Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-530

16 530. országos OJés 1891. jnlius 14-én, liedden. Úgy van! Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Ezen aulicus párt, vagy legalább egy része szerette magát conservativnek nevezni — de az bizonyos, hogy aulicus volt — s programmja volt a vármegyék jogainak megnyirbálása, megsemmisítése és egy központosító, a kormánytól függő, mely viszont az udvartól függött, tehát közvetlen az udvartól függő administrationalis rendszernek az országban való meghonosítása. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van ma is!) Ezen aulicus párt örökébe lépett a conservativ párt — mely mint párt 1867. után megszűnt — de utóbb ismét föltámadt egy általam egyénileg rendkívül tisztelt, mert önzetlen államférfiúval az élén. Ez ez általam rendkívül tisztelt államférfiú, b. Sennyey Pál, programra]ává tette a kinevezési rendszert. De már előkészítették ezt mások is. Az első — legalább, a hogy én tudom, meglehet, több is volt —• a ki ezt az eszmét nyíltan hirdette, egy ezen párthoz közel álló publicista, Kecskeméthy Aurél volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) 0 már 1868-ban írt egy ily szellemű, ily irányú röpiratot a vármegyék ellen. (Igaz! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, később ez a eonservativ párt feloszlott s ennek örökébe lépett az igen t. mérsékelt ellenzék. Ezen t. mérsékelt ellenzéknek egy része örökségkép átvette — cum benefitio inventarii, vagy a nélkííl-e, azt nem tudom — (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) a eonservativ párt programmjából ezt az egyet, az államosítást. A pártnak programmja ez nem volt, hanem legkiválóbb férfiai igenis ezt vallották sokáig. Ebből a pártból ismét kivált egy férfi, a kiről, ha szónoki tehetségét és egyéb képességeit tekintjük, meg kell vallanunk, hogy alig akad párja a parlamentben. A véderő vita megrendítette nemcsak a Tisza-cabinet positioját, de egy kissé a szabadeSvűpártét is. A megrendült positio megerősítésére szükség volt. A véderő vita rengeteg sok robbanó anyagot hordott össze. Ez a robbanó anyag kritikus positioba juttatta a pártot és a kormányt. Ez támaszt keresett azon férfiúnál, a ki politikai programmjába az államosítást vette föl. Azon férfiúnak positioja oly kiváló volt, hogy méltán számíthatott arra, hogy ez a kormány positioját rendkívüli módon megerősíti, úgy is látszott. Bekövetkezett a honossági kérdés tárgyalása. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a robbanó anyagra rátette a kanóezot. Akkor honnan, honnan nem, nem tudható, majd idővel ki fog derülni, e kanóezra hullott egy szikra és az igen t. cabinet politikailag szétrobbant. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) E réven, e robbanásból támadt fel a t. szabadelvű pártnál az államosítás programmja. Az igen t. szabadelvű párt tehát én szerintem, midőn elfogadta az államosítást, a mely nevével, múltjával egész lényegével, a közvéleménynek róla táplált véleményével is az én igénytelen nézetem szerint ellentétben állott, hogy a megrendült positiot megerősítse, alávetette magát egy valóságos capitis -diminutionak; egy ember előtt — tudom, nagy, kiváló tehetség előtt feltétlenül capitulált. (Fekiáltások a szélső baloldalon: Ki volt az? Szilágyi!) Ez szerintem parlamentaris helyzetünknek a genezise. Ki-ki vonja le már most ebből a további consequentiákat! (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A mi az informatiot illeti, a részletekre nézve tévedhetek, de az oly ember, a ki elfogulatlanul igyekszik megítélni a helyzetet azokból a jelenségekből, a melyeket látunk, ha nem vagyunk a coulisszák mögött is, az magának más ítéletet én szerintem aligha alkothat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mármost engedjenek meg, de az államosítás, mint programmpont, a szabadelvű párt otthonában olyan, mint a fészekben a kakuktojás. (Hosszantartó élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) A kakuktojásból kikél a kakuk-fiók, női, mindig több táplálékot kivan, fészkelődik, (Derültség.) és fészkelődésével több madárfiókot a fészekből kiküszöböl. (Mozgás jobb felől.) Minden hasonlat sántikál, coneedálom és igy sántikál ez is: de végre is való. (Derültség a szélső baloldalon.) Mikor ez a parlamenti helyzet; mikor tanúi vagyunk annak, hogy egy politika mellett, mely a házban van, van egy másik a folyosón; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kettő közt nincs meg az összhang, a mely rendesen meg szokott lenni; ezzel a helyzettel szemben én — soha személyt nem nézve, hanem az elvet, tudnillik a szabadság elvét — azt tartom lényegnek, hogy úgy a parlament tanácskozásainak szabadsága, úgy az ország közszabadsága a maga intézményeiben meg legyen, a melyeknek egyik lényeges intézménye szerintem a vármegyei szerkezet, az önkormányzati elv azon értelemben, a mint azt már többször kimondottam, hogy a végrehajtó hatalomban is legyen megfelelő részesedésük a polgároknak. Ha már most mi a szabadság ezen igényeit és követelményeit szem előtt tartva láttunk egy ily sajátszerű parlamenti helyzetet — és megtörténik, a mi nem új dolog, különösen előttem nem, mikor gr. Szapáry Gyula minister más tárezát vezetett, akkor is hasonló volt, hogy másként nyilatkoznak a folyosón és másként itt: mi akkor gondolkozóba esünk, midőn az az ember, a ki igennel szavaz, künn azután azt mondja: »Edes barátom, voltakép nektek van igazatok.« (Derültség a szélső baloldalon.) Ez eszembe juttat egy tényt, melynek tanúja voltam. Meglehet, hogy egészen hatástalan lesz, (Halljuk a szélső baloldalon.) mert nem adhatom