Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

588. országos ülés 1891. Julius 24-én, pénteken. 2Q5 dés az administratioban a kinevezési rendszer elfogadásához volna kötve és annak következménye volna. T. képviselőtársaim a háznak ezen oldalán (a szélső baloldalra mutat) szintén gyakran mond ták, hogy ők sem akarnák az administratiót mostani állapotában hagyni, azt ők is reformálandónak tartják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt midőn a javaslat ellen küzdöttek, azt mondták, hogy az administratio javítása szempontjából nem is volna szükséges ily gyökeres rendszerváltoztatás : tessék a megyéket jobban dotálni, tessék a megyei administratio hézagait kitölteni, a járásokat szaporítani, a járási hivatalokat erősíteni; de sőt a kormány javaslatának azon pontját, mely a járási hivatalok személyzetét szaporítja, azt hiszem, mindnyájan — legalább a közigazgatási bizottságban úgy volt — helyesléssel fogadták. Pedig, t. ház, nem a kinevezés, hanem az okozza a legnagyobb pénzügyi szükségletet, hogy a hivatalokat és az egyes hív.it'-ilok személyzetét szaporítani kell; (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) és hogy a hivatalnokokat nem lehet meghagyni abban a nyomorult fizetési fokozatban, melyben most vannak, azt, t. uraim, önök is elismerik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) így tehát az önök szerinti reform valószínűleg a költségeknek ugyanazon többletét idézné elő. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: De jogot nem vesz el! Halljuk! Halljuk!) Vagy a tisztviselők mai létszámát akarják fentartani s így a járási hivatalokat abban az állapotban hagyni, melyben igazán a legjobb akarat mellett sem képesek hivatásuknak megfelelni. Ha ezt nem akarják: akkor már előáll egy költségtöbblet. Vagy a tisztviselőket akarják mostani állásuknak, hivatásuknak, fáradságuknak meg nem felelő alacsony fizetési fokozatokban meghagyni. (Nem akarjuk! a szélső baloldalon.) Ezt sem akarják? Akkor a költségemelkedésnek mindkét tényezője előáll akkor is, ha a t. urak programmja lép életbe; (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) de akkor azután ne méltóztassanak a reformnak állítólagos drágaságával érvelni a, reform ellen; (Helyeslés a jobb- és a baloldalon) s oly érvet használni az általunk követelt rendszer ellen, a mely érv épúgy fordulhat azon rendszer ellen, melyet önök képviselnek. (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon. Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Pénzt is, jogot is adjunk? Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonosan közbeszólni. Gr. Apponyi Albert: Kérem, ez engem egy cseppet sem zavar. (Derültség.) Én melegen rokonszenvezek t. képviselőtársamnak azon óhajával, hogy érkezzék el az az idő, melyben különösen a legszegényebb osztályokra nehezedő adóterheken segíteni lehessen; bár kötelességemnek tartom — nehogy illusiokat ébreszszek — rögtön hozzátenni, hogy most ed az időpontot elérkezettnek nem tartom és ma ily kilátást senki elé nem állíthatok. De, ha azt akarjuk, hogy ez az idő elérkezzék; ha azt akarjuk, hogy az állami költségvetésben valóban létrejöjjön az a consolidáltság, hogy a népet boldogító, a nép terhein könnyítő ilyen gondolatokkal foglalkozhassunk : akkor szerintem mi a követendő út ? Thaly Kálmán: A lefegyverzés! (Nyugtalanság a jobb- és baloldalon Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Arra nem lehet gondolni, a mit t. képviselőtársam mond. De a hivatalok bizonyos szaporításának kikerülhetett lenségét önök is elismerik. Megmondom tehát, t. ház, mit kell tenni szerintem. A közigazgatást akképen kell berendezni, hogy az állami jövedelmek egyenlékenyen és pontosan befolyjanak. Hogyha az államnak jövedelmeit pótoljuk azzal, a mi a közigazgatási részrehajlások és hanyagságok ált il elvész, merem állítani, hogy az állami jövedelmekből többlet fog előállni és akkor a többlet elő fog állni adóemelések nélkül, az adó egyenlékenyebb, pontosabb és a népre nézve kevésbbé terhes behajtása által; és akkor foglalkozhatunk azon eszmékkel, melyeket az adóteher könnyítésére nézve b. Prónay Dezső t. képviselőtársam tegnap fölhozott. De az íit oda ezen a reformon keresztül vezet. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a szélső baloldalon.) És ez egyik oka annak, hogy én ezt a reformot akarom, ezt a reformot óhajtom és előmozdítom. Legerősebb érve a t. képviselőtársamnak az volt, a mely az államhatalomról, illetőleg a kormányhatalomnak korlátlanságáról és annak szükségéről szólt, hogy az tehát jogi korlátok közé helyeztessék. T. képviselőtársam itt distingualt: élesen elválasztotta az állami hatalmat a kormányhatalomtól; az állami akaratot a kormány akaratától. Azt tartom, hogy a t. képviselőtársam még nem eleget distingualt és még nem eléggé élesen distingualt. A t. képviselőtársam, hogy gondolatát mustrálja, azt mondta nekünk tegnapi beszédében, hogy ha példának okáért a törvény a hadköteleseknek bizonyos esetekben megengedi kivételesen a megnősülhetést: ez a törvény állami akarat; de hogy azután X vagy Y tényleg fölmentessék: az már nem állami, hanem kormányakarat. Én azt hiszem, hogy ebben t. képviselőtársam gyökeresen téved. A törvény az államnak általáuos akarata; de az nem azért jut kifejezésre a törvényben, hogy az holt betű, hogy theoretieus kijelentés legyen, hanem hogy az