Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

gj,| 582. országos ülés 1881. tételt akar kívánni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát mi civilek, a mi hatósági személyeink, sokkal rosszabb helyzetbe jutunk, mint a császári és királyi százados urak: hiszen a hon védelmi minister úr ma is kinyilatkoztatta, hogy a polgári és katonai becsület nem eltérők. Ha egyező a két becsület, miért nem elégázik meg a védelem egyforma módjával és ha elégtételt akar, miért arrogál magának külön hatóságot, mint a meiyet a büntető törvénykönyv megállapít, hogy merészli önmagát saját bírájáúl tolni fel ? (Helyeslés a szélső haloldalon.) De nem erre helyezem a súlyt, hanem arra, hogy a szólásszabadságot minden állampolgárra nézve egyenlő hatálylyal biztosította a közjog; és ott, a hol az igazság kimondása kényesebb, ott fokozottabb védelembe veszi a szólásszabadságot is. Ott van a büntető törvénykönyv, a mely szerint az ügyvéd és közvádló saját functiojuk közben az általuk mondottakért épen olyan immunitasi jogot élveznek, mint a képviselők és hogy ha az ügyvéd és közvádlóra nézve az immunitási jogot a büntető törvénykönyv oltalmazza, vájjon nem a közérdek és a valódi magánérdek követelménye-e az, hogy a szólásszabadság sérthetiensége a legfelsőbb helyen, a törvényhozó testületben annak tagjai számára oltaímaztassék meg korlátlanul. (H^ycslés a szélsőbalon.) De, t. képviselőház, ebből világos, hogy a bizottság többségének javaslata a képviselők szólásszabadsága tekintetében kevesebb jogot akar adni, mint a mennyi minden állampolgárt, mint a mennyi az ügyvédet megilleti. Pedig sokkal nagyobb érdekek azok, melyeknek védelmére itt szükség van, mint a magánosokéi; sokkal fontosabb a parlamenti szólásszabadság, mint az ügyvéd szólásszabadsága. De azt mondja a többség javaslata, hogy a mentelmi jog ez esetben nem sértetett meg. Mert úgy fogja fel a dolgot, hogy minden elégtételkívánás a képviselőházban mondottakért a mentelmi jogot érinti ugyan, de meg nem sérti. Először is a bizottság többségének nagynevű jogászaihoz fordulok, szíveskedjenek megmagyarázni azt a kifejezést: valamely jog megvan-e sértve, vagy csak érintve van? Méltóztassék meghatározni azt a vonalat, a hol az érintés végződik, mert ezen határvonal hiányában azt megállapítani, hogy hol kezdődik a sértés, nem lehet. Sőt többet mondok, a sértés fogalmában az érintés mindig benne van, de az érintés fogalmában nem tudom, mi van benn ? Méltóztassék e finom distinctiot mélyebb figyelemre méltatni. Mert hiszen nincsen az államangnsíf os 14-én, péntekéit. ban jog, melynek érintése a sérelem bizonyos fokát ne involválná és nincs jogsérelem, melynek megfelelő büntetési sanctiója vagy magánjogi következménye ne volna. Már most méltóztassék a többségi vélemény alapján meghatározni, hogy valamely jog érintésében van-e egyáltalán s ha van: a jogsérelem minő foka? Méltóztassék kimutatni, hogy az érintés által elkövetett jogsérelemmel szemben minő jogvédelem áll fenn. E határvonal megvonása nélkül az érintés és sértés finom distinctioja nem egyéb, mint hasznavehetetlen fogalom és szójáték. (Tetszés a szélső balon.) De azt mondják, jeleü esetben a mentelmi jog csak érintve van, de nincs megsértve; sőt Chorin képviselő úr kijelenti, hogy szerinte maga a mentelmi jog fogalma kizárja, hogy ezt a jogot az egyes megsérthesse; sőt tovább megy, azt mondván: hiába mondanók ki, hogy a mentelmi jog meg van sértve — és mindezt egy füst alatt — mert nics törvény és nincs bíró, ki azt üldözhetné I és büntetéssel sújthatná. E tisztelt jogász urakat ismét bátor vagyok a büntető törvénykönyvre figyelmeztetni, a mely a mentelmi jog sérelmét egy esetben büntetendő cselekménynek mondja ki. E szakasz, a 163-ik, így szól: »A hatóságok, országgyűlési tagok vagy hatósági közegek elleni erőszak. 163. §. A csoportosulás, melynek czélja valamely hatóságot erőszak vagy veszélyes fenyegetés által hivatása gyakorlatában megakadá lyozni, vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, valaminek elhagyására kényszeríteni* stb., »ha pedig az erőszakot egy személy követi el . . . .« stb. » Ugyanezen büntetés a megjelölt megkülönböztetés szerint alkalmazandó, ha az erőszak vagy veszélyes fenyegetés a fennebb megállapított czélból az országgyűlésnek vagy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak vatamely tagja ellen követtetik el.« Az a mentelmi bizottság, t. ház, a mely nagy jogi tekintélyre hivatkozik és önmagában jogi tekintélyt arrogal, azt meri hirdetni az ország előtt saját büntető törvénykönyvünkkel szemben, hogy a mentelmi jogot egyes meg sem is sértheti és azt meri állítani, (Egy hang a szélsőbalon: Fejérváry adja a tanácsot!) hogy egyáltalában a büntető törvénykönyv a mentelmi jog sérelmét nem üldözi. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogyan áll a szőnyegen lévő eset, ha ezen szempontból fogjuk fel a kérdést? Igen érdekesen. (Sálijuk! Halljuk!) A honvédelmi minister úr s taläo az igazságügyminister úr is azt állítják, hogy a mentelmi jog csak érintve lett, de megsértve csak azért nem, mert nem párbajra való kihívás alakjában történt, vagy