Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-534

S34. országos ülés 1891. jnlius lS-fin, szombaton. 3J szükséges, hogy azt, mint tarthatatlant visszautasítsuk. A másik, t. ház, a mit beszédem elején jeleztem, egy vád, mely következetesen e párt ellen intéztetik. Ez a vád, t. ház az, hogy mi a parlament működését a jelen törvényjavaslat komoly és beható tárgyalásával akadályoztatjuk, hogy mi, a kik elvi ellenzői vagyunk ezen törvényjavaslatnak, miután egyébként is teljesen ártalmasnak és veszélyesnek tartjuk mind a közszabadságra nézve, mind alkotmányunkra nézve meggyőződésszerííleg a törvényjavaslat intézkedéseit, arra törekszünk, hogy ezen törvényjavaslat lehetőleg ne váljék törvénynyé, ez által mi időrablást követünk el és az országnak szándékosan kárt és haszontalan költségeket okozunk. Ez a vád, t. képviselőház, a mily igazságtalan, ép oly méltatlan, czélzatos rágalom. Hiszen mi a törvény megalkotásának a czélja? Talán az, hogy a javaslatok gyorsan, alapos megvitatás nélkül letárgyaltassanak ? Vájjon azt kérdem, nem nagyobb kárt okozunk-e már az országnak pénzben is az által, hogy kellő megfontoltság és bírálat nélkül törvénynyé emelni engedtünk sok javaslatot? Hiszen azon rossz törvényeket rövid idő alatt megint újakkal kell felcserélni, tehát kétszeres munkába s kétszeres időbe és költségbe kerülnek azok, a mit egyszerre lehetett volna helyesen megalkotni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Áz akadályozza -e a törvényalkotás rendes menetét, a ki elvi és értelmi meggyőzőtléséhez képest is valamely rossz törvényjavaslatnak a törvényre emelését törvényes eszközökkel igyekszik megakadályozni vagy az, a ki mindezeket látva, a törvényjavaslat tárgyalását kell hogy foreirozza? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen már ezen sietség maga, még ha nem látnók is a törvényjavaslatnak a közszabadságra nézve veszélyes és káros irányát, aggodalmat keltene bennünk s már ez indokolttá tenné a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésének lehető módon való megakadályozását. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen eljárása a kormánynak és a t. többségnek — mert hiszen a többség támogatja a kormányt ebben is — nagyon hasonlít a farkas és a bárány meséjéhez. (Halljuk! Halljuk!) Önök a farkas, mi vagyunk a bárány. (Derültség jobb felöl.) Akár így van a dolog, akár úgy, önök bennünket felfalni akarnak. (Úgy van! a szélsőbalon Derültség jobb felől.) Bocsánatot kéreV, én ezen kifejezést átvitt értelemben értem és kívánom értetni. (Derültség.) Hiszen, t. képviselőház, a mi állásfoglalásunk, mint ellenzéké, oly természetes, oly szükségszerű', hogy azért bennünket nem megrovás, hanem dicséret illet még azok részéről is, a kik a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését óhajtják; mert tegyük fel, t. ház, hogy e törvényjavaslat törvénynyé válik és nekünk legyen igazunk, hogy annak káros eredményét nagyon rövid idő alatt észlelhetjük. Vájjon mit mondanának, nem is szólva a történelemről, mely minket feltétlenül elítélne? Azt mondanák önök és maga a t. ministerelnök úr is, hogy hisz ha azt előreláttuk és annak káros voltát felismertük, a módunkban állott törvény adta eszközökkel miért nem akadályoztuk meg s miért becsültük többre saját kényelmünket, mint a hazafiúi kötelességet? Tehát ép az önök elítélését vonnók magunkra és ha most önök a mi álláspontunkra helyezkednének, bizonyára önök is hazafias szívük sugallata után mást nem tehetnének, mint a mit mi teszünk. Ezért arra kérem a t. túloldalt és a t. kormányt, hogy ezen vádat, a mely nem eorrect, nem igazságos: sem itt, sem a házon kívül ne hangoztassa, ne terjeszsze. Mindezeket a kérdésnek megvilágítása végett és azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert a kormányelnök úr a tévedés iránti feltételezésre vonatkozó megjegyzésre nyilatkozatot nem adott s egyszersmind azért is, mert különösen az általam előadott első kérdés szoros összefüggésben van azon határozati javaslattal, a melyet benyújtani fogok. Ugyanis, t. ház, a minister elnök úr Irányi Dániel t. képviselőtársamnak válaszolva, azt mondotta, hogy az államosítás mellett hozzá is érkeztek kérvények, vagyis directe a vármegyék részéről küldettek hozzá, mint belügyministerhez, felterjesztések. Most, t. ház, a részletes tárgyalásnál vagyunk, a mennyiben az általános tárgyalást befejezvén, a nagy többség a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Úgy gondolom, hogy a törvényhozásnak, ha behatóan és komolyan akarja a részletes tárgyalást gyakorolni, minden egyes adatra szüksége van és így lehetséges, hogy szüksége lesz ezen, a t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez felküldött vármegyei nyilatkozatokra is, a mennyiben nincs kizárva, hogy az ott feltalálható vélemények a részlet illető rendelkezésénél a t. ház által figyelembe vétessenek és felhasználtassanak. Hogy ezt megtehessük s hogy erre módunk és alkalmunk legyen, azért bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : •>Határozati javaslat: Utasítsa a képviselőház a belügyministert, hogy a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag, illetve a vármegyei közigazgatás tárgyában a vármegyei törvényhatóságoktól hozzá érkezett felterjesztéseket a ház asztalára tegye i?,*