Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-531
20 581* országos ülés 1891. Julius 15-én, szerdán. Mocsáry t Lajos: T. képviselőház! Midőn egy nagyfontosságú tárgyalásnak küszöbén állunk s midőn ez oly rendkívüli körülmények közt történik, azt hiszem, nem fogja a t. ház indokolatlannak találni, ha egy kissé magával ezzel a helyzettel is foglalkozom, mielőtt a szőnyegen levő tárgyra, a törvényjavaslat czímére térnék át. Ha visszatekintünk a lefolyt hat heti általános vitára, azt hiszem, nem lehet tagadni, hogy a tárgynak még mindig igen sok és fontos oldala maradt kellő megvilágítás nélkül és ehhez jelentékenyen hozzájárult nézetem szerint az, hogy a t. túloldalnak tagjai a kérdés beható, érdemleges tárgyalásával kevéssé foglalkoztak. Beszéltek szépen, beszéltek szellemesen -— én a t. túloldal tagjai beszédeinek érdeméből levonni semmit sem akarok — hanem rám azt a benyomást tették az ő nyilatkozataik, hogy beszéltek inkább a tárgy körűi, mint magáról a tárgyról. Ugyanazon nyomokon jártak, melyeket ezen nagyfontosságú kérdés tárgyalásánál megelőzőleg az irodalom követett, mely a helyett, hogy igyekezett volna felkutatni közigazgatási miseriáinknak igaz forrásait és rámutatni azon gyakorlati eszközökre, melyekkel ezeket sanálni lehetne: többnyire arra szorítkozott, hogy újra meg újra hangoztatott bizonyos jelszavakat, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mintha szégyenkeztek és restelkedtek volna bevallani az igazi indokokat, melyeknél fogva az államosítást az országra ráróni akarja. (Úgy van! a szélső 'baloldalon.) Ne méltóztassék tehát csodálkozni t. túloldal, ha mi most is a részletes tárgyalás alkalmával esetről-esetre beható tárgyalás alá fogjuk még venni ezen kérdésnek egyes oldalait. Mi nem egyezhetünk be semmi szín alatt abba, hogy e tárgy egyszerűen leőröltessék; (Úgy van! a szélső baloldalon.) lelkiismeretünk tiltja azt, hogy könnyedén engedjünk elbánni a nemzet legfontosabb érdekével. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most a ezímnél különösen foglalkozni kívánok a t. ház engedelmével azzal, vájjon helyes-e a törvényalkotásnak az a módja, mely e ezímnek ezen szavában 3>rendezés« talál kifejezést és ennélfogva helyes e, mint a törvényjavaslat ezíme, maga e szó »rendezés«. Foglalkozni akarok azzal, vájjon helyes dolog-e általában az, hogy a közigazgatási jog codificáltassék, hogy most 300 §., azután újra 300. §. és végre ezer meg ezer szakaszba foglaltassák a közig-izgatási jog, hogy alig száradván meg a tinta ezen szakaszokon, újra kezdessék a szakaszok gyártása. (Tetszés a szélső baloldalon.) Midőn ezzel foglalkozni kívánok, eleget akarok tenni csekély magam részéről a t. ministerelnök úr azon kíváncsiságának, vagy hát ne is mondjuk kíváncsiságának, hanem — elismerem — bizonyos mértékig jogosult kívánságának, melyet azzal fejezett ki, hogy constatálta ugyan, hogy a háznak ezen oldala (a szélső baloldalra mulat) egyhangúlag határozott állást foglalt a választási rendszer: az ősi magyar önkormányzati rendszer mellett, de azon kérdést — az ő kifejezése szerint — hogy miként akarja visszaállítani a régi vármegyét, inegvilágítatlanúl hagyta. Ennek a részletes előadása természetesen nem bír actualitással, hanem annyiban, a mennyiben az általunk képviselt eszmének megvilágítására, kidomborítására szolgálhat, elismerem, hogy a t. ministerelnök úr kívánsága jogos. Midőn ezzel foglalkozni kívánok, t. képviselőház, kijelentem, hogy fogom ezt tenni teljes tárgyilagossággal, távol attól, a mit e házban is, de különösen e házon kívül azzal a szóval jeleznek, hogy: obstructio. Midőn ezt kijelentem, a magam részéről távol vagyok minden mentegetőzéstől. Mentegetőzésre itt nincs semmi ok, annak nincs itt semmi helye. Nem tétovázok : egyenesen kijelentem, hogyha a t. többség persistál abban, a mit már is cselekszik, akkor egyenesen jogosált lesz az az eljárás, a mit közönségesen úgy neveznek, hogy obstructio. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mert mi az, a mi itt történik? A tárgyalás erőltetése a t. többség részéről, a hatalmaskodásnak oly neme, oly határozott jele, oly agressiv fellépés a t. többség részéről, a mely egyenesen provocárja az ellentállást ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely egyenesen önvédelemre késztet bennünket; arra késztet, hogy védelmezzük az elhamarkodott, felületes tárgyalástól a nemzetnek legfontosabb érdekeit; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) arra késztet, hogy megóvjuk magát a parlamentet, a parlamentnek tekintélyét attól a valóságos lenézéstől, mely a t. kormánynak és a t. többségnek épen ezen eljárásában a leghatározottabban nyilatkozik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hatalmaskodás ez igenis, a mi itt történik; hatalmaskodás maga az a tény, hogy ki van mondva, hogy itt fogunk maradui, míg e törvényjavaslat letárgyalva nem lesz, mert a szünetelés e nyári hónapokban, mióta a parlamentarismus aerája fennáll, folytonos gyakorlatban volt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az nem egyszerű szokás, hogy a parlament ilyen időszakban ne ülésezzék, hanem valóságos jogszokás, consustudo, a mely minden országban törvény erejével bír; (Helyeslés a szélsőbalon.) jogszokás azért, mert már 3 évtizeden át állandóan gyakorlatban volt és mert egyenes írott törvényen, az 1848; IV. t.-cz. 1. §-án alapúi, a mely határozottan kimondja, hogy a képviselőház üléseit a téli hónapokban tartja^ s csak az esetben tesz ki-