Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-548
518. országos ülés 1891. augusztus 7-én, péntekéit. 443 helyzetben az általam már elmondott okoknál fogva ép oly meddő lenne a t. képviselő úr fáradozása, a mily meddő a mienk; de én remélem és bízom a kormányban az iránt, hogy meg fogja teremteni a hasznos munkának előfeltételeit és meg fogja teremteni azon viszonyokat, melyek közt, e pártra támaszkodva, ennek lelkes támogatása mellett, reform-terveit meg fogja valósítani. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Ezután, t. ház — s evrel felszólalásom végére értem — lássuk még egész röviden, hogy mik a mai helyzet, következményei? Először is, mik következményei a reform azon pontjára nézve, a mely ellen első sorban irányult az önök támadása: a kinevezésre nézve? (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A kinevezés, az időközi üresedésektől eltekintve, 1895. vége előtt úgy sem léphetne életbe s nem hiszem, hogy legyen a háznak egyetlenegy tagja, a ki kétségben volna az iránt, hogy 1895. végéig a törvényjavaslat meg lesz alkotva. (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások: De nem less!) A kinevezés életbeléptetése tehát . . . (Zaj a szélsőbalon.) Meszlényi Lajos: Biharban az alispán sem hiszi el! (Derültség.) Elnök: Ne méltóztassanak elmésségüket fenhangon nyilvánítani. (Derültség.) Tisza István: A kinevezés tehát meglesz s nemcsak, hogy meglesz, de még ugyanazon időpontban, ugyanazon napon lesz meg, a melyen meglett volna azon esetben, ha most az agyonbeszélés nem törtém'k. (Zaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Már minister, hogy úgy tudja? Tisza István: Azt hiszem, oly tényt mondtam, melyről a képviselő urak, ha próbálgatják is pro forma eltagadni, bensejükben mindnyájan meg vannak győződve. A kinevezés tehát meglesz, de egyéb dolgok fognak halasztást szenvedni és későbbi időre maradni. Később fog életbe lépni az önkormányzati elem erősítése a közigazgatási bizottságban, (Zaj a szélsőbalon.) később fognak életbe lépni a törvényjavaslat azon dispositioi, a melyek a ministeri önkényt korlátozzák, szemben az önkormányzati testületek határozataival s később fognak életbe lépni azon intézkedések, a melyek a tisztviselőknek a választásokra való ingerentiáját szorítják meg. És itt legyen szabad megjegyeznem, hogy tisztán a túloldali képviselő uraknak tulajdonítható az, ha az 1892-iki választásokig e tekintetben egyetlenegy korlátozó, vagy megszorító intézkedés törvénybe iktatva nem lesz. (Zaj a szélsőbalon.) Azon kivííl később fog életbe lépni a közigazgatási bíróságról szóló törvény, a melybe a t, ministerelnök úr határozott kijelentése szerint bele lett volna foglalva egy oly dispositio is, a mely a tisztviselőknek helytelen beavatkozását a választásokra bírói fórum által elbírálandó fegyelmi vétségnek minősíti. Végül általában rövidebb lesz 1895-ig azon határidő, a mely még a többi, most meg nem nevezett törvényjavaslat megalkotására szükséges volna, hogy az egész reform-mü a maga egészében annak minden részével s minden garantiával együtt egyszerre léphessen életbe. (Zaj a szélsőbalon.) És ezen kivííl, t. ház, elértek a t. képviselő urak még egyet. Elérték azt, hogy súlyos csorbát ejtettek a parlament tekintélyén. (Mozgás a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Elérték azt, hogy meggyőzték az országot, mint meggyőzték mindazokat, lígy hiszem, a kik figyelemmel kísérték Magyarország parlamentaris működését, hogy itt, míg eddig a kisebbségekben, egy sajnálatra méltó esettől eltekintve, volt annyi belátás és annyi mérséklet, hogy alárendelje magát a többség; akaratának. Meszlényi Lajos: 1873-ban ki beszélte agyon a választási törvényt? (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Tisza István: És ne kelljen kényszereszközökhöz fordulni azért, hogy a többség akarata érvényesüljön: addig ezentúl nem helyezhetnek bizalmat beléje; ez a bizalom, úgy hiszem, megingott mindenütt az országban, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és ma már nem hiszem, hogy legyen ember az országban, a ki e tekintetben erősebb rendszabályok meghozatalát ne tartaná szükségesnek. (Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: A papa csinálta az elsőt! Elnök (csenget) : T. ház! Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a szólásszabadság nem abban áll, hogy mindenki kiabálhasson, (Élénk derültség és tetszés jobb felöl.) hanem abban áll, hogy ha nem tetszik is, meg kell hallgatni az ellenkező véleményt is. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tisza István: Elismerem, t. ház, hogy ez veszteség, de nem a többségre, hanem a közügyre nézve. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És ezt nevezik önök evőzelemnek, hát ebben találják örömüket? (Tetszés jobb felöl.) En azt hiszem t. ház, hogy itt csak a közérdek az, — a mely a kinevezés mellé, mint említettem, a reform munka többi alapköveinek mielőbbi lerakását kívánja, — csak a közügy, csak a közérdek szenvedett és így győztesek csak azok lehetnek, a kik künn, mindenfelé körülöttünk, kárörömmel lesik azt, a mi most a magyar parlamentben történik. (Zajos helyeslés jobb felől.) Ismételve kijelentem, t. ház, hogy az adott 56*
