Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-551

551. országos ülés 1891. au megsértek és az tőlem elégtételt kér, hímeznihámozni nem fogok, hanem azt mondom: itt vagyok, rendelkezésedre állok! (Helyeslés jobb felől. Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Én, t. ház, sem mint ember, sem mint országgyűlési képviselő, sem mint katona, Uzelac százados úreljárását, ha a jelentés való, nem helyeselhetem, sőt helytelenítem. De daczára ennek, ha én őt itt a házban megsértettem volna, neki elégtételt szolgáltatnék, nehogy a gyávaság gyanúja valaha a legtávolabbról is hozzám férhessen. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Szalay Károly! (Hosszan tartS zaj. Elnök csenget.) Csanády Sándor: A ki discnrálni akar, menjen ki! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek; ne méltóztassanak -conversálni, mert akkor lehetetlen a tanácskozás, (Ügy van! a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: A minister se beszéljen! (Zaj.) Elnök: Kérek csendet. (Halljuk! Halljuk!) Szalay Károly: T. ház! Mint a mentelmi bizottság kisebbségének egyik tagja, én is kötelességémnek tartom, hogy a fenforgó kérdésben felszólaljak. Felszólalásom annál rövidebb lehet, mert én is helyesnek tartom azon nézetet, hogy a jelen kérdést, a mennyire csak lehetséges, sem társadalmi, sem politikai kérdésekkel complicálni nem szabad. Ugyanazért a kérdés előzményeit is csak annyiban fogom érinteni, a mennyiben azok teljesen el nem mellőzhetők. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) A kisebbségi vélemény ellenében a többség véleményének előadója igen t. képviselőtársam nekünk oly állítást tulajdonít, a melyet mi sohasem tettünk. Ugyanis azt mondja, hogy mi e véleményünkben, akár a bizottsági tanácskozás alkalmával, azt mondottuk volna, hogy az elkövetett sértés jóhiszemű sértés volt és ebből fegyvert is kovácsolt, azt mondván, hogyan lehet a sértés jóhiszemű. Emez ellenvetés azonban érdemmel nem bír, mert mi ezt sohasem mondtuk. A logicatianságot is szemünkre vetette a t. képviselő úr, azonban úgy járt, mint a vak, a ki a világtalannak vetette szemére, hogy nem lát; azt kérdi, azon tételből, a melyet mi felállítunk, hogy tudniillik ha a mentelmi jog meg van sértve, hogyan vonhatjuk le azon következtetést, hogy további intézkedés megtétele nem szükség-es? De, t. ház, a mentelmi bizottság többsége körülbelül szinte így okoskodott, azzal a különbséggel, hogy míg mi azt hittük, hogy kötelességünket úgy teljesítjük, ha határozott világos véleménynyel járulunk a trház elé: addig az igen tisztelt többség úgy vélekedett, hogy oly véleményt terjeszszen ide, a melyből ha akarja gTjsztus 13-án, csütörtökön. 485 sértést, ha akarja a történtek helyeslését is kimagyarázhassa. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt is méltóztatott mondani, hogy ha mi ezen kérdés megítélésénél az előzményekre is tekintettel vagyunk, akkor egy újabb inconsecpientiába estünk, mert hiszen mi véleménynyel járulunk a ház elébe, holott ez esetben halasztást kellett volna kérnünk. Ezzel szemben magyarázatul szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mi a bizottságban csakugyan szükségesnek tartottuk újabb adatok beszerzését ezen ügyben; minthogy azonban a t. többség ellenkező véleményben volt és az adatgyűjtést beszüntette : ily fontos kérdésben nem tartottuk lehetőnek, hogy csupán az ő véleményök menjen a közvélemény ítélete alá, hanem szükségesnek tartottuk, hogy álljon ott annak világos, határozott ellentéte is, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Végre még, mielőtt magára a bizottság jelentésére áttérnék, félreértést kell helyreigazítanom. (Halljuk!) llgy látszik ugyanis, hogy a két jelentésnek a jövőre való javaslata, az tudniillik, hogy a mentelmi jog szabályozása, iránt a háznak intézkedni és a javaslat kidolgozására bizottságot kiküldeni méltóztassék: ugyanazon értelmű volna a többség jelentésének második részével. Hát, t. ház, nem ugyanaz az értelme. Mi magára a mentelmi jogra nézve egy pillanatig sem voltunk kétségben. Mi ezen passust csakis azért vettük fel javaslatunkba, mert meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy a mentelmi jog jelen állásában annak magyarázása tekintetében még a bizottság többsége is megtévedhet. Tehát nem új rendszabály alkotását kívántuk mi akármily irányban, hanem akartuk praecisirozni a mentelmi jog szabályozását akként, hogy abban soha senki, még a mentelmi bizottság többsége se tévedhessen meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Két vélemény fekszik előttünk, t. ház. Az egyik a kisebbség véleménye, mely a mily rövid ép oly világos, a másik a többség véleménye, mely hosszú és zavaros. A kisebbség véleménye kiindul azon megállapított elvből, hogy a mit a képviselő képviselői minőségében, vagy hogy még praecisebben fejezzem ki magamat: en exercise de ses fonctions, úgy a házban, mint a házon kivííl hivatásának teljesítésében mond vagy tesz, azért senki által felelősségre nem vonható. (Úyg van! Úgy van! a szélsőbalon.) Malmost mi itt a kérdés, t. képviselőház, az, hogy a képviselőházban tette-e Ugron Grábor nyilatkozatát, képviselői minőségében és végre képviselői hivatásának teljesítésében tette-e azt ? Ha e három kérdésre igennel kell felelni, kétségtelen dolog, hogy mind oly tény, mely őt akár ily hivatásának teljesítésében meggátolja, vagy ily