Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-551
5S1. orsíágos ülés 1891. augusztus 18-An, esütört«k8n. 489 így tekintette volna ? (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Legyen szíves a t, mentelmi bizottság nekem (Halljuk! Halljuk. 1 ) a háznak egyetlenegy olyan határozatát felmutatni, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez az igazi! Halljuk azt a határozatot!) a melyben a ház a jelenlegihez hasonló egyes eseteket olyanoknak minősített volna, a melyek a mentelmi jog megsértésének fogalma alá nem tartoznak, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A valóság az, t. ház, hogy a ház eddig ehhez hasonló esetekkel a mentelmi jognak azon ága szempontjából, mely a föltétlen szólásszabadságból áll, nem is foglalkozott; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) nem foglalkozott pedig azért, mert arra, hogy ezekkel ily szempontból foglalkozzék, eddig soha sem volt felhíva, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) a háznak pedig nem kötelessége hivatalból ily eseteket cognitioja alá venni, ez a háznak csak akkor válik kötelességévé a ház szabályai értelmében, midőn épen ebből a szempontból irányíttatik azokra a háznak figyelme. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, egyetlen egyszer sem történt s ennélfogva azt, hogy a ház ehhez hasonló esetekkel nem foglalkozott, mert bejelentés nem történvén, a törvényhozás kötelessége erre nézve be nem állott: jogi értelemben gyakorlatnak vagy praecedensnek nevezni nem lehet. (Felkiáltások a szélső balról: Jogászok ? ! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én nagyon csodálkozom, t. ház, hogy a mentelmi bizottság tagjai közt található jeles jogászok jogi értelemben praeeedensnek, vagy gyakorlatnak nevezhetik azt, hogy a ház ezekre nézve ekkoráig semmiféle intézkedést nem tett, mert ilyenekről hivatalos tudomást nem nyert. Igaz, t. ház, hogy a mentelmi bizottság többsége okoskodásának ezen hézagát érezvén, iparkodik azt kitölteni azzal, hogy bírói megkeresés útján eléje került iratokból hivatalos tudomást szereztetett magának arról is, hogy a szólásszabadság megsértésének szempontjából tekintetbe vehető esetek fenforognak. Ámde, t. ház, ezek az esetek nem ebből a szempontból kerültek a ház cognitioja alá; a ház pedig nem olyan hatóság, mint pl. a civil bíró, a ki midőn egy polgári ügy tárgyalása közben annak a nyomaira jön, hogy bűnesetek jelei forognak fenn, köteles azt áttenni a büntető bírósághoz; nem olyan hatóság, mint teszem azt a hivatalnokok felett álló fegyelmi hatóság, mely ha a fegyelmi eljárás közben bűnjeleket észlel, köteles az iratokat hivatalból az államügyészséghez áttenni. Nincsen sem törvény, sem szabály, mely a házat arra kötelezné, hogy valamely mentelmi KEPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI, KÖTET. ügygyei más szempontból foglalkozzék, mint a mely szempontból az eléje terjesztetett. (Úgy van! bal felől.) Ha bírói megkeresés alapján hozatott az ügy a ház elé, akkor a ház nem köteles azzal az esettel más szempontból foglalkozni, mint azon szempontból, mely a bírói megkeresésben ki. van fejezve, hogy t. i. felfüggesztendő-e az illető képviselőnek mentelmi joga, átadandó-e ő a bíróságnak, igen vagy nem; azzal a másik szemponttal, mely az esetből kiböngészhető, de a melyre nézve a ház hivatalos figyelmeztetést nem nyert, hogy t, i. forog-e fenn az incríminált tényben a szólásszabadságnak, tehát a mentelmi jog másik ágának direot megsértése: ezzel a másik oldalával a dolognak foglalkozni sem törvény, sem házszabály nincs, mely a házat kötelezné, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát ilyen alakban, a dolgok ily állapotában a ház ehhez hasonló esetben eddig határozatokat nem hozott, akkor ez csak azt jelenti, hogy nincs praecedens, nincs gyakorlat, a melyre hivatkozni lehetne. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a legveszedelmesebb következtetések származnának abból (Úgy van! Úgy van! bal felől.), ha a háznak minden egyes mulasztásából, minden esetből, a midőn jogával nem él, per desuetudinem ezen jog elenyésztése vagy elvesztésére vonnánk következtetést. (Élénk helyeslés bal- és szélső bal felől.) Itt, t, ház, nincs praecedens, nincs gyakorlat. Van egy elvi álláspont, melyet a ház 1867. november 18-án magáévá tett s a mely úgy hangzik, hogy »a mit országgyűlési tag, mint olyan a házban és a házon kivtíl mond, vagy tesz, azért csak az országgyűlés és pedig annak azon háza által vonathatik feleletre, a melyhez tartozik*. Ez az egyik elv, melyet a ház magáénak vallott. És van egy törvény, melyet Rohonczy G-edeon t. képviselőtársam idézett és mely a delegatio tagjaira nézve kimondja, hogy a delegatioban történt nyilatkozatokért soha felelősségre nem vonhatók. Igen helyesen argumentál ebből Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam, hogy a háznak egy bizottságát megillető jogok nem lehetnek nagyobbak, mint a ház teljességét megillető jogok. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés bal felől.) A háznak ezen határozata és ez a törvény mérvadó. Ezzel ellenkező praecedensek és gyakorlatok nincsenek. A fenforgó esetet tehát egyedül ezen határozatnak s ama törvénynek szempontjából lehet mérlegelni ós akkor a kérdés nagyon egyszerű: a házban történt-e képviselői minőségben az a nyilatkozat, a mely miatt Ugron Gábort, képviselőtársunk feleletre vonatott? A válasz erre az, hogy igen. Feleletre vonás volt-e az, a mi Ugron Gábor t. képviselőtársammal történt? Én azt hiszem t. ház, erre nézve sem lehet semmi kétség — és ebben Rohonczy Gedeon t. kép62
