Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
636, országos ülés 1891. Julius Ül-én, kedden. 1-21 ellen védelmezzem és bebizonyítsam azt is, hogy én ily, ;iz igazsággal ellenkező állítást, véleményem szerint nem mondtam és mondani nem is akartam. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én az általános vitában azt mondtam, hogy Tisza Kálmán volt ministerelnök úr kormányzatának 14 éve alatt municipalista volt. Erre Tisza István képviselő úr azon conelusiora jővén, hogy az igazsággal magamat merész hadilábra helyeztem: azt állította, hogy Tisza Kálmán már 10 évvel ezelőtt másként nyilatkozott és az 1889. év őszén Nagyváradon kijelentette azt, hogy a kormány az államosítás politikáját magáévá tette. Én azt hiszem, hogy midőn magamról azt a vádat, hogy magamat az igazsággal hadilábra helyeztem volni, elhárítom, Tisza István képviselő urnak csaknem köszönettel tartozom azért, hogy állításomat az ő határozott állításával megerősíthetem ; mert ha Tisza Kálmán 1889, év őszén Nagyváradon kijelentette a kormány nevében is — mert másként nem érthettem — hogy az államosítást magáévá tette: akkor az én állításom, hogy Tisza Kálmán kormányzatának 14 éve alatt municipalista volt, teljesen be van bizonyítva. (Úgy van! a szélsőbalon) Méltóztassék számba venni azt az időt, a midőn Tisza Kálmán kormányra jutott egészen az 1889-ik év őszéig: ez tizennégy év, vagy még ennél is több. Ezt az igazolást — ágy hiszem —- maga a t. ház is elfogadja. (Helyeslés a szélső baloldalon) A másik dolog, a melyre nézve a t. képviselő úr azt állította, hogy magamat hadilábra helyeztem az igazsággal, az volt, hogy én beszédemben azt állítottam midőn fejtegettem azon biztosítékot, melyet a t. mérsékelt ellenzék gr. Szapáry Gyula ministerelnök úrnak férfias szavába helyezett, hogy íme a közelmúltban, a midőn Tisza Kálmán ministerelnök úr pártjának közhelyeslésével ígérte meg a honosítási törvénynek kedvező módún való megváltoztatását, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) kiváló tekintettel Kossuth Lajosra is; és azután ezen állításomra Tisza István t. képviselő úr rectíticálni akarván, szintén arra a következtetésre jutott, hogy én magamat az igazsággal merész hadilábra helyeztem. Itt először is azon adatokért, melyeket Tisza István t. képviselő úr beszédjében szolgáltatott, elismerésemet fejezem ki: mert e beszédjében megerősítette állításomat, azt mondván, hogy volt a volt ministerelnök urnak oly nyilatkozata, melyet a kormánynyal solidaritasban tett a házban; de voltak olyanok is, a melyeket a vita hevében előzetes megbeszélés nélkül tett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel Tisza István t. képviselő úr nyíltan kifejezte beszédjében, hogy volt egy nyilatkozata Tisza Kálmán volt ministerelnök KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXVI. KÖTET. úrnak, a melyre nézve az egész kormány solidaritasban volt. Méltóztassék megengedni, hogy ebből kiindulva folytassam előadásomat. (Halljuk! Halljuk !) 1890. márczius 13-án, a Napló 17-ik kötetének 223-ik lapján foglalt nyilatkozat szerint, Tisza Kálmán lemondó ministerelnök úr követzőket mondta: »Tisztelt társaim más helyzetben voltak; a november hó 22-én tett nyilatkozatom kivételével többi nyilatkozataim a vita folyamán, tehát az előzetes megbeszélés lehetőségének kizárásával történtek, tehát ezek őket nem kötelezik^ Azt hiszem, hogy ennek tiszti, senki által kétségbe nem vont s itt többek, ezek között Tisza István t. képviselő úr áital is megerősített nyilatkozat annyit tesz, hogy igenis volt Tisza Kálmán volt ministerelnök úrnak egy nyilatkozata, a melyre nézve a ministeriummal solidaritasban volt: ilyen volt a november 22-én 1890-bcn lett nyilatkozat is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen 1889-ik évi november 22-én tett nyilatkozatban Tisza Kálmán azt mondotta: »Én azt hiszem, hogy úgy az amerikai emigránsokra nézve, a kiket Irányi t. képviselő úr említett — ha azok, a mint ez rendesen történik, majdnem mindig összeköttetésben maradnak illető községükkel — valamint azokra nézve is — és ez, azt hiszem, csakugyan alkalmazható az általa felhozott speciális esetre — a kik azon tíz év alatt az ország bármely törvényhatósága vagy városa által díszpolgárrá választattak és azt elfogadták, úgy, hogy ez a tény maga is igazolja, hogy honpolgárok akarnak maradni, rajok nézve a tiz évi határidő lefedte nem vonatkozik.« Ugyanekkor azonban Irányi Dániel t. képviselő úr felszólalása után Tisza Kálmán akkori ministerelnök úr kijelentette, hogy : »Mi, a kik itt ülünk, mindazokat, kikre azok, miket mondottam, ráillenek, tehát Kossuthot is honpolgárnak fogjuk tekinteni. Ha önök nem, mi.« így hangzott a válasz azon padokról. Már most, t. ház, mielőtt elfogadhatná in, hogy magamat az igazsággal merész hadi lábra helyezte,o, kérdem a kormánytól, a t. ministerelnök úrtól: vájjon ezen solidaritasban tett nyilatkozat folytán az amerikai emigránsokat s különösen Kossuth Lajost (Éljenzés a szélső baloldalon.) ma is, midőn a honosítási törvénynek módosítását és ily értelemben való magyarázatát határozottan megtagadták, honpolgárnak tekintik e ? Ha igen: akkor szívesen elfogadom azt, hogy magamat az igazsággal merész hadi lábra helyeztem; (Helyeslés a szélső baloldalon.) ha nem, a minthogy ezt nem is tehetik, mert a törvény módosítását megtagadták; ha van köztünk valaki, a ki hadi lábra helyezkedett az igazsággal, az nem én vagyok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) 16