Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-534

5ä4. országos illés i«á, tétel végett a szabályaiban meghatározott bizottsághoz utasítaná és ezen bizottság tartoznék véleményt adni az iránt, ha vájjon a kinyomozott adatokkal ezen választási visszaéléseknek nagy elterjedése ki van-e mutatva vagy nincsen és abban az esetben, ha úgy ítélné, hogy ki van mutatva, tartozik indítványba hozni a a választókerület képviselőküldési jogának a folyó országgyűlés tartamára való felfüggesztését, a mi felett azután a ház fogna végleg határozni. Áttérek a törvényjavaslat utolsó részére, a mely a választási eljárás és a büntető törvények szabatosítását és némi módosítását tartalmazza. A javaslat főfeludatát nem oldhatta volna meg a nélkül, hogy a választási törvénynek és a büntető törvénynek a legszükségesebbre szorított szabatosítását ne eszközölje. Szükséges volt ez azért, mert egyrészt az 1874-iki választási törvény nem volt főtekintettel arra, hogy a választási eljárást megszabó határosatokat bíróság fogja alkalmazni. Számos intézkedése a választási eljárást megszabó törvényeknek nem elég szabatos, az élet is kimutatta hézagosságukat. A szükséges szabatosítást egyszerűen a bíróságra áthárítani nem 'ehetett; ez jó ideig ingadozást és bizonytalanságot idézett volna elő. De a változtatások csak a legszűkebb körben mozoghattak. A törvénynek nagyobb mérvű revisiója nem is eszközölhető egy ily javaslat keretében. Annak önálló munkának kell lenni és ily átvizsgálás magának a választási eljárás alapelveinek bolygatását idézné elő és ezzel fel volna vetve egész sorozata a nagy kérdéseknek, melyek a Curia bíráskodásával semmi összefüggésben nincsenek, de annál nagyobb politikai horderővel birnak. (Halljuk! Halljuk!) E határozatokból csak kettőt emelek ki. Az egyik vonatkozik a zárórára és annak megszabására. Általános volt a panasz, hogy a záróra körűi számos visszaélés töitént; hogy azok, a kik szavazásra jelentkeztek, szavazásra nem bocsáttattak, mert a záróra nem volt elegendő. A másik, hogy egy és ugyanazon záróra tűzetett ki minden szavazatszedő küldöttség számára, daczára annak, hogy az egyik szavazatszedő küldöttségnek már semmi dolga sem volt, míg a másik szavazatszedő küldöttség előtt választók folytonosan jelentkeztek. Ezzel szemben javaslatba van hozva, hogy a záróra minden szavazatszedő küldöttség külön tíúessék ki; ezenfelül meg van szabva, hogy a szavazóknak, a kik a záróra alatt jelentkeznek, a kik a többi választóktói elkulönítendők, szavazatuk minden körülmények között elfogadandó. A másik, a mit említeni akarok, vonatkozik jnlins 18 ái), szombaton. J \ \ i\ választási névlajstromok másolatainak és ezenfelül olyan okiratok másolatainak kiadására, a melyek a kérvényezési jog gyakorlatához szükségesek. (Hel,eslés.) Számos pauasz fordult elő és forgott fenn a képviselőház előtt is e részben. Én röviden arra utalok, hogy mi van a jelen törvényjavaslatban. Minden törvényhatóság, mely ily okiratokat őrizete alatt tart, tartozik azok másolatát a szokásos díj mellett kiadni és ha a kiadás megtagadtatik, vagy ha a kiadás a határidőn tál késleltetik, folyamodó a Curia elnökéhez fordulhat, a ki enuek a törvénynek alapján jogosítva volna egy bírói parancsot küldeni az illető tisztviselőnek, melyben elrendeli, hogy záros határidő alatt vagy az illető okirat másolata adassék ki, a mennyiben ez még nem történt meg, vagy igazolja az illető tisztviselő elegendő módon a megtagadást. És ebben az esetben ezer forintig terjedhető birsággal szoríthatja rá, a mely minden egyes engedetlenség esetében ismételhető. A mi már most a büntető törvények szabatosítását és némi módosítását illeti, ezek köréből kettőt emelek ki. Az egyik az, hogy a választási visszaélések bűntető üldözésére vonatkozó praeclusiv idő, az a nyolca napos idő, a, mely előfordul, eltöröltetik és helyébe egy czéb szerűbb és pedig oly határidő tűzetett ki, a melynek folyama nyugszik azon idő alatt, míg az érvénytelenítési pör tart. A másik vonatkozik a vesztegetésekre és az etetés és itatásra vonatkozó törvényes határozatok szabatosítására. A t. ház előtt ismeretes, hogy több mint 26 év előtt az 1874-iki törvénybe vétettek fel először az erre vonatkozó büntető határozatok — mert azokat a büntető törvénykönyv csak később vette át — de az is ismeretes a ház előtt, hogy törvényeink intézkedései közül nem sok mutatkozott oly kevéssé hatályosnak, mint épen az ide vonatkozó rendelkezések. Nem lehet igazságosan mondani, hogy ennek a kormány az oka, mert ha őszinték akarunk lenni, be keli vallanunk, hogy az erre vonatkozó határozatokat az ország nagy részében elterjedt gyakorlat comcnuni cunserisu félretette. Másrészt tény az, hogy míg a vesztegetésre vonatkozó törvényes határozatok annyira szigorúak, hogy a legcsekélyebb előnynek nyújtása vagy ígérése is meglehetősen súlyosan büntetendő vétséget képez, addig az etetés-itatásra vonatkozó határozatok csak egész általánosságban vannak oda állítva és hosszú, a dolog természete szerint ingadozó és ellentmondó bírói gyakorlatnak kellene bekövetkezni, míg valamely szilárd, a magyarázatra támpontul szolgáló elvek állapíttathatnának meg. Midőn most a választási érvénytelenítési eljárás ily szélei mérvben átülfettetik a Ouriahatás-