Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-539

222 5*9. országos ülés 1391. Julius 26 én, szombaton. jónak látták egy theoreticus meghatározással kezdeni e terjedelmes elaboratumot, legyen megengedve nekem is, hogy egy kis theoreticus meghatározással kezdjem. (Halljuk!) Azt hiszem, senki sem fog ellent mondani annak a meghatározásnak, hogy Magyarország történeti alapon kifejlett nemzeti állam. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Most már, ha nemzeti állam, nemzeti tulajdonságainak kétségkívül egyik legpregDansabbj'a a választási elv, (Úgy van! a szélső baloldalon) melyre nézve már az általános vitában mondott beszédemben sok adattal álltam elő; most csak röviden egy pár pregnaus példát hozok fel. (Halljuk!) Nemzetté alakulásunk maga a választási elv megvalósításának következménye. Mikor a hét törzs bejövén az országba, a többi vezérek és törzsek a vezérek legjelesbikét, Árpádot fejedelmükké, urokká kiáltották ki, mint a szózat nagy költője írja : »0t magas Ung mezején hadrontó férfiak és bölcs népvezetők paizsukra emelvén, szabadon válaszfák harezos urokká.« Maga ez a tény, midőn Árpádot valamennyi törzs fejévé választották, eredményezte e különböző törzseknek egy nemzettestté összeolvadását. íme tehát, t. ház, a mi gyár nemzetnek lételét magát egy választási aetus eredményezte. Hogy ne lenne tehát a választási elv összeforrva e nemzettel, melyet választás teremtett meg. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt tehát nem tagadhatja senki, hogy a választási elv, mely oly korán nyilatkozik történelmünkben, csakugyan nemzeti tulajdonságunkká nőtte ki magát, melyet a magyar nép kisebb kifejlettségben, de mindekkorig mindig megtartott és gyakorolt. Mikor hatalmas, autocratiára hajló fejedelmek, királyok ültek a trónon, mikor hatalmas olygarchák ragadták kezükbe az uralmat az ország vagy annak tetemes része fölött és a kisebb nemesség és az akkori polgárok és egyéb nemzeti testrészek közt: akkor igaz, voltak idők, midőn a választási elv csak kisebb mértékben gyakoroltatott; de mikor a királyok túlkapásai és az olygarchia túlzásai ellen a tágabb értelemben vett nemzet ismét érvényre juthatott, különösen a szabadságharezok és a nyugat felől ellenünk irányzott támadások korszakában, a vármegyékben a választás a maga teljes kifejlődöttségében gyakoroltatott és épen ebben az időszakban, melyre sokak részéről, részemről is utalás történt, mikor a vármegyék leginkább virágoztak, mikor az államot megmentették, senki sem tagadhatja, hogy a választási elv a vármegyékben épen legnagyobb virágzásuknak e korszakában volt legnagyobb mértékben kifejlődve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Soha, ha történelmünk lapjait forgatjuk, nem olvassuk többször a tiltakozások közt azt a kifakadást, hogy: sine nobis de nobis akartak ellenünk valamit foganatosítani. Ezekbén az őseink által sokszor hangoztatott szavakban összpontosítható a gravamenek legnagyobb része úgy az országos, mint a vármegyei és a többi tartományi stb. partialis gyűléseken; semmitől sem irtózott a magyar jobban, mint attól, mikor az ő befolyását és állami működését megakadályozták és nem adtak neki tért különösen a választásnál; mert hiszen a magyar nemzet királyát is maga választotta, valamint nádorát és egyéb magas hivatalnokait, eltekintve a megyei választásoktól és ha az ő választási jogának helyt adtak, akkor szép szavakkal igen nagy áldozatokra bírhatták e nemzetet és sokszor lett a trónnak és szövetséges társainak megoltalmaz ójává, csak az ő jogait adták légyen meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A választási jog valósággal összenőtt a nemzettel, legalább az autonómiai működéssel összekötött hivatalok körében és a, kinevezési rendszernek a magyar, a történelem tanúsága szerint sohasem volt barátja. Én azt gondolom, hogy azon elvet tekintetbe véve, melyet előbb hangsúlyoztam, hogy a magyar állam történeti alapon fejlődött nemzeti állam: a törvényhozásnak respectálni kell a nemzeti tulajdonságokat is és ha ezt veszszük tekintetbe, egyik legpraegnansabb nemzeti tulajdonság a választási rendszerhez való ragaszkodás. És a ki el akarja tőle venni a választási jogot és a kinevezési rendszerrel akarja azt pótolni, azt gondolom, nem jó úton jár, legalább nem nemzeti politikát követ. Akarva, nem akarva egyformásítják e hazának, e nemzetnek tulajdonságait az osztrák tartományokkal, a mely egyformásítás igen nagy veszélyt rejt magában a mi közjogi viszonyaink között, mert azzal előkészítik a talajt a megxxjúlható beolvasztási kísérletekre, a mely kísérletek szüneteltek időszakonként mint a történelem mutatja; szüneteltek egy ideig, most is szünetelnek, de végkép nem enyésztek el s meg fognak újulni, a mint négy századon át ismételve megújultak. És mert a történet tauúsága reám az irányadó, én nem hiszek a boldog idők tartósságában, a melyben hála Istennek most élünk arra nézve, hogy a beolvasztással legalább közvetlenül nem fenyegetnek bennünket; mert követve most is vannak ily kísérletek. Nem a koronát akarom érteni, mert távol legyen tőlem a gyanúsítás, hanem a korona hatása megett álló reactionalis körökből kijutó azon törekvéseket, melyekkel Ausztria aranjuezi szép napjait akarják^Magyarországgal szemben előkészíteni. Én azt gondolom, hogy mintán a magyar nemzet annyi századokon át a választási rendszert gyakorolta és pedig éretten, eltekintve természetesen a mindenütt előfordulható vagy előfordult tévedésektől, mindenütt,