Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-546

546. országos Ülés 1891. angnsztus 5-én, szerdán. 405 rendszert oly általános csoda- és gyógyszernek, melytől közigazgatásunk összes bajai egyszerre meggyógyulhatnának. Különben, azt hiszem, hogy illusiokban ringatja magát, a ki azt hiszi, bogy a ministerelnök úr czélja az volna, hogy a kinevezési rendszer behozatala által a közigazgatást megjavítsa. Elhiszem, megengedem, t. ház, hogy másod vagy harmadsorban talán ez is szemei előtt lebeg; de kitetszik minden körülményből, különösen a tegnap óta történtekből, hogy a minister elnök úrnak czélja első sorban nem a közigazgatás megjavítása, hanem a kinevezési rendszer behozatala által személyes uralmának megállapítása. (Igás! a szélsőbalon.) Nagyon szomorú dolog nálunk Magyarországon az, hogy itt egyik személyes uralom a másikat váltja fel. Itt nem elvek harczárói van többé szó, hanem arról, bogy kinek a személye legyen az uralkodó. Bárminő férfiú emelkedik is a hatalom polczára, azt megtapsolja a többség. Annak bukása után ugyanaz a többség a második, harmadik s negyedik személyt ép oly lelkesedéssel tapsolja meg, mint amazt; a miért is azután egyre megy, hogy a hatalmon levő különböző egyének mit mondanak s mily alakban terjesztenek elő egyes törvényjavaslatokat. Ott yan pl.- az az eset — emlékezzünk reá vissza •— hogy önök megéljenezték Tisza Kálmánt, mikor a véderő törvényjavaslat 14. §-át fentartani óhajtotta; és megéljenezték akkor is, mikor azt a szakaszt módosította és úgyszólván visszavonta. Önök éljeneztek akkor, midőn ez a törvényjavaslat benyujtatott; éljeneztek, a midőn gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr legutóbb tartott beszédében azt mondta, hogy tornyosuljanak a veszélyek bárminő magasra, ők azokból a veszélyekből merítenek erőt, hogy kitartsanak a törvényjavaslat mellett s hogy azt keresztül vigyék. Önök éljeneztek ekkor s meg vagyok győződve róla, hogy önök éljenezni fognak akkor is, a mikor a ministerelnök úr elő fogja terjeszteni a tegnapi határozatokat, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Nagyon sok példáját láthatjuk a személyes uralom veszélyeinek Európaszerte. Azonban a személyes uralomnak megvan az a gyengéje, hogy nem tarthatja fenn magát valami nagyon sokáig. Az igaz, hogy a míg az a személyes uralom fennáll, óriási károkat okoz az országnak. Ez a személyes uralom okozza, hogy a parlamentben az elvek harcza megszűnik. A. parlament szavazógéppé sülyedt alá. A parlament tagjai csak akkor beszélnek elvekről, ha a parlament termén kívül találkoznak; csak akkor mondják meg egymásnak, hogy ezt vagy azt helyesnek vagy helytelennek tartják. De a mikor bejönnek ide ebbe a terembe, itt csak arról van szó, hogy a kormány mit akar; és azt a mit a kormány akar, habár a lehető legroszszabbnak, legkárosabbnak tartják is, miután a kormány akarja s miután annak meg nem szavazása a kormányelnök személyes uralmának véget vetne: kénytelen-kelletlen mégis megszavazzák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez pedig, t. ház, nem oly jelenség, mely a maga rossz hatását csak itt a házban és azután a kormány' zat különböző ágaiban éreztetné és érvényesítené; hanem ez a kárhozatos méreg behatol a társadalom minden rétegébe és valósággal megmérgezi még a nemzet ifjúságának gondolkozásmódját is. Nézzék meg, t. képviselőtársaim a mai ifjúságnak legnagyobb részét; hol van abban a tetterő; hol van abban az önállóságra való törekvés; hol van abban a vágy megküzdeni az élet nehézségeivel, a tisztesség, becsület, tudomány és szorgalom fegyvereivel ? Ma igenis előre akar törni az ifjúságnak legnagyobb része, de nem ezekkel a nemes fegyverekkel, melyek igazán emberré teszik az embert, hanem igyekszik azon, hogy mentől előbb bejusson egy hivatalba, hol összes igyekezete a mennél előbb való előlépés csak azért, hogy majdan azután nyugdíja annál nagyobb legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De itt e hivatalban sem azért dolgozik, hogy előlépését ez által biztosítsa, mert elől epését nem ez úton, hanem a protectio utján keresi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak, hogy a társadalomban ily kinövések vannak s hogy az ifjúság így gondolkozik ma, annak a személyes uralmi rendszer az oka, mely Magyarországon a legutóbbi idők óta meghonosúlt s maholnap, t. ház, valóban el lehet mondani Magyarországon azt, a mit Laboulaye írt North lord kormányáról, midőn azt mondotta, hogy: »A kormány mindenható, a hadsereg és egy másik, a hivatalnok hadsereg, végre a tömeg csiiggedése és közönyössége által támogatva, úgy látszik, mindent megtehet és a nép arra van ítélve, hogy mindent elszenvedjen.« Mi is elmondhatjuk nemsokára, vagy talán ma is elmondhatjuk már joggal, a mit Grévy mondott egy ízben, midőn így nyilatkozott: »Harmincz év óta vagyunk tanúi azon komédiának, hogy a politika férfiai miként változtatják meg beszédeiket és maguk viseletét állásuk yáltoztával; hogy abban a pillanatban, midőn kormányra jutnak, megtagadják hitöket, elveiket és ígéreteiket; és eltűrik, hogy annak előtte tartott beszédeiket napról-napra szemeik közé vagdossák. És kérditek még, hogy a közérzííiet miért van tűnőiéiben, miért nincs a népnek hite többé akár az intézményekben, akár az emberekben, hogy miért kerített hatalmába mindeneket a csüggedés és kétely? Mondjátok meg és