Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-541
Ml. országos ülés 1891. július 29-én, szerdán. 293 Ez a jelenség, a mely ezen felségfolyamodványban most felütötte a fejét, ez a jelenség óva int minket, mert nem egyedül jelenik meg; hanem a csoportozat és a kíséret és a környezet, a mely jelenségek közepette ez felmerül, arra int minket, hogy a nemzetnek csendes elalvása, a nemzeti erőknek és a nemzeti éberségnek megtompítása felbátorította e hazának ellenségeit, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy mind több oldaról és mind több irányban, mind követelőbb és követelőbb módon lépjenek fel. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Engedjen meg a t. ház, de mikor azt látjuk, hogy a főrendiháznak egy tagja, a mely főrendiházban oly emberek foglalnak helyet, a kiknek ha nem is maguknak, de családjuknak a története a nemzet történetének la}3Jaiyal időről-időre összefoly; a hol oly férfiak ülnek, a kik e nemzetnek szabadságért és alkotmányért való harczaiban és küzdelmeiben annyiszor kitették magokat annyi szenvedésnek és annyi üldöztetésnek: ott azon férfiaknak közepette a magyar kormány akaratából, a magyar kormány kitüntetéséből foglal egy férfiú helyet, a ki aláír egy ily felségfolyamodváuyt és azután előáll azon mentséggel, hogy nem tudta mit írt alá. (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen akkor azt kell hogy higyjük, hogy Magyarországon a vagyont szerezni könnyelműséggel lehet, nem pedig hasznos, erélyes munkássággal és hosszas fáradsággal; mert a ki aláír egy okmányt és azt mondja, nem tudja mit írt alá, az csak könnyelmű lehet. (Tetszés a szélső baloldalon.) De igenis az elkövetett hibát, az elkövetett bűnt — mert ez árulás, bűn a nemzettel szemben (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) — a bűnt most tagadni akarják; de az ő tagadásuk, kicsinységük, törpeségük ne ámítsa e nemzetet; mert boszút állani, megfenyíteni, megtorolni, a mennyiben a magyar törvényhozástól függ, a magyar törvényhozás, a felsőház meg fogja találni reá az utat és remélem is, hogy hazafisága nem fog csütörtököt mondani, midőn kebeléből ki kell űznie azt a férfiút, a ki ily árulásra vetemedhetett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De a magyar társadalomnak a maga egészében kell, hogy ezen megfenyítési munkában részt vegyen. S ott a szabadelvű pártra appellálok. Az önök körének tagja az a Singer Zsigmond hírlapíró. (Egy hang a jobboldalon: Már nem tagja!) Tegnap még tagja volt és hogy kilépett volna, azt én még nem láttam sehol sem, (Egy hang balfelől: Tegnap lépett ki!) Jól van, ha tegnap lépett ki, akkor bővebben kell, hogy vele foglalkozzam, mert ő a »Neue Freie Presse« tudósítója. Mily irányú lap ez? Áz a lap Magyarországnak, a magyar nemzetnek érdekét, iparát, kereskedelmét, nemzeti létének önállósítását és függetlenségét mindig megtámadó lap, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalán.) a mely lap — teljesen áll az, a mit Kaas Ivor t. képviselőtársam mondott — a magyar államférfiaknak, magyar ministereknek bizalmasa volt; (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) előbb jelentek meg ott az értesítések, mint megjelentek a magyar lapokban. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én magam jártam úgy, hogy egy interpellatiomra a ministemek teljes tartalmú válaszát 16 órával előbb olvastam a »Neue Freie Presse«-ben, mint nekem az akkori minister megadta. (Úgy van! Igaz! Mozgás a szélsőbalon.) És, t. ház, még jellemző az is, hogy ez a működése annak a lapnak és annak a laptudosítónak, nemcsak hogy egy hatalmas körből nem zárta őt ki, hanem még a hatalmas politicai faktorok kegyeibe és bizalmába vonta be. Bocsánatot kérek, egy magyar államférfira nézve többet kell hogy érjen, ha nemzete van iránta elismeréssel mintha a »Neue Freie Presse«. (Élénk helyeslés a szélsőbálon.) Volt egy minister — és ez mutatja a cabinet solidaritását — a kinek, nemzeti irányú tevékenységét a »Neue Freie Presse« naprólnapra vádolta és denunciálta odafenn Ausztriában ; és idebenn az országban addig a nemzet neki dicséretet mondott És mi történt? Ok volt ez arra a kormánynak egy tagját megtámadni, a többi tagjait pedig imitt-amott dicséretekben részesíteni; de egészben a nemzet ellen folytatni munkát és a nemzetet mindenütt bevádolni, rágalmazni a külföld előtt. Adott-e ez okot arra, hogy politikai testületbe politikai pártba ily férfiú bevitessék ? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Nem az egyes férfiakkal való foglalkozás az én czélom és egyedül a közbeszólások tereltek engem erre a térre. Tudva van az is, hogy ezen urak nemcsak itt, hanem a német birodalomban is kerestek segélyt. (Mozgás,) Láttam a szövegét a német császárhoz intézett folyamodásnak, azonban annak valóságát verifikálni nem lehetvén, a nyilvánosság előtt nem használom fel és nem használják fel azok, a kiknek kezében van. De akár igaz, akár nem, hogy a német császárhoz folyamodtak, kétségtelen az, hogy itt a német színház engedélyezésének indokául az hozatott fel és az dobatott latba, hogy mikor mi a német birodalommal szövetségben vagyunk
