Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-541
641. orsságos Illés 1891, jnllns 29 én, szerdin. O-jf gatás államosításától reméli és a megyei önkormányzat jogainak megnyirbálásával a hatalomnak egy kézbe való összpontosításába belenyugszik; mi ellenben, t. ház, kik e padsorokat foglaljuk el, nagy aggodalommal nézzük a törvény) ivaslatot és az a meggyőződésünk, hogy ha a törvényjavaslat életbe találna lépni, az először káros volna magára a közönségre, a mennyiben tetemesen túlszaporítaná a kiadásokat, pedig az ország már eléggé meg van terhelve a számtalan "különféle adóval. De, t. ház, ez még nem elég, hanemha főaggodalom az, liogy a kormányhatalomnak összpontosítása végtére is igen tág kaput nyit az önkénynek. Mi az önkénytől és annak következéseitől tartunk. T. ház! Szerintem az igen t. ministerelnök útr igen tévedett akkor, mikor azt hitte, hogy e törvényjavaslatot, a forró nyári időszakkal szövetségre lépve, oly könnyedén keresztú'lviheti, holott szerintem sokkal helyesebben járt volna el, (Halljuk! Halljuk!; ha a törvényjavaslatnak általánosságban történt letárgyalása után az országgyűlést elnapolta volna és ezen időt felhasználja a garantialis törvények elkészítésére és beadására; mert akkor, kivált ha azon garantialis törvényjavaslatokból a közönség meggyőződhetett volna, hogy azokban valóban meg vannak azok a garantiák, melyek a kormányhatalom és önkény, valamint a tisztviselők túlkapásai ellen biztosítékot nyújtanak: ez esetben eljárása sokkal megnyugtatóbb lett volna. Ellenben a t. kormány provocatiot intézett ezen eljárásával, a mely provocatiot a vidéken az országban legnagyobb kormánypárti emberek sem helyeselnek. Ha e részben a ministerelnök úrnak kételyei vannak, nagyon könnyen szerezhet magának meggyőződést, Tehát mi volt tenni valója ennek a kis pártnak azzal a pressioval szemben, melyet a kormány a törvényjavaslat keresztülvitele tekintetéből elkövetett? Egyéb nem lehetett, mint helyt állani és annak a kötelességnek, mely feladatunkat képezi, megfelelni. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Es ezért, t. ház, illetve t. túloldal, ne csodálkozzanak azon, hogy mi oly szívósan ragaszkodunk véleményeinkhez és a garantialis törvények ismerete nélkül olyanynyira igyekezünk fentartani a megyei önkormáuyzat jogait. T, ház! Említettem, hogy én a régi iskola hivei közé tartozom, {Halljuk! Halljuk!) tehát az alkotmányos életet nem most, hanem a régi időben tanultam ismerni. Ezen időből egy maradt meg emlékemben, a mit nagyon megőriztem és meg fogok őrizni mindig: ez az, hogyfeltételezem, hogy minden ember, a ki e hazában születik, magyar ember; magyar emberről pedig egyebet nem képzelhetek magamnak, mint azt, hogy ha a politikai kérdésekben eltérő is a véleménye, végső ezélja más nem lehet, mint az, hogy e hazának jót tegyen. E véleményemen meg fogok maradni és ha egyszer-másszor a t. házban lesz alkalmam egyes tárgyakhoz hozzá szólni, senkinek a hazafiságát, vagy jóakaratát kétségbe vonni nem fogom. (Helyeslés.) A mint említettem, Helfy Ignácz t. barátom módosítványához csatlakozom. (Helyeslés a szélső baloldalon) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Tóth Ernő ! Tóth Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mind ez ideig azon meggyőződésben voltam, hogy a jelen törvényjavaslat alapeszméje a kinevezési elv garantiáját képezi a közigazgatás jövő jóságának, mert máskülönben, ha ily garantialis jelleggel nem bír, nincs jogosultsága arra, hogy közigazgatásunk alapját képezze, mert ha helyes törvényhozási munkával a választási rendszer mellett is lehet jó közigazgatás, az esetben nem indokolt ezeréves nemzeti jogoknak áldozatul hozása és nem indokolt még csak az egyszerű rendszerváltoztatás sem. A kinevezési elvet a jelenlegi törvényjavaslattal való viszonylatában nemcsak én, hanem a közönségnek azon része is, a mely annak híve ? ezen garantialis minőségében fogta fel, azt garantiának tartotta és tartja a jövő közigazgatás jósága tekintetében és csakis e ezimen tette és tehette magáévá. De így mutatta ezt be a t. mérsékelt ellenzék még embrió korában az államosítás hangzatos czíme alatt is; már maga a czég úgy lett megválasztva, hogy magán viselje a garantialis jelleget. Gr. Apponyi Albert t képviselőtársam legutóbbi nagyszabású beszéde {Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) egy magasztos leleplezési ünnepély volt, a melyen a kinevezési elvet a maga valódi értékében és mezében mutatta be. Ugyanis b. Prónay Dezső t. képviselőtársamnak válaszolva kiemelte, hogy a kinevezési elv képezi ezen törvényjavaslatnak alapeszméjét és ezért nem fogadja el t. képviselőtársam határozati javaslatát. Kiemelte továbbá, hogy a kinevezési elv képezi ezen törvényjavaslatnak alapelvét és végre, hogy az ő és pártja álláspontjának a kinevezési elv a lényege és a kinevezési elvnek ilyetén magasztalása után tagadásba vesz annak garantialis jellegét, azt mondván, hogy az egyáltalában azzal a jelleggel nem bír, sőt azt állította, hogy az nem egyéb, mint bizonyos bajok ellen való ellenszenv. Saját szavai. T. képviselőtársam! Ha a kinevezési elv sem garantialis jellegű és csak annyit ér, illetőleg arra jó, hogy a meg nem mondott bizonyos
