Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-542

542. országos ülés 1891. jnlins 30-áu, csütörtökön. 303 hatatlanság egyedül az igazságszolgáltatásával megbízott bírói hivatalokra szorítkozik.« (Helyeslés a szélsőbalon.) Tehát az 1848-iki törvényhozás a ministeri felelősség érdekében csupán azt kívánta, hogy a kormány által kinevezett hivatalnokok bírói úton kívül is elmozdíthatók legyenek; ezt azonban a választott tisztviselőkre nem terjesztette ki, unnál kevésbbé pedig szüntette meg azoknak választását, a melyet a parlamenti kormányrendszerre], a ministeri felelősséggel ellenkezőnek nem tartott; holott, daczára azon sietősnek, melylyel eljárni volt kénytelen, egy rövidke szakaszban a tisztviselők választását is megszüntethette volna épúgy, mint az imént felolvasott törvénycikkben a kormány által kinevezett tisztviselőknek elmozdíthatóságát kijelentette. Felhozatott a múltkor azon állításnak igazolására, mely szerint már az 1848-iki törvényhozás is az államosítás terére lépett, Kossuth Lajosnak, mint pénzügyministernek egy határozati javaslata, a melyet már a Pesten tartott országgyűlésen nyújtott volt be az adó tárgyalján és a melyben egyebek közt az foglaltatik, hogy az adók kivetése és behajtása a törvényhatóságok közbenjöttével ugyan, azonban a pénzügyminister által kinevezett tisztviselők által eszközöltetik. Noha, mint talán emlékezni méltóztatik, már akkor szükségesnek tartottam arra figyelmeztetni Boránszky Nándor t. képviselőtársamat, a ki ezt az érvet felhozni jónak látta, hogy egy oly határozati, vagy törvényjavaslat, mely háború idejére szól, nem képez elegendő okot arra, hogy az a béke idejére szóló rendelkezés alapjául is vétessék; ezen határozati javaslat pedig, mint annak tartalma világosan bizonyítja, mindössze 8 holnapra volt tervezve, az 1848-iki november és deezemberre és az 1849. év két első negyedére, tehát azon időre, mikor a háború folyt, illetőleg előre látható volt, hogy még folyni fog. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen ha abból, hogy Kossuth ezen háborús időre ilyen határozati javaslatot nyújtott be, azt lehetne következtetni, hogy önmagával következetlenségbe jutva, ezt az intézkedést a béke idejére is fentartatni akarta: akkor épen annyi joggal azt a szemrehányást lehetne tenni Deák .Fereneznek, mint igazságügyministernek, illetőleg az egész Batthyányi cabinetnek, hogy a rögtön-ítélő bíróságokról kiadott rendelettel az állam elleni bíínök megtorlását a rendes törvényszékektől, a kir. táblától és a hét személyes táblától a rögtön ítélő bíróságoknak akarta volna átszolgáltatni a béke idejére is; vagy hogy a közigazgatást állandóan a kormánybiztosok által kívánta vezettetni, miután a háború idejére az önvédelem sikeresebb előmozdítása végett a vármegyékbe kormánybiztosokat küldött. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De van ezen okoskodásnál egy hatalmasabb és döntőbb bizonyítékom: ugyanezen pesti országgyűlésnek határozata, melyet Kossuth Lajos indítványára hozott. (Halljuk! Halljukf) Mint méltóztatik tudni, az 1848-iki pesti országgyűlésen benyújtott törvényjavaslatokat, később — miután a királylyal a jó viszony megszűnt — a határozati javaslatokat az osztályok és azután az osztályokból alakúit központi bizottság tárgyalták. A Kossuth említett határozati javaslatára benyújtott jelentés, a melyet a központi bizottság készített, november 30-án tárgyaltatott ós fogadtatott el. Árra a tervre, melyet említettem, miszerint az adók kivetése és behajtása a miuister által kinevezett tisztviselőkre bízassék, az országgyűlés határozottan tagadólag felelt és pedig következőképen: (Halljuk! Halljuk!) »1. §. A folyó 1848-ik év november és deczember, úgy az 1849-ik év első ^hat havára fizetendő országos adó ezen országos határozat szerint fog kivettetni és beszedetni. 2. §. Ezen adó kivetését és beszedését az országos határozatban foglalt szabályok szerint az ország törvényhatóságai eszközük.* Ez által tehát az 1848-iki országgyűlés bebizonyította, hogy a régi alapot nem kívánja elhagyni, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) daczára annak, hogy oly férfiú nyújtotta be az ellenkező határozati javaslatot, a ki iránt már akkor is nagy hálával tartozott a nemzet és a ki — lehet mondani — az országgyűlésnek bálványa volt. (Igaz .' Úgy van! a szélső haloldalon.) Egyébiránt megjegyzem, hogy — legalább a lapok tanúsága szerint — Kossuth ezen határozati javaslatnak tárgyalása alkalmával az ülésben nem volt jelen; mindenesetre pedig a tanácskozásban nem vett részt, a mi azt látszik bizonyítani, hogy úgy az osztályokban, mint talán a központi bizottságban folyó tárgyalások után maga is elállott szándékától és hozzájárult azon határozathoz, a mely az önkormányzat teljességének fentartására irányúit. (Helyeslés a szélsőbalon,) E szerint teljesen meg van ezáfolva azon állítás, mintha az 1848-iki országgyűlés a tisztviselők kinevezésének rendszerét óhajtotta volna. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ellenkezőleg, kétségtelenné van téve, miszerint az önkormányzatnak és a tisztviselők választásának elvét sértetlenül fentartani kívánta. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt kívánjuk mi is azon fontos okoknál fogva, a melyeket két hosszú havi tanácskozás folyamán előadni szerencsénk volt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiába gúnyolnak e miatt ósdi reactionarius hajlamokkal; hiába vádolnak,