Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-552

502 562. országos ülés 1891. angns-isttis 14-én, pénteken. részben is — a szenvedély hangját keverné bele e vitába. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezért legelőször is képviselőtársamnak azon kijelentésére kívánok megjegyzést tenni, hogy miért nem vatták be a fiumei vizsgálat eredményét? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a képviselő űr, hogy ha bebizonyul, hogy az igaz, arra az esetre meg akarták mutatni azt, hogy őket nem vezette auimositas; hogy ő előttük nem az lebegett, hogy mi történt, vagy ki által követtetett el a sértés; hanem lebegett az, hogy megmutassák, mennyire egyenlő mértékkel mérnek a hadsereg tagjainak is: meg akarták mutatni, hogy ebbe a kérdésbe oda nem tu*tozó idegen elemet egyáltalán bele nem akarnak keverni, hogy még legtávolabbról se érhesse őket a gyanú, hogy csak azért kárhoztatják az esetet, mert a hadsereg egy tagja követte azt el. Ha erre mutatna a dolog, akkor én is helyeselném az eljárást, mert helyeslem a t igazságügy minister úr tegnapi kijelentését, hogy gondoljuk meg, hogy ez nem a ház viszonyának a hadsereghez való kérdése; és hogy ha az egyes elkövet olyasmit, abból ne következtessünk az egész testület szellemére. (Helyeslés a szélsőbal felől.) De viszont, akkor én is kérem képviselőtársaimat, hogy ők is ebhez tartsák magukat és ne gondolják azt, hogy ha valami nem helyeseltetik, a mit egy tag tett, abban bármi kárhoztatás rejlenek a badsereg többi tagjai ellen, vagy csak azért nem helyeseltetnék, mert a hadsereg egy tagja tette. (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es ne tegyék fel előre a hadsereg tagjairól, hogy csupán animositas és szenvedély kifolyásának tekintessék, ha önök felháborodásuknak adnák jelét oly nyilatkozat ellen, mely ha való, a nemzet ellen látszik intézve lenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ily szempontokra való tekintettel igyekeztek teljes higgadtságuk jelét adni: akkor önök, tisztelt bizottsági többség, mégis csak a hadsereget tartották szem előtt, a mikor a jelentést elkészítették. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig az tökéletesen helytelen, mert én tökéletesen osztozom a t. igazságügyminister urnak azon nézetében, hogy ily dolgot cselekedni és abba más elemet belekeverni, a mi oda nem tartozik, csak a kérdés elbomályosítására vezet, Sőt azt mondja képviselőtársam, hogy ők csak ki akarták tolni a mentelmi jogot. Méltóztassék megengedni, kitolták azt helyéről teljesen. (Igaz! Úgy van! Derültség a szélsőbal felől.) A mit aztán Chorin t. képviselőtársam felszólalásában a joggyakorlatnak azon magas juridicai interpretatioját illeti, melyet tőle hallottunk ; továbbá a társadalmi felfogás és a jog közötti viszonyról általa mondottakat és a mentelmi bizottság jelentésének egyes tételeit: azokra beszédem további folyamán fogok rátérni. Addig is csak annyit jegyzek meg, hogy általában a mit a t. képviselő úr mondott, az nem egyéb, mint azon jelentésnek, a melynek szerkesztésében részt vett, apotheosisa. Mint mondám, én helyesnek tartom, hogy ezt a két szempontot, a melyeket előbb említettem ne vegyítsük a, vitába. Azt is helyesnek tartom, hogy mi még látszatát is kerüljük annak, a mi különben sem volna igaz, mintha itt bennünket bármely kérdésben HorváTörszág vagy a horvát meggyőződések elleni ellenszenv vezetne. Kötelességemnek tartom kijelenteni ez alkalommal is, hogy ebben szintén helyeslem a t. igazságügyminister úr nézetét. A másik az, hogy lehetőleg tartózkodnunk kell attól, hogy a társadalmi téren az elégtételadásra vonatkozólag kötelezőnek ismert, általánosan uralkodó felfogást e kérdésbe belekeverjük. De, mint később látni fogjuk, elég sajnos, hogy ezen most utólag tett figyelmeztetés daczára bizony az is bclekcvertetett. Hogy az mennyiben van, vagy legalább hozatott — hogy egy kitűnő jogi miíkifejezéssel éljek — érintésbe, arra rá fogok térni; most csak azt jegyzem meg, hogy ezen érintkezésnél fogva tagadhatatlan dolog, hogy nem a mentelmi bizottságnak érdeme az, ha ama tényállás tökéletesen tisztán áll előttünk ; nem a mentelmi bizottság érdeme az, ha kitűnik, hogy társadalmi felfogásunk szerint azon képviselőtársunk, a kire vonatkozólag itt mentelmi jogról van szó, teljesen correctííl járt el; hanem az mindenesetre Rohouczy Gedeon t. képviselőtársam érdeme. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én, Rohonczy t. képviselőtársam felfogásában a tekintetben, hogy mi a mentelmi jog és az mikép magyarázandó, a mi pedig igen közel fekszik ahhoz a felfogáshoz, a melyet Chorin Ferencz t. képviselőtársam nyilvánított, nem osztozom. Hanem ezt csak jelezni akartam, nehogy azután rossz néven méltóztassanak fenni, ha ezen nem általunk létesített összefüggésnél fogva e kérdésbe itt-ott ezen szempontot is belevegyíteni leszek kénytelen. A mi azt illeti, hogy a mentelmi bizottság nem prcssio alatt cselekedett és nem akart semmiféle idegen elemet belekeverni, erre vonatkozólag azt tartom, hogy pressioról beszélni formai szempontból talán csakugyan nem lehet. A mit bizonyítani nem tudok, azt állítani sem akarom. De igenis látom magának a mentelmi bizottságnak jelentéséből, hogy a jelentést tulajdonképen két szellem sugaíta: egy jó és egy rossz szellem. (Egy hang a szélső baloldalról: Több volt