Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-535

128 585. országos 81és 1891. Julius 2l-én, "kedden. (olvassa): »Üres hordót döngetni nem szokásom«. Helyes! (Derültség a szélsőbalon.) »Azt mondja, hogy e törvényjavaslatról egy főispáni ebéd alkalmával én is ellene nyilatkoztam. Kijelentem, hogy a törvényjavaslatról sem főispáni ebéden, sem fehér, sem zöld asztal mellett, sem ellene, sem mellette nem nyilatkoztául.« Azzal vádoltam őt, hogy elvtel enségből fogadja el ezen javaslatot. Ha ö azt az eljárást, hogy a parlamentarismus fogalma szerint egész pártjának nézetét osztja és vele szavaz, elvtel enségnek bélyegezni nem fogja és ezért ezen állításomat visszautasítja. Azt sem tudom, hogy ennek a beszédnek melyik részébe kezdjek bele. Az egész, a mit í. képviselőtársam elmondott, egy betűig nem igaz. Először nem igaz azért, mert hivatkozhatom a mélyen t. elnök úrra, de a saját beszédemre is, hogy én azt a tisztikart sem az ország előtt, sem Európa előtt, sem sehol a világon még nem becsméreltem, hanem ellenkezőleg védelmére keltem. Hogy bebizonyítsam, mennyire keltem védelmére, azt hozom fel, hogy nekem az a meggyőződésem, hogyha a tisztikar élethossziglan válaszbitik; ha azt látja, hogy szorgalma folytán előmenetelre vau kilátása'; ha öregkorára teljes nyugdíja van; ha az által növeljük bennük az önérzetet, hogy a tisztviselő nem a főispán ereaturája; ha a megyének a felét adjuk annak, a mit az államosításra szántunk ; ha a személyzetet csak fél annyival szaporítjuk, mint a mennyivel azt most akarják; és ha meg lesznek a megyének azon biztosítékai, a melyeket gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam kíván: lelkem teljes meggyőződésével merem állítani, hogy az a megválasztott tisztikar kiállja a versenyt a kinevezettél (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez gyalázat? Itt van a t, államtitkár úr beszéde, ezt olrassa el Gulácsy ^Dezső t. képviselő úr. Azt mondj t. államtitkár úr: »Az állam akarata választott tisztviselők mellett nem érvényesül; a törvények és kormányrendeletek nem hajtatnak végre; az administratio magasabb feladatának nincs elég téve; és nincs megbízható tisztikar.« (Zaj a szélsőbalon.) Azt mondja továbbá az államtitkár úr, gondolom Apponyi képviselő úrnak felelve: »Ugyanazon okoknál fogva, melyeket a nemes gróf előadásának indokolására felhozott és a melyeket a múlt is igazolt, a kormány sohasem bízhat meg a törvényhatósági választott tisztviselőkben.* Ezt nem én mondtam, hanem Szalavszky Gyula államtitkár úr. Én csak az államtitkár úr beszédét czáfoltam akkor, niikor itt Gulácsy úr belekotyogott a beszédembe. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Mert én azt mondtam, hogy csodálkozom, hogy mikor így bánnak azzal a tisztikarral, az a tisztikar azt eltűri; (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a 60-as években, mikor a tisztikarban önérzet volt, azt el nem tíírte volna. Ezt mondtam. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) így szólott bele Gulácsy ur, hogy most is van bennük Önérzet. Azt mondtam, lehet, de oly helyen tartják, hogy azt nem látom. Mikor azután azt mondtam, hogy a tisztikar eddig is hatalmában volt a kormánynak, mert az a tisztviselő azt képzeli, hogy midőn a kormánynak bérbeadta szellemi tehetségét, bérbeadta egyszersmind meggyőződését is; pedig a kormány valakinek csak szellemi tőkéjét igényelheti, azért fizet az állam; de a lelki meggyőződést nem fizeti meg senki. Akkor ismét beleszól Gulácsy Dez&ö úr, hogy van benne meggyőződés; és arra mondtam én azt, hogy a képviselő úr ne beszéljen meggyőződésről, mert a főispáni ebéden a közigazgatás államosítása ellen nyilatkozott; és ha most azt látom, hogy a képviselő úr nagy hajlandóságot mutat e javaslatnak megszavazására: akkor mindenki, de a képviselő úr nekem ne beszéljen meggyőződésről, mert az valóságos absurdum. (Derültség a szélső baloldalon.) Erre tartotta azután a t. képviselő úr azt a nagyszabású beszédet, a minek nagyon örvendtem, hogy a t. ház a szíí/.beszédet meghallgatta; mert ha én nem beszélek : akkor bizonyos, hogy ő sem szólal fel. Beregvármegye is abban a szerenesés helyzetben van: hogyha én beszélek, Gulácsy is rögtön utazik rám ; és biztos vagyok abban is, hogy itt is úgy lesz, mint Bereg vármegyében a hogy történik, hogy hol ő van alul, hol én felül. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Én nagy tisztelettel és köszönettel veszem a t. háztól azt az elnézést, hogy öt esztendő óta, a mióta tagja vagyok e háznak, tán túlságos figyelemben és kegyben részesített akkor, a mikor mindig kegyes volt meghallgatni. Biztosíthatom a t. házat, hogy mindig hálás köszönettel vagyok iránta; hanem hogy oly színben tüntessen fel e házban valaki, hogy nem az igazságot mondanám arról, a kiről beszélek: akkor, t. ház, másodszor ebben a házban meg nem jelennék. Sokkal jobban tisztelem e testületet, mint hogy akár gondolatban is hazugságot mernék feltételezni tagjának valamelyikéről. De én arra a kérdésre nézve, hogy a t. képviselő úr Beregszászban a főispáni ebéden e nyilatkozatot megtette, még arra is hivatkozhatom, hogy azt sem mondhatja reá, hogy berúgva tette azt, mert az ebéd elején történt. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) De hivatkozhatom magára Bereg vármegye főispánjára is, a kit ismerek oly lovagias és gavallér embernek, hogy e tekintetben szintén az igazság mellett, tehát mellettem lesz és igazolni fogja és igazolja is nemcsak én előttem, de az egész vármegye előtt, hogy Bereg vármegye tiszti ügyésze, a ki Gulácsy Dezső ur után következett, mindjárt akkor, mikor az államosí-