Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-551

551. országos ülés 1891. augusztus 13-án, fiiütörtökön. 487 Ezzel, t. ház, áttérek a többség véleményének második részére. (Halljuk! Halljuk!) A kisebbség és többség véleménye itt is alapjában tér el egymástól, habár kijelentései körülbelül azonosok is ; véleményem az, hogy abban az; általam sohasem helyeselhető esetben is, ha a vélemény első része el is fogadtatnék: a második részt, minthogy annak kijelentései ez esetből kifolyólag történtek, tehát könnyen úgy volnának magyarázhatók, hogy erre vonatkozólag történnek: soha semmi szín alatt el nem fogadnám. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a kisebbség vé leményét elfogadni. Ha pedig ez el nem fogadtatnék — minthogy a kisebb rossz, mégis csak jobb a nagyobb rossznál — én a többség véleményével szemben Rohonczy Gedeon határozati javaslatát fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nagy István jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Mielőtt a ház asztalára letett jelentés és ennek kapcsán a kérdés érdeme fölött véleményemet kifejteném: a mai napon elmondott beszédekre keli néhány rövid megjegyzést tennem, még pedig úgy a t. igazságügyminister, mint Rohonczy t. képviselő úr beszédére. A t. előadó ár fejtegetésére lesz alkalmam beszédem fonalán olykor-olykor visszatérni. Én at. igazságügyminister úrral tökéletesen egyetértek abban, hogy a fenforgó kérdésnek társadalmi vonatkozásai, a társadalmi téren történtek, vagy nem történtek indokolása e ház határozatának, sőt talán formailag e ház tanácskozásainak körébe sem tartozik. Ez, t. ház,| megtámadhattam De ha Rohonczy Gedeon képviselő úr e tekintetben formailag hibáztatható is, tartalmilag beszédének azon részei, melyek a Fiumében történtek appreciálására vonatkoztak, oly érzelmek kimondását tartalmazták, melyeket a ház azon oldaláról hallanunk mindnyájunknak igen jól esett és melyeknek bátor kimondásáért őt részünkről csak elismerés illetheti. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az, a minek kijelentésére e két beszéddel szemben szorítkozom. Az ügy érdemére vonatkozóleg először a bizottság javaslatának második részével foglalkozom. Nem habozom kijelenteni, hogy érdemileg azt, a mi abban foglaltatik, helyesnek tartom, még pedig úgy azt, hogy a mentelmi jog hatályosabb és világosabb törvénybeli sanctioban •és védelemben részesüljön, mint azt, hogy a szólásszabadsággal egyeseknek becsületét illetőleg elkövetett visszaélésekkel szemben a házszabályokban hatályosabb oltalom adassék. De ha úgy, a mint azt Rohonczy képviselő lír felszólalásából látom, ama második, általam érdemileg helyeselt határozatnak a jelen ügygyei összeköttetésbe hozatala bárkinek jogos érzékenységét sérthetné, bárkinek eljárásával szemben leplezett gáncsnak volna feltüntethető, ha ennek csupán lehetőségére, vagy a dolog ily értelemben való félreértésének lehetőségére is engem figyelmeztetnek : akkor én ennek elkerülése végett szívesen elállók attól, hogy azt a második, bár helyes határozatot ennél az alkalomnál hozzuk; és ebből a szempontból hozzá fogok járulni, ha a két kérdés külön tétetik fel szavazásra, hogy a ház a mentelmi bizottság jelentésének második részét is ez alkalommal mellőzze. (Helyeslés bal felöl.) Ismétlem, nem érdemleges okokból, hanem azon általam teljesen méltányolt subjectiv okból, melyekre Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam czéizott, A mentelmi bizottság jelentésének első részével szemben nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy azt érdemlegesen is helyeselhessem és magamévá tehessem. A mit a mentelmi bizottság- jelentésének második részében mond és a miben a jövőre vonatkozó principialis intézkedések megtételét javaslatba hozza, az olyan dolog, a melyet a mentelmi bizottságnak szabadságában állott, tenni, vagy nem tenni, tanácskozásai körébe felvenni, vagy nem venni, arra nézve a háznak javaslatot tenni vagy nem tenni. Ez tisztán a mentelmi bizottság appretiatiójának kérdése. De, t. ház, két dologra vonatkozólag a mentelmi bizottságnak a háztól nyert kiküldetése folytán mellözhetlenűl kötelessége volt nyilatkozni. Midőn egy mentelmi eset a ház által a mentelmi bizottsághoz utasíttatik, akkor a mentelmi bizottságtól félremagyarázhatíanúl világos válasz adandó, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) először azon kérdésre: a fenforgó esetben sértve van-e a mentelmi jog, igen vagy nem? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A második kérdés, mely csak az első kérdésre adott válasznak folyományát képezheti, az : hogy ha igen, szükséges-e ennek folytán és minő intézkedéseket tenni ? Ezt a két kérdést összezavarni, egymásba bonyolítani, a mint ez a mentelmi bizottságnak jelentésében történik, (Igaz! Úgy van! bal felől.) úgy, hogy ezen összebonyolításnak révén, azután lehetetlenné váljék csak tudni is, hogy a mentelmi bizottság tulajdonképen miként vélekedik a fenforgó kérdésről (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) és ezen az alapon elkerülni azt, hogy az első kérdésre, a leglényegesebb kérdésre, forog-e fenn a mentelmi jognak megsértése, igen vagy nem, válaszoljanak: szerintem nem felel meg azon küldetésnek és azon kötelességnek, melyet a háznak határozata a mentelmi bizottságra ruha-