Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
\ 32 585. országos ülés 181)1. Jnlins 21-én, kedden. egész vármegyei közigazgatást rendezné, körülírva a vármegyei közigazgatás viszonya a rendezett tanácsú városok-, nagy- és kisközségekhez? Különösen oly megyékben, a hol, mint pl. Jász-Nagykán-Szolnok, Hajdúmegye, Békésmegye, melyekben az egész vármegyei közigazgatás rendezett tanácsú városokon és nagyközségeken fordul meg? (Helyeslés a szélsőbalon.) Miként képzelnek önök vármegyei közigazgatást a nélkül, hogy ne lenne ahhoz idomítva, abhabeleszőve a rendezett tanácsú városok szervezete ? Azt hiszem, ez egy olyan tétel, a melynek igaz volta felől vitatkozni sem lehet; és kérdem: hol vannak azon törvényjavaslatok, a melyek a rendezett tanácsú városok-, a kis- és nagy községek viszonyait szabályozzák ? Hiszen ezek még csak ígéretben sem léteznek. Pedig ha egyszer az önkormányzat szót a képviselőház közigazgatási bizottsága azért hagyta ki, mert a vármegyei közigazgatás általános kifejezésében benne foglaltatik az önkormányzat is: mennyivel inkább oda illő a községek és rendezett tanácsú városok szervezése és beillesztése, a melyek nélkül vármegyei közigazgatás sem önkormányzattal, sem a nélkül nem képzelhető. Úgy látszik azonban, hogy a ministerelnök úr magát Mohainmed utódjának Omárnak, e javaslatot pedig a koránnak képzeli. (Derültség a szélső baloldalon.) Ugyanis Omár a több százezer kéziratból álló alexandriai könyvtár felperzselését e szavakkal rendelé el: »E könyvek vagy ugyanazt tartalmazzák, a mit a korán s ekkor fölöslegesek; vagy azzal ellenkezők s akkor elógetendők.« A ministerelnök úr is azt tartja, hogy az u. n. gavantialis törvényjavaslatok s a vármegyei közigazgatás minden részletére kiterjedő intéz kedések vagy ugyanazt tartalmazzák, a mit e törvényjavaslat s akkor fölöslegesek; vagy ezzel ellenkezők és akkor létre sem hozandók. T. ház! Én bele tudom magam képzelni olyan helyzetbe, a midőn elvi álláspontom mellett küzdve, aggodalmaim egy része megszűnnék a mai közigazgatás rendezése ügyében. De ehhez szükséges volna látnom oly rendszeres alkotást, mely nem arra van alkotva, hogy egyesek hatalmát megörökítse ; hanem arra, hogy jóvá tegye a közigazgatást. E kérdésben a t. kormány helyzete rendkívül előnyös volt s kedvező ma is. Rendelkezik oly többség fölött, a melyet irigyelhet tőle a világ minden parlamentaris kormánya. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Rendelkezik a t. ministerelnök úr oly szakministerekkel, a kik dolgoznak és dolgoztatnak, a kik akarnak és képesek olyan törvényjavaslatokat előterjeszteni, a melyek elegendő anyagot szolgáltatnának a képviselőháznak ezen utolsó ülésszak tartamára. , És i\ t. ministerelnök úr fürödhetnek a dicsőség sugaraiban, a melyek a szakministerei működéséből reá is hái'amlanának. Az alatt ő is dolgozhatna és dolgoztathatna. Ha már egyezer keresztül akarják vinni a közigazgatás államosítását, úgy semmi szükség arra és nem is okos dolog, hogy az épület tetejének ereszét és csurgóját és szélkakasát mutassa be. Mialatt szakministerei javasbttatait ezen országgyűlés tárgyalja, neki lenne ideje megtenni az alapmunkálatokat arra nézve, hogy majdan teljesen egész, minden részleteiben tökéletes épület jöhessen létre. Mire ezen országgyűlés megbízatása lejár, az épület alapköveit már megmutathatná a nemzetnek a bekövetkezendő országos képviselő-választások alkalmával. És ekkor felvethetné már a nemzet előtt a kérdést: mit akarsz? Választást, vagy kinevezést ? És ha a nemzet az utóbbi rendszernek adna igazat : akkor mi komolyan és kötelességünkhöz híven mégis tőlünk telhető alapossággal igyekeznénk önöket meggyőzni a kinevezési rendszer helytelenségéről; de nem jutna eszünkbe s nem is volna hozzá jogunk, hogy a szokottnál nagyobb — ámbár mindig törvényes — ellenactiot tartsunk fenn önök ellenében, A jövő országgyűlés 5 éve alatt azután — ha önöknek ad igazat a nemzet — és ha való ban a közigazgatás javítása és e haza boldogulása, nem pedig kortesérdekek vezetik önöket: akkor kiépíthetik azon épületet, a melyet mi nem tartunk ugyan olyannak, a melynek hajlékában hazánk alkotmánya, polgárainknak köz-és magánszabadsága kielégítő, védő és mentő helyre talál; de a melybe — habár aggodalommal — mégis inkább helyeznők el a nemzet ezen drága kincseit, mint a jelen törvényjavaslat által tervezett fedeletlen, oldalatlan, széllelbélelt, viharjárta czigány putriba. Ámde hiszen, hogyha e haza magyar népét országos képviselő-választás formájában becsületesen, minden erőszak, csel, vesztegetés, etetésés itatás nélkül megkérdik: akkor annak válasza az lesz, hogy neki nem kellenek a minden kisebb szélre felboruló, az idő minden viszontagságait érző sátrak, a metyeket a nemzet védelmére e törvényjavaslat felállít. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Neki nem kellenek a modern építészet tetsze| tős díszítéseivel felállított épületek, a melyek ép | oly szemrevalók kívülről, mint a minő elijesztők belülről; a melyek mutatják ugyan az erőt, de az első földrengésre összedőlnek. (Úgy van! a ! szélső baloldalon.) Neki az a vár kell, melyet ősidők óta a