Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-549

466 549. országos ülés 1891. aignsztns 8-án. szombaton. felelősség nélkül, mert el nem számolta soha senki; a hol jogtalanul becsempészett emberek intézik a Kőrös szabályozási társulat ügyét, mindezeket megvizsgálja: de akkor legyen elkészülve minden képviselő arra, hogy soha sem fog az érdekelt fél, sem mások érdekében az igazság kifejezést és elintézést nyerni. Ezek, t. ház... (Egy hang jobb felöl: Eláll!) Ki az a szerencsétlen, a ki azt kiáltja, hogy »Eláll« *? (Nagy derültség.) T. ház! A minister úr válaszának azt a részét, hogy az ártérfejlési munkálatok tervei septemberben közszemlére lesznek téve, köszönettel tudomásul veszem; de fájdalommal kell visszautasítanom válaszának többi részét, melyben azt mondja, hogy a panaszkodóknak panaszpontjai felett érdemben vizsgálatot nem tartand, a számadások beadására a vízszabályozási társulatot nem kötelezi és az egész múltra nézve a feledés és megsemmisítés fátyolát borítja. Végííl nem vehetem tudomásirl a minister úr válaszának azon részét, melyben azt mondja, hogy a t. pénzügyminisf-er úrral szemben nem ajándékozhatja oda a gyulai polgárokra vízszabályozási költségek czímén kivetett összeget. Ezt nem is kérte senki s a gyulai polgár nem is fogadna el ajándékokat, mert nincs rászorulva; hanem a mi az övé, azt nem engedi elvenni, mert még sok éven át akar adót fizetni; már pedig, ha ily idegen embereket oda beviszünk és azok kényök-kedvök szerint vethetik ki a vízszabályozási költségeket: akkor, t. minister urak, bekövetkezik az az állapot, hogy a gyulai polgár el fog pusztulni és azzal elpusztul az állam alapjának egyik támasza; elpusznil maga az adófizetési képesség is. Következésképen arra kérem a t. házat, hogy ebben a kérdésben ne méltóztassék tudomásul venni a minister úr válaszának ezen részét, hanem méltóztassék interpellatiomat napirendre tűzni, kívánván az ottani vízszabályozási állapotok miseriairól tanúságot tevő iratokat, hogy láthassa, mi történt Magyarországon 1871. óta, hogyan fosztották ki a békés lakókat oly pénzektől, melyekhez hozzányúlni sem volt jo^uk; de hiába, uraim, nagy baj az, ha némely vízjogi ügyekben intéző embernek az a jelszava, hogy sic volo, sic jubeo; azután természetesen Péter, a kit megrónak teherrel, Pált, lévén az hatalmas ember, futni engedi. Én azt hiszem, hogy a t. képviselőháznak minden tagját azzal az intentioval küldötte ide választókerülete, hogy vigyázzanak, hogy semmi jogtalanság el ne követtessék. Én azt hiszem, hogy a t. képviselőháznak nincs egyetlen egy tagja sem, talán még az sem, ha komolyan gondolkozik, a ki az imént nekem ebben a szent hivatásomban azt kiáltotta, hogy eláll, hogy be ne lássa azt, hogy a mit teszek, nemcsak a gyulai nép érdekében, nemcsak képviselői kötelességemből kifolyólag cselekszem, hanem a közigazság érdekében. Kérem a t. házat, hogy a válasz ezen részét tudomásul venni ne méltóztassék. Gr. Bethlen András földmívelési minister: T. ház! (Halijuk! Malijuk!) Csak két rövid megjegyzést kívánok tenni az interpelláló képviselő úr felszólalására. A képviselő úr egész okoskodása azon feltevésen alapszik, hogy a kivetés jogtalan és törvénytelen. Bátor voltam már előbb kifejteni, hogy ennek ellenkezője áll és a t. képviselő urat csak arra utalom, a, mit igen könnyen megtehet, hogy nézze meg Gyula város 1876. Julius 3í-én tartott közgyűlése jegyzőkönyvét, melyben az azon ártérfejlesztés elfogadására vonatkozó határozat 37 szám alatt beiktatva van. (Helyeslés jobb felöl.) Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a képviselő úr felemlítette, hogy a társulat, vagy egyesek osztozkodnak a közvagyonban. Ez oly súlyos vád, a melyet talán menthet a képviselő úrnak buzgalma, de amelynek, engedjék meg, addig, míg concret adatokkal elő nem áll, súlyt nem tulajdoníthatok. (Helyeslés jobb felöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Csatár Zsigmond: Tisztelt képviselőház! (Felkiáltások jobb felől: Eláll!) Szavamat fentartom, a mit mondottam azért életemmel és vagyonommal szavatolok. (Egy hang jobb felöl: Az nem sok!) A vagyonom, t. ház, nem ér sokat, de az életemet mindenesetre tartom annyira, mint akármelyik minister úr a maga életét. Tessék meggyőződve lenni, hogy azok a panaszkodók soha sem értesültek a t. minister úr által említett 1876. évi közgyűlési határozatról, nekik soha ilyen kivetésről, ilyen megállapodásról tudomásuk nem volt; hisz épen azért folyamodtak a t. minister úrhoz jogsegélyért, hogy vizsgáltassa meg a dolgot és ne higyjen a holt betűnek és lásson tisztán ebben a tömkelegben, mert az Ariadné fonalát a tömkelegben csak szakszerű igazságos vizsgálat adhatja meg. Csak így cselekedjék és fájdalom, az érdekeltség kérvényének e részét a minister úr figyelmen kivííl hagyta és elutasítatta azon emberek által, a kik ellen a kérvény beadatott. Nem azt mondottam én, hogy a bureaucraták a pénzeket tán magok közt megosztották volna, hanem azt mondottam —úgy emlékszem — hogy tulaj donképen a pénzt elharácsolták, nem számolták el és nem volt eset, hogy ez a vizszabályozó társulat 1871. óta esak egyetlen egy évi bevételekről szakszerű- számadással lépett volna fel. Engedelme kérek, de a hol dúsan