Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-548

433 5i8. orsiíigos ölés 1891. augnsttns 7-én, pénteken. Legyen az ő hite szerint; kívánok a t. kormánynak és a t. kormánypártnak még néhány ily diadalt, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) akkor sem félek, hogy a mi eljárá­sunkat mikép ítéli meg a közvélemény. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Za­jos helyeslés a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Tisza István! Tisza István: T. ház! (Nagy mozgás és zaj a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor : Halljuk Apponyi riválisát! (Nagy zaj s folytonos közbeszólások jobb felől.) Elnök: Csendet kérek; ne méltóztassanak a képviselő urak ily elmés észrevételeket tenni, (Nagy zaj a baloldalon.) Körösy Sándor: Ha önök nem hallgat­nak meg minket, mi sem hallgatjuk meg önöket. ( Ügy van! jobb felől.) Tisza István: T. képviselőház! Meg­vallom, hogy egyfelől nem szívesen szólalok fel ezen hosszúra nyúlt parlamenti küzdelem mai utolsó pliasisában, mert teljesen értem és talán magam is osztom azon türelmetlenséget, a melylyel a ház minden tagja a hosszú küz­delem után pihenésre vágyik; de azt hiszem, vannak kötelességek, a melyekkel szemben ezen subjec'iiv szempontok merőben alárendelendők. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Azt hiszem, hogy midőn az igen t. ellen­zék minden árnyalata úgy tüntette fel a mai helyzetet, mint egy nagy diadalát nemcsak az ellenzéknek, de az ellenzék által e vitában képviselt elveknek is; hogy midőn ezzel kap­csolatban a legsúlyosabb vádakkal illetik úgy a kormányt, mint a dolog természeténél fogva az azt támogató pártot is: határozott kötelesség ezen párt tagjai részéről is mindazt megtenni, a mi a közvélemény előtt a helyzetet tisztázza. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A r. ház becses elnézését kérem tehát azért, hogy ha lehető rövidséggel, a mai hely­zet tisztába hozatalára czélzó, néhány meg­jegyzés megtételével igénybe veszem. (Hall­juk ! Halljuk! a jobboldalon.) A mint már említettem, hallottuk azon állítást, hogy ez agy nagy diadal, mihez gr. Apponyi Albert t. képviselő úr hozzátette, hogy ez a kormány actiojának egy sajnálatos megfeneklése. Azt mi nem tagadjuk, hogy igen is itt egy törvényjavaslat igen jelentékeny, legnagyobb részének szerintem is sajnálatos uiegfenekiésével állunk szemben, legalább egy, reményiem azonban mentől rövidebb időre. (Helyeslés jobb felől.) A kérdés csak az, hog) r e helyzetet ki okozta, hogy ki felelős érte és mik leszuek e helyzetnek következményei. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A parlamentarismusnak nemcsak békés, hanem sikeres és úgy a parlament, mint az ország hatalmára és tekintélyére előnyös műkö­dése feltételezi a kötelességérzetet a parlament minden tagjában s a pártoknak minden árnya­latában. Feltételezi ez nemcsak a jó szándékot, a mit egyáltalában nem akarok kétségbe vonni, hanem a képességet is, hogy a politikailag helyes út választassék minden párt részéről s hogy azon út választassék, mely a közjónak, a parlamentaris működés sikerének biztosítására vezet. Mindenütt áll ez, t. ház, de sehol sem iuüább, mint nálunk, mert nem vélek csalód­hatni, ha azt állítom, hogy ma már egyedül áll a mi parlamentünk a művelt világ összes parlamentjei közt, a hol a szólásszabadság oly korlátlanul van minden egyes képviselőnek a vita minden stádiumában megadva, hogy a háznak csak egy kis csoportja is lehetetlenné teheti a tárgyalások parlamentaris úton való intézését, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon) hogyha nem bír elég önuralommal, elég hazafiúi belátással az iránt, hogy soha szem elől ne téveszsze, hogy a parlamentaris kisebbség első kötelessége meg­hajolni a többség akarata előtt (Élénk mozgás a szélsőbalon. Úgy van! Úgy van! Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) és mesterséges eszközökkel, a házszabályokban adott jogok túihajtásával nem tenni lehetetlenné a többség akaratának érvényesülését. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Ez volt a helyzet. Irányi Dániel t. kép­lő úr azt mondta tegnapi felszólalásában is, hogy ő előre figyelmeztetett bennünket arra, hogy fel fognak a javaslat ellen használni min­den törvényes s a parlamentaris szokás által megengedett módot és mi mégis — azt mondja a t. képviselő úr — bízva többségünkben s megvetve a kisebbséget, belementünk a javaslat tárgyalásába. Igaz, t. ház, mi belementünk a tárgyalásba ennek daczára is. Belementünk azért, mert a parlamenti szo­kás által szentesített eszköznek — méltóztatnak megengedni — az obstructiot sem itt, sem sehol a világon nem tartják. (Helyeslés jobb ftlől. Nagy zaj és éllenmondások a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a közbeszólásokat nem érthetem. Olay Lajos: A Tisza-elique elérte a ezélját! Vége az Apponyival való fusionak! (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza István: Valóban felmentve érzem magam az alól, hogy erre a lapos gyanúsítást magába foglaló közbeszólásra válaszoljak. (Élénk

Next

/
Thumbnails
Contents