Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

662. országos ülés 1891. augusztus 14 én, pénteken. 519 ményt mondani a magyar képviselőházban. (Ellenmondások a jobboldalon.) Bizonyítja ezt a jeleneset. Ellenben egy magyar képviselőnek még akkor is, hogyha kellő óvatossággal és objectivitás^al nyilatkozik és igazsága van is, még akkor is fegyveres elégtételt kell adnia egy katonának, ha ennek úgy tetszik. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a t. honvédelmi minister ár beavatkozását illeti, (Halljuk! Halljuk!) minden rokonszenvem és tiszteletem mellett, melyet a t. minister úr iránt, ér_ek, e beavatkozását szerencsésnek nem mondhatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha tudom is érteni azt, hogy a t. honvédelmi minister úr tapasztalván, hogy Uselac századosnak, a mentelmi jogra való hivatkozással, megtagadták az elégtételadást, a mit kéjt, e miatt indulatba jön és felháborodik, hogy mindenki kap elégtételt, csak katonatiszt nem — pedig az is kapott — ; azt is értem, hogy e fölötti felháborodásában nem mérlegelte kellő objectivitással azt, hogy vájjon Uselac százados a fiumei rendőri jelentéé után, a mely habár nincs bebizonyítva, de ki van nyomtatva és a kormány által van publieálva, mondom, azon jelentés után minden arra épített és ő rá vonatkozó kritikáért, bármily sajtó legyen is, kérhet-e elégtételt addig, mig vagy katonai szavára nem állítja, hogy azon szavakat ő nem mondotta, vagy pedig a vizsgálatból ki nem derűi, hogy a jelentésnek reá vonatkozó része nem igaz és ha azután az történik, hogy Uselacnak még mindig azt mondják, hogy a mentelmi jog tiltja, hogy neki elégtételt adjanak: akkor egészen jogos volna a t. minister úr felháborodása, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha mindezt értem is, már azt az egyet nem tudom megérteni, mi czélja volt a honvédelmi minister úrnak azzal a levéllel, melyet Bakalovich századostól kapott és melyet a mentelmi bizottság elé terjesztett? Mit akart a minister úr azzal a levéllel demonstrálni ? Talán hajlékonyságát és méltányossági érzetét a hadseregnek, hogy ennyivel megelégszik? Hiszen, t. ház, ily dolgokban mindenkinek megvan a maga egyéni ízlése, de én a magam részéről, ha valaki által magamat sértve érezném és attól elégtételt kérnék, az illető pedig nekem azt mondaná, vagy írná, hogy meggondolatlan perczben követte el, megbánta és kész ezért nyilvánosan bocsánatot kérni, hiszen attól én kérnék rögtön bocsánatot, hogy tőle valaha bármit is magamra nézve sértésnek vehettem. (Zajos helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) De a t. honvédelmi minister urnak még mindig van egy útja, mely az ügy kibonyolításánál még valami sikerre vezethet. A mentelmi bizottság megkoczkázUtta azt az aristophanesi élczet, hogy egy törvény által tiltott, tehát törvénytelen cselekményt jelölt meg a szólásszabadsággá

1 való visszaélés ellen az egyéni becsület elintézési módja gyanánt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Szilágyi Dezső igazságügyin!nister: Nincs benne! Ifj. Ábrányi Kornél: Ha a t. igazságügy minister úr beszélni fog, el fogom hinni, hogy nincs benne, de addig azt hiszem, hogy még benne van. (Hosszantartó zajos derültség a bal- és szélső baloldalai.) Magyarázza meg a honvédelmi minister úr a mentelmi bizottságnak, hogy abban a javaslatban nemcsak, hogy jogalap nincs, de még a paritás sincs meg benne; mert képviselővel, a kit a törvény eltilt a párbajtól, megeshetik, hogy párbaj vétsége miatt megbüntetik, de katonával ilyesmi nem eshetik meg, mert a katonát kilöknék a katonai kötelékből, hogyha párbajt nem vív, mikor arra oka van. (Úgy van! Úgy van! bal felől) És így nem lévén paritás katona és képviselő közt, a mentelmi bizottság jelentésének e része nemcsak nem igazságos, de nem is méltányos. És ha ezt a minister úr magyarázná meg a bizottságnak, annak talán lenne hatása, mert a minister úr nemcsak képviselő, nemcsak alkotmányos minister, de szerencsére egyszersmind katona is. (Tetszés és derültség.) Mi egyszerű képviselők ilyen reménységben nem élhetvén, legfeljebb csak szánakozással nézhetjük azt a tojás-tánezot, a melyet a mentelmi bizottság a »sértés« és az »érintés« módjára eljár (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) azon kakuktojások felett, a melyeket alája tettek, hogy annál szilárdabb alapon mozoghasson. (Élénk derültség és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Es ezen tánez közben kezeivel kapkodván, míg egyik kezével megvédi a képviselői immunitást, másik kezévé! gyengéden arezon »érinti« a képviselői szólásszabadságot. (Élénk tetszés és derültség a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház!. Kern akarom kutatni, hogy mi az a háttér, a mi e megett van, mert az eddig elkövetett hibákat szaporítani nem akarom. Arra a eonclusiora jövök, hogy ez esetben egyelőre el lehetett választani a fiumei jelentést az UgronUselac-affairetől, de mindörökre nem lehet elválasztani. Mert a fiumei vizsgálatnak is egyszer valamikor véget kell érni és azután csak két dolog történhetik. Vagy

7 kiderül Uselacról, hogy ő azokat a szavakat nem mondta és akkor semmi kétség nem lehet az iránt, hogy ennek az ügynek becsületbeli része minden irányban a, legcorrectebbííl fog bevégeztetni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig az találna kiderülni, hogy Uselac százados mondta azokat, a miket a jelentés róla állít, akkor, ha, a ház