Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-541
290 541 * országos ülés 1891. Julius 29-én, saertáa. lem ellen vétett volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha, t. ház, sikerül önöknek e törvényjavaslatot keresztülvinni és Magyarországnak a törvényhatósági jogok és a tisztviselők választásán alapuló közigazgatási rendszeréi megváltoztatni: akkor ezen municipalismus sorsa hasonlít a magyar kard sorsához és történetéhez, a mely hont alapított, szabadságot, nemzetet, királyt védelmezett és a mai korban lett bársonyhüvelybe szorított díszkarddá, a melyet felkötünk ünnepies alkalommal ugyan, de pengéje fából is lehet. (Tetszés a szélsőbalon.) Nem fogadom el az 1. §-t, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem hozzájárulok Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A mai ülésre még két interpellatio is van bejelentve. Azt hiszem, méltóztatik a t. ház most ezeket meghallgatni és a tanácskozás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre áttenni. Először következik b. Kaas Ivor képviselő úr interpellatioja. B. Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Éljen a király, ki mint a legelső magyar ember, azon alattomos felségfolyamodást, a mely a magyar nemzet alkotmányos jogai ellen, a magyar nemzetiség ellen őt segítségül hívta, a ministerek meghallgatása nélkül elutasította (Éljenzés.) és ezzel a magyar alkotmányosság igaz őrének — mint az magasztos hivatása — bizonyult! (Élénk helyeslés.) Elismerem a királynak ezen magasztos érdeme mellett a kormány correct eljárását is, a mely, midőn a cabinet irodából azon qualificálhatatlan felfolyamodás hozzá leküldetett, azt egyszerűen szabályszerű eljárás: azaz kézbesítés végett, tehát elutasító válaszúi továbbította, a nélkül, hogy bármi úton igyekezett volna a dolgot eltussolni. (Élénk helyeslés.) Ezeket előre bocsátva, engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval jellemezzem ezen felségfolyamodást a német színház tárgyában, melyet különben már az egész országban mindnyájan ismerünk. (Halljuk! Halljuk!) A sérelmek, melyek abban foglaltatnak, néhány fogalom alá oszthatók be. Az egyik azon közjogi sérelem, hogy magyar állampolgárok nem ismerik a magyar királyt, hanem az osztrák császárhoz fordulnak; hogy ezt teszik német nyelven; és hogy kérésüket akként indokolják meg, hogy itt egy német színház politikai okokból szükséges, a német nyelvnek terjesztésére a magyar fővárosban. És ezen politikai okok támogatására felhozzák a magyar nemzetnek fájó sérelmét: a hadsereg tisztikarának németségét is, mintegy igazolva ezzel, hogy íme a hadsereg tisztikara németségének fentartásárára, germanisatori hivatásának megerősbítésére szükséges itt egy német színház felállítása. De még tovább mennek; azért, hogy a németség és a német szellem itt terjesztessék, felmentvényt adnak az álmüvészetnek is és pártfogásukba veszik a Zengerájokat, mondván: hogy azok legalább németül énekelnek. Ez a tartalma azon. folyamodványnak, mely ő Felségétől azt kéri, hogy fogadja védelmébe ezen létesítendő intézményt, azaz adjon pénzt és adja oda az ő királyi palástjának tekintélyét, (Egy hang bal felől: Császári!) hogy az ő császári és királyi méltóságának szentesítésével mondhassák, hogy az a politika, a mely ezen felségfolyamodásban foglaltatik, legfelsőbb jóváhagyással van ellátva és királyi subventióban részesül. Csatár Zsigmond: Nagy fába vágták a fej szét! Báró Kaas Ivor: Ezen politika — örömmel constatál hatjuk — kudarezot vallott ott, a hová intézve volt. De érdekes némileg, ha annak általam elő nem adandó, de általam ismert keletkezési történetéből megemlítem, hogy mielőtt ezen felségfolyamodás a caüinetirodába benyujtatott, az iránt tárgyalások folytattattak fenn Bécsben — tan ácskérésképen -— egyik ottani, művészettel foglalkozó udvari hivatallal: úgy, hogy felbátorítva érezhette magát a benyújtó azon reményre, hogy ezen folyamodása nem lesz eredménytelen; továbbá, hogy nem ezen folyamodás, hanem ezen színház keletkezésére itt Budapesten nemcsak azon polgárok, a kik azt aláírták és kik velük szövetkeztek, de a külföldi hatalmaknak itteni képviselői köztíl is befolytak. Ezeknek vadászatát a politika ezen terén egyáltalában nem hagyhatom megrovás nélkül; mert én szövetségeinknek sértetlen fen tartására és a magyaroknak a németekkel úgy itt a fővárosban és e hazában, mint Magyarország viszonyaiban Ausztriához és a külfölddel való békés egyetértésére semmit sem tartok veszélyesebbnek, mint hogy ha beavatkozások történnek a mi saját jogkörünkbe, belügyeinkbe; és hogyha ezen beavatkozások vagy agitatiók arra irányúinak, hogy a közöttünk nem létező magyar-német ellentétek feléb resztessenek és azok egy ily színházzal folytonosan és állandóan ébren tartassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezek után még csak az marad hátra, hogy eltekintve azon számosaktól, a kik ezen kérvényt nem írták alá, de ezen német színház alapításának kísérletében részt vettek, némileg jellemezzem azon urakat, a kiknek nevei ezen felségfolyamodás alatt díszlenek. (Halljuk! Halljuk!) »In tiefster Ehrfurcht verharren als Eurer
