Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-536

152 536. országos ülés 1891. Julius 22-én, foerdán. sem vette magának azt a fáradságot — nem is kívánom — hogy akkori beszédemet elolvassa, de ha azt a fáradságot fogja magának venni, meg fog róla győződni. (Halljuk ! Halljuk !) Megjegyzem, hogy két okirat, a mely nekem ezt a teljes felvilágosítást nyújtotta, a melyből azt merítettem, az én beszédem után Julius 18-án keletkezett, Igen sajnálom, hogy ez a két hivatalos okirat nem beszédem előtt, hanem beszédem után keletkezett és felette sajnálnám, ha most, a mikor előttem a pénzfelvétel s általában ezek az összes pénzkérdések igazoltattak és a mikor én annak jogosultságáról újólag meggyőződtem — mert hangsúlyozom ismét, hogy meggyőződtem annak a dolognak, a magánoldalát tekintve, teljes correetségéről akkor is, mikor Radó Kálmán úrral személyesen volt szerencsém találkozni — mondom, igen sajnálnám, ha most már egy perczig is bárhol kétely támadna az ezen pénzkérdésekre vonatkozó eljárásának correctsége tárgyában. Ez a dolognak az a része, a melyre én különben akkor sem, most sem fektettem döntő súlyt; de más annak politikai oldala (Derültség a jobboldalon.) s képviselői kötelességemnek tartom kijelenteni : hogy én most is úgy látom, hogy Radó Kálmán úr, Vasmegye főispánja, egyidejűleg főispánja volt azon vármegyének, melynek területén, mint magánvállalkozó kért és kapott vasúti engedélyt; továbbá, hogy azon vállalat javára, melyben engedélyes volt, megterheltetett azon megye közönsége, melynek főispánja volt; s végre, hogy főispáni állásával, mely pedig egyrészről országos méltóság, másrészről magas köztisztviselői állás, indokoltnak találta, hogy bár jogosult költségeit és kiadásait egy magánvállalatnál a nyilvánosság kizárásával számolja el. Ebben látom és látok én, t. ház és t. eabinet, incompatibilitast; ezt kárhoztatom én politikailag; erre nézve kértem vizsgálatot és tartom fenn ma is kérésemet. Ezzel a nyilatkozattal tartoztam magamnak, képviselői méltóságomnak és azon t. főispán úr magánbecsületének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor kereskedelmi minister: Engedje meg a t. képviselőház, hogy azokra, a miket Eötvös Károly képviselő úr szíves volt az imént előadni, egy-két megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt örömmel constatálom azt, hogy a t. képviselő úr is kijelentette, hogy az általa említett főispán úrnak magatartása ezen kérdésben pénzügyi tekintetben correct s egyáltalán — eltekintve a kérdés politikai oldalától — a t. képviselő úr a nevezett főispán magatartásában kifogásolni valót nem talál. Azt hiszem, t, ház, ennek a constatalása elégtételül szolgálhat ama férfiúnak, a ki a szóban levő vasút körül szerzett érdemeinek méltatása helyett itt kétségkívül meg lett támadva. (Úgyvan! Helyeslés a jobboldalon.) Mert, ha t. képviselőtársam már a múlt alkalommal is úgy fogta volna fel a dolgot, mint most és belátta volna, hogy Radó Kálmán főispán úr magataríásában — mondom, eltekintve a politikai állástól — semmi kifogásolni való nincs: akkor a képviselő úr nem hozta volna fel az ügyet a képviselőházban. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Es legkevésbbé volt a t. képviselő úr, nézetem szerint, helyes nyomon, hogy akkor hozta fel ezen ügyet a t. képviselőházban, midőn annak oly előzményei voltak, melyekre lehetetlen, hogy a t. képviselőház figyelmét ma újból ki ne kérjem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mielőtt azonban erre rátérnék, kénytelen vagyok a kérdésnek politikai oldaláról is szólni. Radó Kálmán főispán úr nem volt vállalkozó; öt törvényhatóság egy végrehajtó bizottságot választott, mely bizottságnak a főispán volt egyik elnöke, ki az ügy iránt érdeklődött és a ki egy elhunyt képviselőtársunk által intézett ügyben költségeket is viselt. A múlt alkalommal is kijelentettem, t. ház, hogy én a helyi érdekű vasutak létesítését oly közérdeknek tartom, (Helyeslés a jobboldalon.) melynél különös súlyt fektetek arra, hogy oly férfiak álljanak az egyes ilyen vasutak élére, kiknek jellemében és egyáltalán egész magatartásában a kormány kellő garantiát talál arra nézye, hogy az az állami támogatás és az a segély, melyet egyesek és testűletek nyújtanak, teljesen eorrecte ftaszuáltatik fel és hogy semminemű illetéktelen, megnem engedett üzérkedés nem folytattatik. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én constatálhatom nyugodt lélekkel, hogy e tekintetben valójában a kormány eddigelé semmiféle panaszra sem akadt. Nagyon természetes, hogyha a nyilvánosság előtt működő férfiak még a legönzetlenebb tevékenységök alkalmából is megtámadásnak, különösen ilyen viszonyok között való megtámadtatásnak lesznek kitéve: akkor ők vissza fognak vonulni. A kormány is meg fogja gondolni, hogy ilyen körülmények között rajok támaszkodjék-e ezen ügyekben és ezerszer fogja inkább elejteni az ő közreműködésöket, semhogy csak egyetlen ilyen vádnak kitétessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem habozom kijelenteni, hogy ezt a legőszintébb sajnálattal fognám tenni; mert az ország érdekében fekszik, hogy e téren mindig azok támogatására számíthassak, a kik az érdekeltség fölött állván, a legjobban tudják azon érdekkör javát képviselni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És most van szerencsém bejelenteni azt, hogy Radó főispán úr átadván nekem hivatalos előterjesztését az összes okmányokkal: (Helyes-