Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-530
530. országos ülés 1891. Julius 14-én, kedden. Q vényjavaslat részletes tárgyalása és pedig először a czím. Varasdy Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Nagy István jegyző: B. Prónay Dezső! (Zaj.) Elnök: B. Prónay Dezső képviselő urat illeti a szó. B. Prónay Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a ma megállapított napirend szerint a részletes tárgyalás alapjául kitűzött törvényjavaslat tárgyalásának megkezdésekor már a czímnél szót kérek, szükségesnek tartom utalni arra, hogy rendes körülmények közt egy törvényjavaslat czímének többé vagy kevésbé szabatos szövegezése, azt a kisebb vagy nagyobb homogeneitás, hogy így fejezzem ki magamat, a mely a ezim és a törvényjavaslat tartalma között keli, hogy meglegyen, nem bír valami nagy jelentőséggel. (Halljuk! Halljuk!) Másként áll azonban a dolog, midőn oly törvényjavaslatról van szó, a mely egy hosszú időn át, századokon át fennállott intézménynek, mondhatom, nemcsak gyökeres átalakítására czéloz, hanem az én és számos képviselőtársam nézete szerint is teljes megszüntetéséről, (Úgy van! a szélsőbalon.) a maga lényegében az alkotmányból való kiküszöböléséről intézkedik; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) a midőn oly törvényjavaslatról van szó, a mely új intézményeket alkot: ezekhez képest új terminológiát kell hogy alkosson, új fogalmakat kell hogy közjogunkban meghonosítson. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn a dolog így áll, akkor, azt hiszem, a törvényjavaslatnak a ezíme is nagyobb fontosságg-al bír, mintha egyszerű novellaris intézkedésről volna szó. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon törvényjavaslat, a melynek részletes tárgyalását a mai napon megkezdjük, midőn a kormány benyújtotta, más czímmel bírt s mint a minőt a közigazgatási bizottság megállapítani jónak, ezélszerüuek és szükségesnek látott. Ez az egy körülmény is igazolja azt, hogy itt már a czímben is egy bizonyos jelentőség rejlik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Á közigazgatási bizottság szövegezése szerint a közigazgatási bizottságnak 720, szám alatt beterjesztett jelentéséhez csatolt törvényjavaslatnak czíme ez volna: »A vármegyei közigazgatás rendezéséről«. (Halljuk !) T. ház! Ismerem azt a régi példabeszédet: »Verba valent, sicuti nummi«: a szavak annyit érnek, mint a pénz, a mivel azt akarják mondani, hogy a szavak értelme az, a mit a közszokás azoknak tulajdonít. Kétségbevonhaílanúl áll ez ; de épen azért, ha egy törvényjavaslatnak terminológiájáról van szó: szükséges, hogy egy és ugyanaz a szó a törvényjavaslat egész KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. szövegében mindig egy és ugyanazt a fogalmat jelentse. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt megkívánja a szabatosság, ezt megkívánja minden törvényjavaslat helyes szerkezete. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha e technikai kívánalommal szemben a törvényjavaslatban kétely vagy ellenmondás rejlenek, erre a t. ház figyelmét felhívni kötelességemnek tartottam. Vannak, t. ház, oly szavak, melyeknek értelme kettős és ilyen a közszokás szerint a »vármegye« szó. Bocsánatot kérek, ha ezen etymologiai fejtegetésekre ki kell terjeszkednem. (Halljuk! a szélsőbalon.) Tudjuk, hogy a vármegye bizonyos meghatározott geographiai fogalmat, területet jelent; de nemcsak azt jelenti, hanem jelent egy intézményt is; (Úgy van! a szélső baloldalon.) egy intézményt, a mely a hatóság jellegével bír és ebben rejlik a fősúly. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha arról van szó, hogy valamely vármegyében vasút épül, értjük alatta a területet. Ha pedig azt mondják, hogy valamely vármegye ezt vagy azt kívánja, ott a hatóságként jelentkező intézményről van szó. Hogy mi volt a vármegye a múltban, arra hosszasan nem akarok kiterjeszkedni, hanem mégis megemlítem már e helyütt, hogy a vármegye önmagáról így beszélt hivatalos kiadmányaiban: »Nos universitas praelatorum, baronum, magnatum et nobilium incliti comitatus.« Ez volt a vármegye 1848-ig: »Universitas nobilium*, ha úgy tetszik »communitas nobilium«, tudniillik összessége az azon területen lakó politikai jogokkal bíró lakosoknak. Ez volt a vármegye, a mely mint universitas nobilium hatóság jellegével bírt és hatósági jogokat gyakorolt. Ez tény. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Midőn a törvényjavaslat czíme így szól: »A vármegyei közigazgatás rendezéséről*, önként azt kellene következtetni, hogy itt nagyban és egészben a vármegyéről abban az értelemben van szó, a melyben ily összeséget: »communitast«, »nniversitast« jelentett 48 előtt, de jelent ma is, csupán az a különbség, hogy ma neve »a vármegye közönsége« és ehhez czímezve érkeznek most is a ministeri leíratok és a vármegyék ily czím alatt érintkeznek egymással. A dolog tehát úgy áll, hogy a vármegye ma is testületi hatósággal szervezett összesége bizonyos területen levő és politikai jogokkal bíró honpolgároknak. (Úgy van! a szélső baloldalon ) Nem tartom szükségesnek azt, hogy a törvényjavaslatokba csak theoretikai értékkel bíró definitiok jöjjenek bele; azok tankönyvbe valók és lesz alkalmam a részletes vita folytatása alatt több oly szakaszra rámutatnom, melyek nézetem szerint ilyen, még pedig nem is szeI rencsésen alkotott theoreticus, tankönyvbe való
