Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-541
541. országos ülés 1891. jnlins 29^én, szerdán. 287 ]yeken nyertek jogczímet, mely a ministeriumhoz való alkalmazásra könnyebben vezet. Ma ii ministerelnök úr elismerte azt, hogy lehet bizony rossz rendszer alatt is meglehetős, legalább tűrhető közigazgatás. Gr. Apponyi Albert igen t. képviselő úr máit pénteken tartott beszédébei! elismerte, hogy ezen rendszer alatt is, melyet mi is rossznak taiinnk és jóságát bizony sehonnan sem hirdetik, vannak kiváló egyének is, a kik az általuk vezetett közigazgatást meglehetőssé, tűrhetővé, elviselhetővé tehetik. Hát, t. ház, meggyőződésem szerint a jó közigazgatás első mellőzhetetlen feltétele, hogy jó, gyors, pontos, igazságos és pártatlan s az ország érdekében álló legyen ; ehhez pedig legelőször is jó beliijj-yminister szükséges. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha van jó belügy minister, a ki az ország és nem párt érdekeit tíízi czélúl; ha lesz olyan, ki a jó és pártatlan közigazgatást akarja megalapítani: lesz jó közigazgatás választási rendszerrel is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát azt tartom, hogy a míg jó belügyministerünk nem ]tm — egy lehetett volna, de annak ideje rövid volt arra, hogy a nézetem szerint a jó közigazgatás megteremtésére szükséges azon szempontokat érvényesíthette volna — ismétlem, míg jó belügyminister nem lesz és a míg a belügyminister pártvezér; míg a belügyminister a pártvezérrel való szoros összeköttetésénél fogva lehetetlen első sorban a pártérdeket nem szolgálnia: mind addig beszélhetünk mi választásról, kinevezésről, meg akármilyen reformról, de addig jó közigazgatásunk nem lesz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De előttem nemcsak ez a most felhozott szempont fontos arra, hogy a törvényjavaslat ellen állást foglaljak, maga a közigazgatási bizottság jelentésében, melylyel a törvényjavaslatot előterjesztette, mindjárt az első sorokban azt mondja, hogy fontos a törvényjavaslat közjogi jelentősége, a mely egész állami életünket átölelő közigazgatási rendszerünk átalakítására irányúi. Ázt mondja tehát a bizottság, hogy fontos közjogi jelentősége van, mely a rendszer átalakítására irányúi. így tehát — legalább én úgy nézem — az irány a közjogi jelentőség; az államéletet átölelő közigazgatás átalakítása pedig csak eszköz, csak mód. Tehát ismét csak a módok és eszközök világában élünk. Mennyiben van a törvényjavaslatnak közjogi jelentősége, az kitűnik, mihelyt a törvényjavaslat szakaszait átnézzük. Látjuk benne azt, hogy a törvényjavaslat azon jogot, a melyet eddig az egyes törvényhatóságokban egyesített nemzetválasztás útján gyakorolt, elveszti; látjuk, hogy a törvényben és alkotmányban biztosított jogát a nemzetnek, a közigazgatás vezetését, végrehajtását egyes nagyon szűk körökre ruházza, pl. a közigazgatási bizottság 12 rendes és 4 póttagjára, az állandó választmánynak pedig 24 tagjára. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy a közigazgatásnak 12 vagy akár 24 tag által való intézése nem megfelelő az antonomieus és municipalis élet követelményének s azzal nem lehet egyenértékűnek tekinteni. Ha e törvényjavaslat keresztülmegy s törvényerőre emelkedik egy dolog kétségtelen. Az ugyanis, hogy r elvétetik a néptől a tisztviselők választását illető joga, autonomicus közreműködése szűk bizottságokba lesz szorítva; s ha e jog tőle elvétetik, bajos lesz elvitatni, hogy az nem legális úton történik. (Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, mondják azt bár legális hatalomnak, miként gr. Apponyi Albert t. képviselő úr pénteki beszédében mondta ez a dolgon nem változtat semmit; mert a t. kormány működésében és eszközeiben nem igen fog a theoriák és meghatározások után indulni s nem igen fogja keresni, hogy meddig tart legális hatalmának határa; s ha megtalálja is, el fogja azt tagadni, hogy illegális akaratának érvényesülése hol kezdődik. Én tehát, t. ház, megvallom, hogy azon szigorú megkülönböztetésekre, melyeket a legális és illegális kormányhatalomról hallottunk, súlyt nem fektetek. A kormány kezébe ragadja a nemzetnek a választásokban gyökerező jogát; hatalmi körét, kiterjeszti annyira, hogy csinál belőle olyan országgyűlést, a milyet akar; s midőn ezen országgyűlés megvan, azt fogja mondani: te országgyűlés, hiszen én a te kifolyásod vagyok, a többség kifolyása. Ezt fejtegette ma a t. belügyminister úr; de azt hiszem, hogy rá fog jönni, a mit nem kétlem, hogy már tud is, hogy valójában nem a kormány kifolyása a többségnek, hanem ellenkezőleg, a többség kifolyása a kormánynak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) S ha majd egy ilyen tetszés szerinti országgyűlés összejön, a szabadelvű felfogás mai kifejlődése szerint bekövetkezhetik az az idő, hogy egy darabig csak tűrik a törvények gyártását; de később a többség bizalmára hivatkozható kormány felállítja azt az elvet, hogy tulajdonképen miért hozunk itt törvényeket: a többség bízik bennem, én bízom a többségben; törvények nélkül sokkal könnyebb a kormányzás; elég az, ha itt van a többség, a melylyel eg\ etértésben járok el; a többség itt lesz, interpellálhat, ha akar és mer, sőt még enquéte-ekre is meghívható. Sötét kép ez. Épúgy nincs ez benne a javaslatban, mint nincsenek azok a reformok, melyekért Horvát Boldizsár a javaslatot elfogadta; sőt én alaposnak tartom Thaly t. képviselőtársamnak azon aggályát, hogy e javaslatnak közjogi jelentősége oda is irányúi hat, hogy tekintettel azon viszonyra, melyben Ausztriával vagyunk: itt is,
