Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-531

5S1. országos filés 1891. Julius 15-én, szerdán. 45 máztak, botrányokat csináltak s azokat, a kik magyarul merték éljenezni s hazájuk nyelvén üdvözölni a magyar királyt, bántalmazták. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Ha nem a hadsereg fegyelme alatt álló emberek, hanem idegen ország területén idegen emberek követtek volna el magyar polgárokkal szemben hasonlót, a magyar nemzet egész tekintélyével és hatalmával kellett volna — úgy, mint az angolok szokták — elégtételt szerezni a megbántott magyar polgároknak. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hova vesz el e nemzet tekintélye, hova vesz el ezen államnak, a melynek számára önök annyi hatalmat követelnek, minden tekintélye itt benn a hazában és a külföldön, ha ezen állam polgárai ez állam területén saját királyunk üdvözlése alkalmával, saját nyelvük használatáért bántalmaztatnak és üldöztetnek azok által, a kiket e nemzet saját pénztárából fizet; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) azok által, a kiket a fegyelem szigora a törvény előtt fegyverrel ruházott fel, hogy a nemzetnek érdekeit, békéjét és törvényes rendjét védelmezzék ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarország törvényes rendje az, hogy a magyar polgár Magyarországon jogaiban senki által ne háboríttassák; hogy Fiume, Magyarország alá tartozik; akár fennáll rá nézve HorváTörszág igénj^e, akár nem, Szt.-István koronájának, Magyarországnak kiegészítő része és a magyar állami hatalom alá helyezett terület. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A ministerelnök úr, a ki akkor ő Felsége kíséretében volt, a kinek, mint a kormány fejének, a legfőbb állami policialis hatalmat is kell kezelnie, a kinek akkor óvatosnak és ébernek kell lennie, a midőn nemcsak a saját tekintélyéről, de a Magyarországot személyesítő uralkodó, a magyar király tekintélyéről is van &zó; — mert bocsánatot kérek, valóságos lázadás az a magyar király tekintélye és a magyar király iránt való tisztelettel szemben, midőn katonák magyar polgárokat azért mernek üldözni, mert »éljen« szóval üdvözli a királyt (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A ministerelnök úr bizonyosan kell, hogy tudomást szerzett légyen a történtekről. Ha tudomást szerzett, akkor felteszem, hogy haladék nélkül igyekezett a nemzet tekintélyének érvényt szerezni és ha nem szerzett tudomást, akkor alárendelt közegei: Fiume kormányzója és az alája rendelt közegek nem teljesítették a maguk hivatását. Mert az csak mégis különös, hogy Magyarország törvényhozása és talán még kormánya is a fiumei rendőrségnek hivatalos jelentéséből, mely a hírlapokba került, kell, hogy megtudja azt, hogy a királynak Fiúméban való időzése alkalmából mily botrányok történtek s e botrányok kik által rendeztettek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nemcsak abban áll a kérdés, hogy a katonaság hivatása a belső rendet megőrizni, de abban is áll, hogy a hadsereg tagjainak politizálni addig, a míg szolgálatban állnak, nem szabad. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi, akik a hadsereg kötelékében szolgáltunk, soha ezt nem tettük. Mi, a kik itt az ellenzéki padokon ülünk, mindig óvakodtunk attól, hogy a hadseregfegyelmét megrontsuk vagy megbontsuk azzal, hogy a hadsereg tagjait politikai ténykedésbe, működésbe, vagy még inkább, hogy tüntetésekbe vonjuk be. (Úgy van ! a szélsőbalon.) S most, t. ház, megtörténhetik Fiume területén, hogy egy, horvát területen toborzott ezrednek katonái—-és még tisztek is részt vesznek benne, vagy tiszt, mert csak egyről van a hivatalos jelentésben szó — tüntetéseket rendeznek. Megengedjen a t. ház, itt a katonai fegyelemnek nagymérvű meglazúlásáról van szó. (Úgy varij Úgy van! a szélsőbalon.) Nem az ezredet hibáztatom, de hibáztatnom kell azokat, a kik az ezrednek élén állanak; hibáztatnom kell azon szellemet, a melyet ezen ezred élén álló férfiak az ezred legénységébe lehelnek; (Igaz! a szélsőbalon.) hibáztatnom kell azon rendet és rendszert, melylyel azon legénységet kezelik és fegyelemben tartják. Mert hová jutunk el, hogyha az útezákon a politikai küzdelmekben az egyik ezrednek a legénysége az egyik párt, a másik ezrednek a legénysége a másik párt ellen fog a küzdtérre kiállani? Hol lesz az a semleges hatalom, a mely a közrendet a pártviszályok közepette is fenn fogja tartani? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De megbotránkoztató rám nézve különösen az — ha ez igaz — hogy egy tiszt többször a tüntetésben ténylegesen résztvett és a legénységet, midőn az hozzája fordult, mindig bátorította és biztatta. Mi ennek a következése, t. ház ? Az, hogy a mi külső ellenségeink akként gondolkodnak: Magyarország belsőleg nincs eonsolidálva, mert csak belsőleg megrendült államoknak katonasága teszi azt, hogy politikai tüntetésekben vesz részt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak belsőleg megrendült államnak katonasága lázad fel az állami hatalom souverainitása ellen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Belső ellenségeink pedig ekkép gondolkodnak : ezek az okos tiszt urak, ezek a katonák, a kik a határőrvidékről vannak toborozva, a magyarokkal szemben ekként bizonyosan nem jártak volna el, hogyha felsőbb helyről elnézésre nem számíthatnának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eszökbe jut az ezred neve: Jellasieh; eszökbe jut a múlt, a midőn egyfelől hirdették