Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-551
551. országos ülés 1891. augusztus 18-án, csütArtökfin. 4f9 tagjai közt, mint a képviselőházon kívül álló polgárokkal és katonákkal szemben. Mit bizonyít ez, t. ház? Azt, a hol egyénileg megtámadott becsületről volt szó, ott soha senki a szólásszabadság immunitásának palástja alá nem bújt (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) s ha a jelenlegi házszabályokban nincs is gondoskodva arról és elégtételt a megsértett a háztól nem kaphat; de azért, ha valaki e képviselőházban egy képviselő által tényleg megsértetett, eddig mindig és mindenkor úgy a házban, mint a házon kivíü lovagias elégtételt nyert. (Úgy van! a szélsőbalon.) És miért történt ez így, t. ház? Mert merem állítani, hogy parlamentünk tagjai közül, habár nálunk itt a házban nem létezik kimondva, úgy, mint a katonaságnál, az esprit de corps, de bizonyára nincs egy tagja sem a háznak, a ki magát e társadalmi felfogások alól ki akarná, vagy ki merné vonni, sőt merem állítani, hogy az e házban mondottakért az elégtételadás már túlzásokba csapott át. De hogy ezen esetben miért tagadtatott meg az elégtételadás és miért helyezkedtem magam is az eddigi szokástól eltérőleg egy feltételes álláspontra, azt a következőkben lesz szerencsém részletezni. (Halljuk! Halljuk!) 0 Felsége a király Julius hó első felében a magyar területet képező Fiume városát szerencséltette magas megjelenésével. Az ottani ünnepélyek befejezése után, midőn ministereink ide visszaérkeztek, a ház folyosóján szemtanúktól lehetett hallani egyes részleteket a Jelasichezred legénysége és altisztjei által a magyar állameszme ellen Fiúméban provokált tüntetésekről és botrányokról, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) míg végre Julius 12-én maga a kormánypárti sajtó részéről a Nemzet közölte a fiumei rendőrkapitánynak erre vonatkozó nagyon delicát jelentését. Engedtessék meg, hogy én e jelentésnek egy részletét felolvassam; (Sálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) de előre is figyelmébe ajánlom a t. háznak, hogy nem azért olvasom azt fel, hogy itt a szenvedélyesség lángját ébreszszem fel; hanem csak constatálni akarom azt, hogy mennyire érthetővé vált Ugron képviselő úr részéről e házban mondani azt, a mit mondott. (Hosszasan tartó élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) A jelentés többek közt ezt mondja (olvassa): »Mikor a király Fiúméba bevonult, a fiumeiek evviva és éljen kiáltásait a horvátok dühös zsiviózáss.sl akarták túlharsogni. Ha csak e mellett maradnak, nem történik semmi baj, de a horvátok minden mozdulata, különösen az a körülmény, hogy erőnek-erejével a Felség kocsija köré tolakodtak, szándékos kihívást árúit el. Hasonló jelenetek ismétlődtek június 23-án délelőtt, este a fáklyásmenet alatt s másnap délután. Sőt mikor a Felség a »Casino patriottico«-ba hajtatott, a horvátok a rendőrség által vont sorfalat áttörték s a szabad közlekedést megakadályozták, mellesleg éktelenül zsiviózva. Ebben a zsiviózásban tevékeny részt vett a 79. számú gj'alogezred horvát legénysége, mely 30—40 főből áiló csoportokban járta be az utczákat oly provokáló módon lármázva horvátul, hogy a rendőrség figyelmét is magára vonta. (Mozgás a szélső baloldalon.) Egy csoport horvát katona folyton ezt kiabálta: »Rieka nasa, zsivio hrvafszka zemlya! « — Éljen a mi Fiuménk, a horvát föld — a mit az olaszok dörgő éljenek kel ellensúlyoztak. Vigini és Czebics rendőrök látták, hogy egy 30 — 40 főből álló legénység — szintén a fentnevezett 79. ezredből — a horvát gymnasium tanulóival trafikált, az Adamichmolon pedig e gymnasium egyik tanára, Cante Ernő lelkesítette a horvát katonákat a zsiviózásra. Nevezett tanár urat később számosan látták a korzón is hasonlóképen buzgólkodni, Toppics rendőr a király elutazása előtt pár perczczel egy pár rakonczátlankodó horvát tanulót le akart tartóztatni, de ebben megakadályozta őt a Jelacsics ezred egyik trombitása visszaadhatlan szavak kíséretében, ez az ezred két szakaszvezetője pedig a magyar istenüket szidta az olaszoknak nem kevésbbé ékes nyelven. Erre egy Spalatin nevű olasz horvát nyelven visszaszidta őket. A két szakaszvezető dühösen távozott s nemsokára visszaérkezett Uselac százados kíséretében. Ez utóbbi kardját félig kihúzva hüvelyéből, parancsolta egy rendőrnek, hogy tartóztassa le Spalatinit, mit az — a fenyegetésnek engedve — meg is tesz vala, ha ebben az olasz közönség meg nem akadályozza. Ezt a jelenetet tanúsítják Zanicz, Francesco, Franovich Francesco, Lenar, Giovanni és még mások. A fentemlített százados később az »Európa« szálló előtt, a hazafias olaszokra mutatva, így szólt a mellette álló katona orvoshoz : »Ich möchte auf meine Verantwortung eine Truppé Soldaten ausrücken lassen, um diese Leute niederzupfeffern.« (Nagy mozgás, zaj és felkiáltások a bal és a szélső baloldalon: Gyalázat! Most tessék szólni a honvédelmi minister urnak!) Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Mit akarnak ? Itt vagyok! Tessék csendesen lenni, hogy halljuk a szól ót! (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Rendre ! Nincs joga a ministerneli senkit rendreutasítani! Csak az elnöknek van erre joga! Azonosítja magát Uselacczal! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Rohonczy Gedeon: T. ház! Nem szándékozom a hivatalos jelentés többi részét is felolvasni; azt hiszem, elegendő volt a jelentésnek csak ezt a részét idéznem; (Úgy van! Úgy van!
