Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

452 518. or-izásros ülés 1891. augusztus 7-én, pénteken. szívesen fogadom akkor, ha az legalább arról tanúskodik, hogy a túloldalon nemcsak az ellenzés phrasisai tekintetében, hanem a kérdés magvát illetőleg is komolyan gondolkodnak ; mert a mi a tegnapi felszólalásokat ilieti — s ezek közül még a t. mérsékelt ellenzék vezérének felszólalását sem vehetem ki — azokban mindennek találjuk nyomát, kivévén a kritika komolyságának, (Igaz! Úgy van!jobb felöl. Derültség bal felől.) Mi nyomát találhattuk, nem a tárgyi helyzet mcglatolásának, hanem a helyzet személyes momentumainak kihasználására irányít! ó azon törekvéseknek, a melyek iránt e párt részéről, megvcülom, soha érzéket nem tapasztaltam, (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Egy hang bal felől: Ez már igaz !) Örülök, t. képviselőház, ha ennek igazságát elismerik és azt hiszem, hogy valamint ezt, úgy el fogják ismerni azt is, hogy e vit-iban és a jelen helyzetben is nem ez a párt és nem az e párt élén álló kormány az, a mely egy elv elismerésének hasznát, de ellenzésének népszerűségét is egyidejűleg akarja élvezni. (Helyeslés és tetszés jobb felöl. Felkiáltások bal felöl: Ez tetszik neki!) Azt hiszem, hogy a túloldalnak erre való törekvése és az a nagy siker, a mely azt kísérte, mindenkinek tetszethetik. (Igaz! Úgy van! Derültség jobb felöl. Felkiáltás a szélső baloldalon: Ez elmés volt!) Egyébiránt, t. ház, bármennyire nem törekszem ma elmés lenni, még sem érhetem el az önkénytelen comicumnak azt a fokát, a mely a mérsékelt ellenzék t. vezérének tegnapi egyik kijelentésében foglaltatik. (Sálijuk! Halljuk!) Ö rendkívüli háláját fejezte ki a kormánynak azért, hogy az a reformnak keresztülvitelére irányuló jövő igyekezetei tekintetébea tisztán saját magára és saját pártjára hivatkozott és az ő közreműködését e tekintetben többé igénybe nem vette. Azt hiszem, ez a hála teljesen indokolva volt abban a jelmondatban, a melyet közvetlenül e hálanyilvánítását megelőzőleg a törvényjavaslat 3. §-a gyanánt akart odaiktatni, s a melynek ily összefüggésben való említése, azt hiszem, a t. képviselő úr hosszas parlamenti carrierjének nem valami nagy díszére vált volna; méltán lehetett hálás a kormány iránt, mert megkímélte attól, hogy parlamenti, legalább eddigi szereplésével nem összeférő és nem igen előkelő példát nyújtott volna a háznak. De ha a képviselő úr komolyan érti azt a kijelentését, hogy a, törvényjavaslat két szakaszához oda lehet tenni harmadiknak, hogy nascitur ridieulus mus, ezt csak arra értelmezhetem, hogy az igen t. képviselő úr ezzel symbolisálni akarta ama támogatás értékét, melyről oly nagy hangon szólott, mikor az 1. §. a ház elé került, s melynek gyakorlati értéke arra a szövetségre vezetett, a melyben őt ma látjuk (Igaz ! Úgy van! a jobbóldalon.) és a melyben, x\gy látszik, az Ugron Gábor képviselő úr kifejezése szerint, nem panaszkodik és nem panaszkoduatik azon, hogy a reform mű egyszerűen nem sikerűit. A miből nem tudom, hogy inkább szeretete tűnik-e ki a reform iránt, vagy pedig őszinte támogatása azon kormány iránt, melynek reformművét általánosságban, ezíinét és 1. §-át oly hathatósan támogatta, hogy azután ilyen 2-ik szakaszra lett szükség. T. ház! -Ha azonban a képviselő úrnak nincs oka komolyon hálásnak lennie a kormány iránt, ellenkezőleg a többségnek a ház ezen oldalán igenis van oka arra. Van oka pedig ugyanazon az alapon, a melyen a római senatus a vesztett csata után hazatérő vezért üdvözölte abból az okból, mert nem esett kétségbe a közügy további vezetése felett oly eljárással szemben, mint a minő eljárást a túloldali padokról tanúsítottak. Nein csekély dolog, az t. ház, hogy midőn hosszú időn keresztül a közügy előmozdítása, a minden irányban való sikerteljes működés onnan megakasztatott, hogy akkor báTörsággal bírjon a kormány és bizalommal bírjon ama párt iránt, mely a kormányt támogatja, hogy elő merjen állni és azt mondani: én a szükséges tevékenység miatt, a melynek szempontjából az ország közvetlen ügyeit kell intéznem, kész vagyok lemondani egy parlamenti diadalról, melyet kiküzdhetnék, ha az ország ügyeinek előrevitelét feláldoznám, ha koczkáztatnám a budget-et és azt, hogy az ország ügyei több, mint egy esztendőn át függőben maradjanak és ha csak azt akarnám megmutatni, hogy akaratomat a hátam mögött levő párttal feltétlenül keresztül tudom vinni.« Mert abban csak nem kételkedik a t. túloldal, hogy ha a kormány kívánta volna, ha erőszakos eszközökhöz akart volna nyúlni, akkor valamint ezt a 2. §-t a t. ház elé terjesztette, a 2. §-hoz végrehajtási clausulát is iktathatott volna; (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) nem fog kételkedni a t. túloldal abban, hogy ha akart volna, találhatott volna a kormány törvényes módot a házszabályok változtatása tekintetében is oly eljárásra, melylyel szemben az önök minden obstructionalis kísérletei rögtön csütörtököt mondtak volna, (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felől. Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Ha erőszakot akart volna a kormány alkalmazni, nem hiányzott volna az erő annak érvényesítésére. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) De nem az erő hiánya volt az, mely a kormányt e lépésre bírta, hanem épen a mérséklet szelleme, a mely a kormányt és a kormány példája alapján a háta mögött ülő pártot vezette.