Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

648. országos ülés 1891. augusztus 7-én, pénteken. 459 a törvényjavaslatnak úgy, a mint az benyújtatott és a közigazgatási bizottság által előterjesztetett, egyes intézkedéseit helyesli, de egyes intézkedéseit kifogásolja. (Igaz! Úgy van! jobb felől) De épen azon nézetnek, melynek gróf Apponyi képviselő úr beszédében kifejezést adott, leginkább megfelel a törvényjavaslat mostani szöyege. Meri az kimondja az állami administratio elvét, de a részletekre, melyeket a képviselő úr kifogásolt, nem terjed ki és így ő minden ellenmondás nélkül elfogadhatta volna azt, mint a hogy előbb mellette volt. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De a képviselő úr. midőn az 1. §-nál felszólalt, szükségesnek tartotta felszólalását úgy tüntetni fel, hogy ő a ministerelnököt nem tartja elég érdemesnek arra, hogy ezen 1. §. intézkedését védelmezze, tehát ő tartja magát hívatottnak arra, hogy ezt tegye. Ezen felszólalásában a képviselő úr elismerte az első szakaszba foglalt elv fontosságát és most, mikor mi szintén elismervén, azt törvényerőre akarjuk emelni, azt mondja, az nem ér semmit és ahhoz nem járulhat hozzá. De nem fogadhatom el a képviselő úrnak azon állítását sem, hogy ezen javaslatnak, úgy a mint most meg van állapítva, elfogadása által a kormány állása gyöngült és maga az állami administratio elve compromitálva volna. De hát az, a mit a képviselő iir javaslatba hozott, miként tegnap is bátor voltam említeni, vájjon többet ért volna-e'? Vájjon ha a kormány ezen elv kimondását sem bírta volna keresztülvinni, akkor az eredmény nagyobb lett volna? Engedelmet kérek, épen nem. Miként lehet azt mondani, hogy a törvényjavaslat sorsa biztosítva és annak keresztülvitele lehetséges lett volna azon eljárás mellett a melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő úr ajánlott, hogy tudniillik a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása után vegyük azt le a napirendről és tárgyalását folytassuk ismét öszszel. Már tegnap voltam bátor kimutatni azon teendőket, a melyek az alkotmány követelményei szerint a törvényhozás őszi ülésszakának idejét igénybe veszik. Hogy azok mellett még ezen javaslatot is le lehetne tárgyalni akkor, midőn őszszel még a közigazgatási bíróságról szóló és egyéb javaslatok is be fognak nyújtatni, azt mint tegnap, ma is tagadásba veszem és állítom, hogy az általános vita befejezése után a napirendről való levétel annyit jelentett volna, mint a javaslatnak az egész országgyűlési cyclus napirendjéről való levétele. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De eltekintve attól, hogy a parlamenti időbeosztás szempontjából lehetséges lett volna-e a javaslatot őszszel, vagy esetleg még a költségvetés tárgyalása után letárgyalni, azon nyilatkozatok után, a melyeket a ház túlsó oldaláról Irányi Dániel képviselő úr, mint pártelnök tett, a navitásnak igen nagy foka szükséges ahhoz, hogy az mondassék: őszszel ezen javaslat keresztülvihető lett volna. (Helyeslés jobb felől.) A képviselő úr azt mondja, hogy ha az erkölcsi garantiák meg lettek volna, megszűnt volna az alap a támadásokra. Azon nagyfokú elkeseredésből ítélve, a melyet a t. túloldal ezen javaslat tárgyalásánál tanúsított, azt hiszem, bármilyen javaslatot nyújtott volna be a kormány, ugyanaz lett volna a sorsa. (Élénk ellenmondúsok a szélső baloldalon.) Apponyi t. képviselő úr szerencsét kívánt nekem ahhoz, hogy ez a párt a saját erejéből viszi keresztül ezt a javaslatot és pedig azon alakban, a minőben jelenleg van. Engedje meg, hogy ezen szerencsekívánatot én egy igen jó kívánattal viszonozzam. (Halljuk! Hailjuk!) A t. képviselőházat emlékeztetem azon küzdelemre, a mely csak néhány nap előtt a ház bal és szélső baloldala közt folyt. A lehető legélesebb küzdelem volt az s a képviselő urat ép oly erősen támadták meg a törvényjavaslat támogatása miatt, mint engem. Ha azon küzdelmek után most ismét baráti jobbot nyújtanak egymásnak, ezen barátság őszintesége iránt nem nagy bizalommal vagyok. (Derültség jobb felől.) Méltóztassanak megmondani, hogy hol van az összekötő kapocs ezen két párt közt? Talán a közjogi alapon? Ez iránt épen ellentétes az álláspontjuk. Vagy talán a belső administratio kérdéseiben? Ebben is ellentétes az álláspont köztük. Én tehát szerencsét kívánok neki ahhoz az éljenzéshez, melyben mostanában azon párttól részesült. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Azt mondta gróf Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy lett volna még egy más mód is e kérdés elintézésére. Hogy az a mód nem kivihető, ezt már voltam bátor elmondani; mert szerintem e kérdés elintézésére az ügy jelen stádiumában csak három mód kínálkozott. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik mód lehetett volna: ragaszkodni a törvényjavaslat tárgyalásához, azt az obstructio daczára is folytatni a nyáron, őszszel, egészen a jövő 1892 szeptember 28-áig. Hogy ezt a kormány miért nem akarta s a többség miért nem akart e módhoz nyúlni, azt bátor voltam tegnap előterjeszteni — nem akarta azért, mert 58*