Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-542

298 542. országos ülés 1891. Julius 80-án, csütörtökön. a közönségnek befolyása a főispánra, még így sem lesz. (Úgy van! a szélsőbalon.) De azután t. ház, azért, hegy valakinek életpályát nyissunk, ez elegendő indok arra, hogy egy százados, sőt ezredéves múlttal bíró és jónak bizonyult rendszert megváltoztassunk ? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De különben sem felel meg egészen a valóságnak az az állítás, hogy a kik a, megyei tisztviselői pályára léptek, ott meg nem találhatták volna életpályájukat; mert tapasztalásból tudom, hogy a kik kötelességüket híven teljesítették és képesek voltak, változatlanul ezen a pályán maradtak mióta a törvényhatóságok ismét visszaállíttattak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van Baranyamegye, Tolnamegye, Somogyinegye és majdnem minden megye példája. Harmadik és legfontosabb főérvként felemlíti a t. ministerelnök úr: »A legfőbb érv, a melyért mi a közigazgatás államosítását óhajtjuk, az, hogy közigazgatásunkban lehetséges legyen a helyes és biztos ellenőrzés gyakorlása. Ezen ellenőrzés pedig gyakorolható lesz a törvényjavaslat szerint két irányban.« Én azt hiszem, ho»y ezen állítást csak az teheti, a ki a törvényhatósági ellenőrzést és a törvényhatósági intézmény eddigi rendszerét nem ismeri. Az eddigi rendszer szerint is két irányban gyakoroltatik az ellenőrzés : és pedig első sorban maga a vármegye közönsége által; másod sorban a kormány részéről a főispán által. Teljes hatálylyal lehet azt gyakorolni, a mennyiben a törvény módot nyújt a főispánnak mindazon tisztviselők felfüggesztésére, kik kötelességeiknek meg nem feleltek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) A t. ministerelnök urnak ezen kijelentése a kormány részéről eddig gyakorolt ellenőrzésről kiadott szegénységi bizonyítvány, mert a kormány eddig is gyakorolhatta az ellenőrzést. Ha tehát mégis az ellenőrzés hiányában rossz az administratio, akkor azt tisztán a kormánynak tudhatjuk be, a mely az ellenőrzést a maga vészéről teljes mértékben nem érvényesítette. (Helyeslés a szélsőbalon.) Jövőben megfordítva fog állani a dolog, tehát még rosszabb lesz, mert az, a kormány fog a jövőben nagyobb befolyást gyakorolni, a mely felügyeleti jogával most sem tudott élni; a törvényhatóságoknál pedig gyengébb lesz az ellenőrzés, a mennyiben nem a hatóság maga, hanem annak csak egy kis része a főispán által beválasztott független elem fogja az ellenőrzést gyakorolni. Azt gondolom, hogy sikerült kimutatnom, hogy az igen t. ministerelnök úrnak tegnap felhozott érvei szépen hangzanak ugyan> de értékkel nem bírhatnak és egyáltalában nem szolgálhatnak érvül arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat, illetőleg annak 1. §-a elfogadtassák. A t. ministerelnök úr beszédének további részében, mintegy dicsekvőleg áll és bennünket fenyegetőleg méltóztatott felemlíteni, hogy a nagy többség úgy is elfogadta már a törvényjavaslatot általánosságban és bizonyára elfogadja ezen törvényjavaslat alapelvét az 1. §-t is. Az igaz, a^t mi látjuk; de bizonyára látja a nagyközönség is és tekintettel arra, hogy a nagyközönség is úgy, mint mi, tudja a képviselőház többsége mikénti alakulásának alapját és módját, ezt különösnek találni nem fogja. Nem volt egyetlen egy törvényjavaslat sem, melyet a többség, bármily mértékben lett volna is ellentétben annak egyes részeivel, ha azt a kormány komolyan akarta, ne fogadta volna el. Az tehát nem szolgái érvül, hogy a többség elfogadta; de az sem szolgál, hogy a törvényjavaslat sorsa jövőre biztosítva van. Mert emlékezzünk vissza a múltra, megtörtént 1873-ban e házban, hogy Deák Ferencz a ház többségével, sőt általános helyeslésével fejezte ki szükségét a polgári házasságnak és a vallásszabadságnak; egyszersmind utasíttatott a kormány ezen^elvek alapján törvényjavaslat előterjesztésére. És hol állunk most? Eddig sem egyik, sem a másik nem alkottatott meg. A viszonyok akképen változtak, hogy az akkori többség és az országgyűlés általános szelleme teljesen megváltozott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát az a reménységünk van, hogy mire a törvényjavaslat törvényerőre emelkednék, a többség szelleme is megváltozand. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr a közvéleményre is méltóztatott hivatkozni. Hát az hiszem, hogy jönnek utánam felszólalók, kik e kérdésben még alaposabb kritika alá fogják venni a ministerelnök ín ezen állítását. De annyit mégis szükségesnek tartok jelezni, hogy a ministerelnök urnak a közvéleményre nézve nagy tévedésben kell lennie. Mert a mikor azt monda, hogy az államosítás ellen csak ennyi kérvény jött be, akkor nem tudott kimutatni egyetlen egyet sem, mely az államosítás mellett hozatott volna fel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit bizonyít ez? Azt, hogy daczára annak, hogy a kormány kezében van minden hatalom, hogy ezt megszerezhesse; a míg az ellenzék sem működött abban, hogy ily kérvényeket szerezzen, sem hatalma nincs arra, hogy megszerezze: mégis az ellenzék álláspontja mellett kérvények jöttek be, ellenben a ministerelnök úr és a kormány álláspontja mellett egyetlen kérvény sem jöttbe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem hiszem, hogy ha a közvélemény — a mely különben meg sem érlelődhetett, mert csak ezen tárgyalások folytán érlelődhetik meg a törvényjavaslat jó vagy rossz voltára nézve —