Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-540

&40. országos illés 1891, julins 38-án, keádeii. £55 elnök úr, de az, a ki midőn ilyen életkérdésről van szó, a közigazgatási gyakornokokkal áll elő: £125 j a ki ennyire alacsony álláspontból képes a legnagyobb dolgokat megítélni; az, a ki tisztán a bureau ablakából nézi a világot: az nem lehet arra hívatva, hogy Magyarország reformátora legyen, még ha olyan spiritus familiáris is áll rendelkezésére, mint a milyen e javaslat szerzője. De nézzük, t. ház, mik vannak a ministerelnök úrnak a múltkor és legutóbb elmondott beszédeiben? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa): » Egészen más világ volt ezelőtt másfél századdal, de még 1848 előtt is. Igen könnyű volt a közigazgatási teendőket az akkori igények szerint tiszteletből, mellékfoglalkozáskép ellátni. De miből áll a közigazgatás mai feladata? Ma a közigazgatási tisztviselő eljár a pénzügyekben, a közmunka ügyekben; jártasnak kell lennie az egészségügyi dolgokban, a katonaügyekben, szóval egész lánezolata van a teendőknek, mely a közigazgatási tisztviselőtől várja elintézését. E feladatok tömegének megoldása egész embernek és pelig képzett embernek teljes munkássága érvényesítését veszi igénybe.« Méltóztassék megengedni a t. ministerelnök úr, de midőn ekkép rajzolja a helyzetet, a rajz tökéletesen hamis, mert hamis az, mintha a közigazgatási tisztviselők helyzete s a közigazgatási teendők ellátása azelőtt könnyebb lett volna, mint ma. Ellenkezőleg, akkor sokkal nehezebb volt. De miért volt nehezebb ? Azért, mert azelőtt a közigazgatási tisztviselők (Halljuk! Halljuk!) bíráskodtak is. Ha tehát a t. ministerelnök úr azt mondja, hogy a mai közigazgatási teendők egy egész embert vesznek igénybe, akkor azt lehet mondani, hogy azelőtt a közigazgatás két embert egy személyben vett igénybe, mert a közigazgatási tisztviselőnek egyszersmind bírónak is kellett lennie. De van még egy ok, a melynél fogva sokkal nehezebb volt az azelőtti közigazgatási eljárás. Tudvalevő dolog, hogy azelőtt sokkal kevesebb volt a törvény és ministeri rendelet és sokkal tágabb tér volt a prudens judicis arbitrium számára, a melyet a közigazgatás' terén teljesen kizárni nem lehet. Manap az egész közigazgatási ügykezelés oly meehanismussá vált, hogy a közigazgatás jóformán olyan, mint egy mesterséges fonógép, a mely elé oda állítanak egy napszámos leányt, hogy azt a kevés munkát, a mely még egy emberi értelemre van hagyva, végezze s kényelmesen el is végzi. Miért nincs, t. ház, tolongás a megyei hivatalokra ez idő szerint? (Halljuk! Halljuk !) Azért, mert önök az által, hogy teletömték a megyék kereteit bureaucratiával és különösen a főispáni önkénynek grassálásával, (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) egyenesen elidegenítették az embereket a megyei hivataloktól s majdnem utálatossá tették a megyei szolgálatot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi vár egy oly fiatal emberre, a ki a megyei közigazgatási pályán akarja megkezdeni a maga carricre-jét? Az, hogy körmöljön reggeltől estig egy piszkos, a legrosszabb trafik-dohánytól bűzös járási helyiségben s e mellett ne legyen semmi más üdülése, mint este néhány órát tölteni a dombszögi kaszinóban. Méltóztassék megengedni, de hogy ez valami vonzó legyen, azt mondani nem lehet. A t. ministerelnök úr azt is felhozza, hogy lám az állami közigazgatási hivatalokban és a ministeriumokban van elég fiatal ember, daczára annak, hogy fizetést nem kapnak. Az egészen más, mert ezek a ministeri fogalmazók tudvalevőleg a jeunesse d'oréet képezik, a kiknek nincsen idejöket mással tölteni, mint a ministeri lureaukban czigarettäzni, azonkívül színházba, jour-fix ékre, csónakdákba járni s asphaltot taposni.Márpedig ez, méltóztassanak megengedni, bizony sokkal vonzóbb dolog, mint reggeltől estig körmölni kutya-nyelveket. Ezelőtt vállalkoztak a megyei hivatalokra az arra való elemek azért, mert vonzó volt a megyei hivatali állás. Vonzó volt már azért is, mert megtiszteltetés rejlett a megválasztatásban s mert az ezelőtti tisztviselő nem volt rabszolga, mint a mostani. Tartozott ugyan az is engedelmeskedni feljebbvalójának, de felelősségre nem vonathatott senki más, mint a közgyűlés által, melytől mandátumát kapta, de rajta senki nem grassálhatott. Tegyük megint olyanokká a megyei hivatalnokokat, mint a milyenek azelőtt voltak s akkor lesz ember elég, még pedig a javából, mert daczára annak, hogy annyira el van terjedve az aranyborjú imádása, nem kell azt gondolni, hogy az emberek most már semmibe se veszik azt, vájjon személyes szabadságunk korlátozva van-e, vagy nincs s hogy egy főispán, vagy bárki más zsarnokoskodhatik e fölöttük, vagy székirozhatja-c őket, vagy nem? Erre nézve csak egy concret példára akarom a t. ház figyelmét felhívni. Tudvalevő dolog, hogy nincs hazánkban pálya, mely oly anyagi előnynyel és jó ellátással, oly óriási előmenetellel s oly rendkívüli j)romotiokkal kecsegtetne, mint a papi pálya. Es mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy nemcsak tolongás nincs e pályára, de sőt úgy vagyok értesülve, hogy sokszor nagy szükség van kispapokban. Ennek oka az, hogy a fiatal eniberek nem szeretik a sok böjtöl est és imádkozást s azt a szigorú fegyelmet, a melyet a seminariumokban gyakorolnak, de nem szeretik azon szigorú fegyelmet sem, a melynek még akkor is, ha már plébánosok és kanonokok lettek, püspökeik részéről ki