést tennem, hogy én igenis azt tartom, hogy a parlament és a képviselőház minden körülmények között féltékenyen őrizze meg jogait, valamint minden egyes képviselő a maga jogát is, de egyúttal tartsa tiszteletben mások jogát és becsületérzését is. (Helyeslés jobb felöl. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon és felkiáltások: Miért nem respectálja Uselac ?) Ezt pedig, t. képviselőház, úgy is mint magyar alkotmányos minister, (Élénk derültség a baloldalon.) úgy is, mint képviselő (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) és mint katona is mondom, mert ünnepélyesen biztosíthatom a t. házat, hogy tekintve különböző minőségemet, (Élénk derültség a baloldalon. Halljuk! Halljak ! jobb felől. Egy hang jobb felöl: Mi van ezen nevetni való ?) magammal eollisioba még soha, de soha nem jöttem kötelességeimet és kötelezettségeimet illetőleg, (Helyeslés a jobboldalon.) mert úgy vagyok meggyőződve, hogy különféle állás szülte tevékenység egymással collisioba soha sem jöhet, ha az ember helyes úton jár. (Helyeslés jobb felöl. Fekiáltások a szélső baloldalon : Ha! Ha!) Kell, hogy egy czél felé irányuljon és kell, hogy egy czél felé haladjon ; (Felkiáltások a szélsőbalon: Bécs félé!) tudniillik a trón, a haza és a nemzet érdekeinek minden irányban való előmozdítását tartsa szem előtt. (Helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Azt hiszem továbbá, a mi egyébiránt nemcsak a t. ház ezen oldaláról, de örömmel constatálom, onnan is hangsúlyoztatott, hogy beKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. csület dolgában polgár és katona közt különbséget tenni nem lehet. Minthogy azonban most a mentelmi bizottság jelentése van szőnyegen, csak arról van szó, vájjon az elfogadtassék-e? (Nagy zaj a szélsőbalon. Nem arról van szó: Mondta vagy nem mondta! Hosszan tartó zaj.) Kijelentem, hogy a kisebbségi különvéleményt el nem fogadom, még pedig azért nem, mert ez először constatálni kívánja ugyan, mint már az előadó úr is megjegyezte, a mentelmi jogon ejtett sérelmet, de további intézkedést nem javasol. Ez határozottan következetlenség, mert üti äz ti mentelmi jog csakugyan megsértetett, lehetetlen, hogy a ház további intézkedést szükségesnek ne lásson. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hát mondta-e Uselac, vagy nem mondta ? (Jobbról: Rendre ! Nagy zaj.) Elnök: Gr. Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék meggondolni, milyen volna a tanácskozás, ha minden képviselő annyiszor szólna közbe, mint a képviselő úr. Gr. Károlyi Gábor: De ha nem felel! (Nagy zaj) Báró Pejérváry Géza honvédelmi minister: A kisebbségi vélemény, hogy úgy mondjam, enyhítő körülménykép felhozza, hogy miután Ugron Gábor t. képviselő úr segédei arra hivatkoztak, hogy a házon belül elmondottakért a házon kivűl senki felelősségre nem vonható, Uselac segédei ezt elfogadták és tudomásul vették. Én nekem a legkisebb okom sincs ebben kételkedni, miután Ugron képviselő úr ezt úgy mondta. (Felkiáltások balfelöl: Mibenf) Abban, hogy a tisztek kijelentették volna, hogy tudomásul veszik. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem azt mondta!) Én legalább úgy emlékszem. (Helyeslés jobb felöl.) Már most, valamint én és senki a világon, egyik vagy másik képviselő úrtól nem követeltük azt, hogy a törvényekben gyökeredző katonai, pénzügyi, igazságügyi vagy vasúti szabályokat alaposan ismerje: úgy a tisztektől semmikép sem követelhető, hogy a mint Győry Elek t. képviselő úr ma beismerte, egy amabilis confusioban lévő fogalmat, a mentelmi jogot, mely nálunk írott törvényben nem létezik, ismerjék. A tisztek a törvényhozás iránti tiszteletüknek jelét adták azzal, hogy ha azt mondták: tudomásul veszszük. De vájjon áll-e, vagy nem áll-e az, a mi nekik mondatott, az más kérdés, a melybe én ezúttal szintén nem bocsátkozom. (Helyeslés jobb felől.) A kisebbségi vélemény utolsó pontja pedig azt ajánlja a képviselőháznak, hogy a mentelmi jog szabályozása iránt intézkedés történjék, de 66